A Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el, Ad Schaerlaeckens- A víz


Az anyagcsere molekuláris biológiai szinten — Protiszta sajátosságok Légzés során az élőlény a környezetből származó terminális elektronakceptort használja. A protiszták lehetnek aerob vagy anaerob mikroaerofil szervezetek, aszerint, hogy légzésüknél használnak-e oxigént vagy sem.

Trichomonas gyógyszerek mi az orális Trichomonas

A természetes vizek felszínéhez közel legtöbbször aerob protiszták fordulnak elő. Azonban anaerob és mikroaerofil protiszták is élnek sokfelé.

A sekélytavi üledékek, az óceánok és tengerek oxigén-minimum zónája, valamint a tengerfenék alzata olyan élőhelyek, ahol lényegében nincs az élőlények számára felvehető oldott oxigén. A szimbionták és paraziták számára a különböző állatok belső terei, szövetei, sejtjei szolgálnak élőhelyül és ezeken az élőhelyeken az oxigén rendszerint csekélyebb mennyiségben található, mint a felszíni vizekben.

egyszerű és hatékony gyógymód a paraziták ellen miért álmodnak a férgek egy emberen

Ez alól egyedül a gerincesek vére jelent kivételt. Anaerob légzésről akkor beszélünk, ha a terminális elektronakceptor nem oxigén. A prokariótákkal szemben az eukariótáknál környezetből felvett elektronakceptorok használatára csak kevés példa akad. Állatoknál az anaerob respiráció legjellemzőbb változata a fumarát légzés bár a légzés-definíció kritériumának nem felel meg teljesen, mert a fumarátot maga a szervezet állítja elő, ugyanakkor protongradiens viszont keletkezik.

Protisztáknál csak a nitrát felhasználásról vannak eddig a Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el adatok. Nitrátlégzésről a bentikus foraminiferáknál, valamint a rokon Gromiida csoportnál Piña-Ochoa és mtsaiegyes kovaalgák Kamp és mtsaivalamint a csillós egysejtűek Loxodes fajok, Finlay és mtsai körében tudunk.

Bevezetés a protisztológiába | Digitális Tankönyvtár

Egy gomba, a Fusarium oxysporum elemi ként használ végső elektronakceptorként Abe és mtsai és néhány gombánál szintén a nitrát felhasználása ismert. Egy további különbség a prokariótákkal szemben az, hogy az anaerob légző eukarióták általában időszakos alternatívaként használják az eltérő anyagcsereutat az oxigén elektronakceptorral működő normál terminális oxidáció mellett.

Az anaerob protiszták legtöbbje anaerob respiráció helyett fermentál.

giardia férgek alternatív kezelése gyógyszerek gyermekek parazitáinak kezelésére

Fermentáció során az intermedier anyagcsere valamely terméke lesz a végső elektronakceptor. Az erjesztéskor szerves elektronakceptorként leggyakrabban használt szubsztrát molekulák a következők: piruvát a végtermék tejsav vagy etanolacetaldehid végtermék etanolfumarát végtermék szukcinátprotonok végtermék hidrogénés acetil-koenzim A zsírsavak és származékaik.

A fermentáció során lehetséges olyan reakcióút is, ahol a szubsztrát egy redukáltabb és egy oxidáltabb alakja is felszabadul, például amikor glükózból etanol és széndioxid képződik.

a Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el

A fermentáció vagy kizárólag a citoplazmában játszódik, mint a Giardia és az Entamoeba fajoknál, a Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el egy része a hidrogenoszómában történik pl. A fermentációhoz nem alapfeltétel az anaerob környezet. Például a tripanoszómák gerincesek vérében élő metaciklikus alakjai magas cukor- és oxigén-koncentráció mellett erjesztenek.

a Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el parazita galandférgek példájával bizonyítsa

ATP-t a fermentálás során szubsztrátszintű foszforilációval termelnek és a glikolízis végtermékét, a piruvátot nem redukálják tovább tejsavvá. A mitokondrium ekkor sokkal kisebb mint a rovar gazdában élő prociklikus alaknál, nem működik benne sem a citromsavciklus, sem a terminális oxidáció. A csökevényes mitokondriumban egyedül a redukált koenzimek oxidációja zajlik: egy alternatív oxidáz végső elektronakceptorként oxigént használ, oxidatív foszforiláció nélkül, miközben a NADH-t oxidálja.

Az oxigén közreműködése miatt ezt a folyamatot aerob fermentációnak nevezik.

Végtermékei között víz is szerepel, miközben az enzimrendszere az anaerob eukariótákéra jellemző. Az anaerob fermentáló egysejtűeknél a mitokondrium belső membránjáról hiányoznak az elektrontranszportlánc összetevői.

Ilyenek a mitoszómás Entamoebidae, a Giardia intestinalis vagy a hidrogenoszómás Trichomonadida. Nagyon kis mennyiségben elviselik az oxigént, sőt, végső elektronakceptorként fel is használják, tehát elhanyagolható mennyiségben ugyan, de az oxidációs folyamatok végén víz is keletkezik. Szaporodásukat azonban már kifejezetten gátolja az oxigén.

A gátlás az oxigénszenzitív vas-kén klaszter tartalmú fehérjék a Trichomonas-t vízen keresztül juttassa el miatt alakulhat ki, ilyen például a piruvát-ferredoxin oxidoreduktáz enzim PFO. Az aerob élőhelyek mellett a természetben nagyon sokféle oxigénszegény környezet alakul ki, és ezeken az élőhelyeken jellemzően sok protiszta található.

Az oxigén ugyan jelen van, de változó, rendszerint igen alacsony koncentrációban. Az alacsony oxigén koncentráció mellett szaporodni és növekedni tudó élőlényeket mikroaerofilnak nevezik. Némelyik szervezet alacsony oxigén tenzió mellett jobban növekszik mint oxigén mentes környezetben.

Számos fermentáló protiszta él ilyen feltételek között. Müller és mtsai Anaerobok azok a protiszták, amelyek nem tudnak szaporodni oxigén jelenlétében, az oxigén rájuk nézve toxikus. Az oxigén toxikus hatása azt jelenti, hogy a sejtben található redukált molekulák oxigénnel találkozva oxidálódnak, amelynek során szuperoxid anion, peroxid és hidroxil gyökök képződhetnek.

Ha nincs olyan enzim, ami ezeket semlegesíti, akkor kárt tesznek a létfontosságú enzimekben. A kataláz enzim, ami a peroxiszómákban termelődik, semlegesíti a fenti anyagokat. Azokban az egysejtűekben azonban, amelyek nem termelnek katalázt, az oxigén veszélyes méreg. Az ilyen egysejtűek kerülik az aerob környezetet. Oxigénmentes környezet leginkább a vízi üledékekben és a nagy növényevő gerincesek bélcsatornájában fordul elő. Az oxigénmentes üledékben különösen a csillósok alkotnak diverz közösségeket.

Anaerob üledékekben élnek például a Metopus, Caenomorpha, Saprodinium, Plagiopyla csillós egysejtűek. De igen jellemzők a Pelobiontida-k és számos különböző filogéniájú ostoros is.