Címlap Blog zoli Hétköznapi Áyurvéda - Gyors receptek

2014.08.13 11:23:41
zoli


  Egyre riasztóbb méreteket kezd ölteni az emberi fogyasztásra alkalmatlan ételek őrülete.
Sokan nem főznek, mert azt gondolják nincs rá idejük.
Sokan nem járnak étterembe, mert azt gondolják hogy drága.
Így maradnak a gyors ételek. Persze attól, hogy valami gyors az nem baj de ez nyugaton automatikusan rossz minőségű, egészségtelen ételt jelent, Magyarországon meg ráadásul még aránytalanul drágát is.
  Távol-keleten létezik gyors, természetéből adódóan instant, utcai konyha. Ez gyors, olcsó és egészséges.
Valahogy ez az irányzat nyugaton nagyon természetellenes és egészségtelen de legalább olcsó. Nyugaton a gyorsétteremek zömét alsó osztálybeli emberek látogatják, akik sokszor alacsony műveltséggel, iskolázottsággal és szerény anyagi lehetőségekkel rendelkeznek. 
Magyarországon ugyanez van csak még iszonyúan, pofátlanul drágán is. Itt nem csak arról van szó, hogy a forint vásárlóereje alacsonyabb, hanem arról is, hogy ugyanaz a termék mondjuk dollár-forint-dollár átszámítása alapján is drágább.



  A probléma gyökere ott van, hogy a konyhakultúránk meglehetősen hiányos.
Ennek több oka is van.

  Az egyik nagy hatás ami a konyhakultúránkat érte, az a XIX. századi polgárság, alternatív történelmi konyhanarratívája a XVII-XVIII. századi arisztokráciáról. Ez nem egy természetesen kialakult kép, hanem egy utólag megalkotott, ráadásul nagyon erőltetett elképzelés, teljesen szintetikus.
Itt nagyon sok nyugati ételt magyarosítottak, de úgy, hogy az mindig is magyar volt. Már ebben az időben is viszonylag szerény elképzelések voltak a régi magyar konyháról, ezért próbálták meg visszafelé megalkotni és megkülönböztetni más nemzetek konyháitól. 
A követendő példa az arisztokrácia volt.
Ez nem egy eredeti elképzelés volt, hanem a kor nacionalizmusából származott. Jó példa erre, hogy valóságos kulturális harc robbant ki egyes ételek egy adott nemzethez való kapcsolásáért.

  A másik nagy hatás ennek a szocialista változata, ami a parasztkonyhát alkotta újra és magasztalta fel.
Az ételeket itt nem nyugatiból magyarizálták, hanem a középosztály konyháját parasztizálták.
Itt a követendő példa a paraszti kultúra volt, ami úgy abban a formában, ahogy gondolunk rá soha nem létezett, pláne nem a szocializmus alatt.
Ez sem egy eredeti elképzelés volt, hiszen a kommunizmus mindenhol a középosztály visszaépítésére törekedett.

  Mivel szintetikus konyhakultúrát örököltünk a rendszervalami után a környező országok és a globális konyha valósággal ránk robbant.
A globális konyha nem beépült a sajátunkba, hanem valósággal elsöpörte azt.
A követendő példa a trendi de nem olcsó nyugati gyors étel lett.
Ennek az oka a konyhakultúránk hiánya volt. Sok más országban a helyi kultúra nem engedte be a külföldi konyhákat, pláne nem a gyors ételeket. Illetve nagyon lassan a saját képére formálta azokat.
Jó példa erre Franciaország, ahol nagyon kevés McDonald’s van, mivel csak a külföldiek esznek benne. A franciáknak eszük ágában sincs a francia konyha mellett vagy helyett gyorsétterembe menni. 
Természetesen a nyugati multiknak is új és friss piacot jelentettünk, aki elárasztották az országot a gyorsétteremeikkel és élelmiszerláncaikkal. Megjelent egy olyan marketing, ami a nyugati fogyasztói kultúrában edződött, egy erre teljesen felkészületlen piacon, így mindent elsöpört. Ez egyrészt a gazdasági, másrészt a konyha kultúra gyengeségével magyarázható, amik így nem védték meg a hazai piacot. Később ebből származott a nyugati hatalmak kulturális megszállásának a téveszméje. Ez nem azért téveszme mert az amerikai vagy a nyugat-európai kultúra nem terjeszkedik, ugyanúgy ahogy a görög és a római kultúra is feldarálta a környező kultúrákat, hanem azért mert mi sok más országgal ellentétben nem álltunk, nem is akartunk ellenállni ennek a hatásnak.

