Részlet: Az ősi kultúra államformája, társadalma, gazdasága
Az ősi kultúra állam formája a királyságnak egy sajátságos változata volt.
A király itt egy személyben vállalta a felelősséget de nem egy személyben uralkodott.
Egyrészt volt egy tanácsadói testülete, egyfajta parlament vagy szenátus.
Ez felette állt a mindenkori királynak. Tagjainak nem volt gazdasági kötődésük,
teljesen függetlenek voltak.
Másrészt a királyi, nemesi családok felügyelték az állam különböző részeit. Adminisztráció,
harcászat, rendfenntartás stb.
A király ezt a két szálat fogta össze és felügyelte.
A kormányzatnak voltak alárendelve a helyi önkormányzatok, amik kicsit kereskedelmi és irányítói
jelleggel működtek, ezek irányították a helyi gazdaságot is.
Az állampolgárok nagy része pedig egy-egy önkormányzat fennhatósága alá tartozó, viszonylag kis
számú önfenntartó közösségben éltek...
A társadalomnak van egy természetes rétegződése.
Jól elkülöníthető benne négy funkcionális réteg: tanácsadók, vezetők, gazdálkodók, mesteremberek.
Itt
nem hierarchiáról vagy kasztrendszerről beszélek, hanem funkciókról.
Nem születési előjogokról, hanem adottságokról és képességekről.
Egy
cégnél is funkcionálisan elkülönítik egymástól a kézművest aki
előállítja a terméket, a menedzsert aki legyártja hozzá a másik terméket
a marketing stratégiát, a vezetőt aki koordinálja az egész folyamatot,
mert eltérnek az adottságaik és a képességeik.
Ezzel a funkcionális
felosztással sokszor éltek vissza a történelemben, aztán meg akartak
győzni minket arról, hogy mert működött már rosszul is, csak rosszul
működhet. Eltörölték az osztályharccal együtt az osztályokat is.
Megszűnt a motiváció, nem működött a társadalom csak diktatúrával
lehetett egyben tartani. És valóban megszűntek az osztályok? Nem.
Természettörvényeket nem lehet megszüntetni. A kommunizmusban is voltak
dolgozók, kereskedők, vezetők de az egész rendszert az osztálynélküliség
álcázta.
Ugyanakkor ezeknek a rétegeknek van egy természetes
hierarchiájuk. nem csak együtt kell lenniük de együtt is kell működniük.
Ha ez felborul, akkor az egyik réteg szerzi meg a kizárólagos
irányítást...
Az ősi kultúra gazdasága a természetes értékekre épült.
A természet volt maga a mérce.
Az ősi kultúrát kis önfenntartó közösségek alkották.
Az
itt élő embereknek mind megvolt a maga hivatása, különböző termékeket
vagy szolgáltatásokat nyújtottak, ezzel kereskedtek vagy magát a
társadalmat irányították.
Mivel az ősi kultúra természetes, így
véges emberi igényekre épült a gazdaság is emberi léptékű volt. Senki
nem halmozott fel kenyeret mert rászáradt.
A kereskedelem
alapvetően árú-kereskedelmet jelentett. A termékeket elcserélték egymás
között. Ezt a cserét tette egyszerűbbé egy egyezményes jelrendszer ami
termékek között oda-vissza konvertálható volt, a pénz.
Szükség
volt olyan emberekre is, akik pénzzel kereskedtek. A gazdaságban lévő
pénzmozgásokat felügyelték, hogy sehol ne alakuljon ki pénzhiány. Ezt
kívülről szabályozták, nehogy a pénz árucikké váljon.
Ha a pénz
árucikké válik az felborítja a gazdaságot. A pénz nem valós emberi
igényt elégít ki és korlátok nélkül halmozható, nem romlékony árucikk.
Akiknek
több van belőle és kölcsönöket tudnak adni másoknak, azokat megilleti
jövedelem a pénzkölcsönzésért. Ha ez a mechanizmus ellenőrizetlenné
válik, kialakul az automatikus kamatkapitalizmus.
A kölcsön adott
pénz kamata miatt lényegesen több pénzt kell visszafizetni, mint ami
kölcsön lett adva. Az így visszafizetett pénz és a kamata visszakerül a
pénzkölcsönzőhöz, ahol újra kiadásra kerül. Mivel a pénz felhalmozható,
összegyűjthető, az ellenőrizetlen hitelfolyamatokkal a pénz
automatikusan kivonódik a gazdaságból és néhány embernél gyűlik fel. Ez
pénzhiányt teremt és megakasztja a gazdaságot.
Ezért ellenőrizték
ezeket a pénzfolyamatokat az ősi kultúrában és ezért tiltották a
kamatot. A kamatot hívják uzsorának is, ami görög eredetű szó és
magzatot jelent. Azért hívták így, mert a gazdája számára sokasította, a
pénzt. Innen ered a kifejezés is: Amikor a pénz megfial...
