A maszat a parazita, Parazita sarokkészítmények. Fenyőolaj varikoosákhoz

A maszat a parazita a bagdados, amszterdamos barátomnak afféle kísérleti kertjei is voltak. Fémekről és ásványokról nem is beszélve! Úgyhogy vese, arzén, Vénusz, húgyrekedés, kora tavasz a maszat a parazita csuklyás ibolya az a bizonyos viola ambigua, kétértelmű, száz szerelmű viola… : ezek mind valami összefüggő láncot alkottak az ásatag doktorok időszerűtlen fejében. Viszont az én barátom épp az ilyen vízözön előtti, babonás bolondok ellen tenyésztette és figyelte virágait.

No meg azok ellen, akik arról disszertáltak, hogy az arkangyalok szárnya kizárja vagy megengedi a karok létezését… És mi hosszasan lestük melegházaiban királyi kertészek voltak egyébként az egész világról kundschaftjai az élősdi növények természetét. Arra gondoltam: reális-e a megkülönböztetés élősdi és nem élősdi között?

Nem minden élőlény élősdi-e, ki így, ki úgy, árnyalatok már nem is érdekesek az egész mindenséget magába foglaló Fräulein Natur nézőpontjából. Talán az egész univerzum is csak egy élősdi növény-e?

Így kell kertészkedni, Albrecht mester, ilyen gyakorlati következtetésekkel! Bolond ez az egész anyagi természet, vagy túlságosan is okos? Honnan van esze annak a kis maszat magnak, piszok palántának, hogy emitt a parazitaellenes az őrök számára vesse magát a föld sötétjében, amott meg gyilkos Júdás-szeretkezéssel — mint az aranka a lóherén — felkígyózzék a szárra, és úgy fojtogassa?

Közben néha ehhez az élősdiséghez bonyolultabb berendezés kell, mint az önálló élethez!

Parazita sarokkészítmények

Hiszen Fräulein Natur is kacag élet és halál stupid disztinkcióján: hány isteni virág volt hullaszagú és hány hervadás a legezeregyéjszakásabb szivárvány — hát nem? Albrecht, mondd, hát nem?

Legszentebb meggyőződésem, hogy nem azok. Ha valaki tízezer évvel ezelőtt Egyiptom vagy Atlantisz földjén kertészkedett: ugyanaz jutott az eszébe, elkerülhetetlenül.

Candide és a tűzhalál

Paraszti, primitív ideák ezek, hidd el, csak ezek a primitív parasztok eldobják őket, nem törődnek velük, fontosabb nekik a gyakorlati valóság, mint a filozófia; legfeljebb színes mesék formájában fejezik ki magukat.

Az új filozófiák sosem újak — csak különböző századokban különböző, ősi gondolatokat van kedvük kiköpni az embereknek magukból a készlet tízezer éves máraszerint hogy mire érett éppen a közönség? Ezt csak kötelező szerénységből közlöm.