  Ezért újra felmerült az igény az ősi magyar konyha alternatív történelmi narratívája iránt.
Ez is egy nagyon szintetikus irányzatot szült, mivel a hagyományos magyar konyhakultúra a hagyományos magyar kultúrával együtt deszakralizálódott és megszakadt. Ennek a maradékát később feldarálta a nacionalizmus és a szocializmus. A mostani képünk ennek a maradványa. Ezt nagyon nehéz újra, eredeti formájában és hitelesen életre kelteni.
Itt megjelenik az ételek és alapanyagok szakralizálása.
A követendő példa az ősi a magyar konyha elképzelése.
Ez sem egy eredeti elképzelés. Egész Európa szerte terjed egyfajta új-nacionalizmus, ami mindenhol ugyanazon alapelvek alapján de helyileg adoptálódik. Ez voltaképpen az ezoterikus nacionalizmus, nácizmus utáni, szelíd formában történő továbbélése.
Nem csak a magyar ezoterikusok és nacionalisták hiszik, hogy mi szkíták vagyunk, Európa összes jobb oldali közössége, egyesével is azt hiszi, hogy ők és csakis ők a szkíták egyenes ági leszármazottjai és örökösei. Mindnyájan keletről jöttek egy indo-germán-angolszász-hellenisztikus alternatív, történelmi, dicső és romlatlan múltból. Minden elem szinte teljesen azonos csak adoptálódott és mindenki a magáénak hiszi. De ez nem egy egységes európai kultúrát teremtett meg, mert ezt az elképzelést mindenki a magáénak akarja és mindenki mást ki akar zárni belőle.
A konyhakultúrában is ugyanazok a globális elképzelések csapódnak le csak lokálisan. A természetes és naturális jó, a feldogozatlan rossz. Ezzel természetesen nem az a baj, hogy nem válik be sok esetben, hanem az, hogy logikus de nem igaz minden esetben, viszont minden esetre megpróbálják elvonatkoztatni.
Jó példa erre a barna rizs, ami természetes, ezért jónak tartják ellentétben a fehér rizzsel ami feldolgozatlan tehát rossz. A hánt ugyanis a rizs megemésztéséhez elengedhetetlenül szükséges A-vitamint tartalmazza, ami így nem emészthető és hiánybetegségeket okoz. Mi ezzel a gond?
A legrégebbi rizstermelő kultúrákban a hántolás előtt egy pillanatra meggőzölik a rizst ami így elhiszi, hogy kicsírázik, ezért berántja a hántból a tápanyagokat. Ezután megszárítják, meghántolják és az eredmény a fehér rizs + A-vitamin. Tehát a hántolás önmagában nem okoz tápanyaghiányt csak ha nem szakszerűen végzik.
De miért hántolnánk meg ha Isten így teremtette?
Amiért a mandulát sem csonthéjastól esszük. Isten szemmel láthatóan a hántot a rizsnek teremtette, így a rizs egy két komponensű mag, ami nedvesség hatására aktivizálódik. A rizzsel ellentétben a hánt nekünk nem tesz jót csak nagyon kis mennyiségben. A hántolatlan rizst nem lehet rendesen megfőzni, megemészteni, ráadásul irritálja a bélnyálkahártyát. Így különösen vicces, amikor rossz emésztésű embereknek ajánlják, hogy a barna rizs könnyebben emészthető.

  Ezért a magyar konyhát illetően olyan gondolati képeink vannak, hogy otthon főzni olyan flancos dolog, drága, sok idő kell hozzá. Ez esetben az arisztokrácia konyhájára gondolunk.
Vagy a magyar konyha egészségtelen, zsíros és nehezen emészthető. Itt a szocialista parasztkonyhára asszociálunk.  
Sokan azt gondolják, hogy az egészséges ételek nem finomak, drágák és bonyolultak. Itt a reform konyhával kapcsolatban lépnek fel képzettársítások.
Ezért van, hogy a legtöbb ember csak sodródik a tömeggel, ami pedig az emberi fogyasztásra alkalmatlan utcai étkezés felé megy.

  Amit ebben a cikksorozatban szeretnék megmutatni az az, hogy lehetséges otthon, gyorsan, egészségesen és olcsón főzni.
Arra nem fogok vállalkozni, hogy én keltem újra a szíriuszi-szittya-magyar konyhát de alapvetően tradicionális fogásokat fogok bemutatni, a világ minden tájáról. Akkor fogok eltérni a hagyománytól, ha pont az lenne az erőltetett. Az ételek koncepcióját igyekszem megragadni, nem feltétlenül az egyes alapanyagokat.  
Lesznek benne magyar ételek is de az Áyurvéda miatt több lesz benn az indiai és a kínai. 
Az Áyurvéda egyes, konkrét esetekben nem tiltja a húst de általában erősen nem javasolja, ezért a receptjeim lakto-vegetáriánusok lesznek. Amelyikben pedig alapból nincs tej az természetéből adódóan vegán is lesz.



  kínai | Kínai jellegű párolt zöldség | Gyors receptek | Hétköznapi Áyurvéda
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: