Címlap Blog zoli Enneagram - Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj

2016.07.11 11:47:29
zoli


  Aki ismer tudja, hogy szeretem az erős mondatokat.
Ez is egy ilyen lesz: A science fiction az utolsó irodalmi műfaj.



Mary Shelley

  Az utolsó irodalmi műfaj, ami még képes betölteni az irodalom funkcióját. Képes megfogalmazni lételméleti kérdéseket. Nem mindig válaszolja meg őket de még a kérdés felvetésében is paradigmaváltó tud lenni. 
Bármilyen műfaj, ami ennél nagyobb teljesítményt tud nyújtani már túlmutat a szépirodalmon és filozófiai vagy teológiai műnek számít.

  Ez az egyetlen irodalmi műfaj, amit női szerzőtől számítanak.
Mindmáig megmaradt benne a kiüresedett status quo szemtelen megkérdőjelezése, ami oly jellemző a női természetre.
  Szintén a női természete miatt sokat foglalkozik az életadással és annak a felelősségével. Innen származik az életet teremtő őrült tudós toposza is. 
  Tudományos eredete ellenére sokszor megkérdőjelezi a tudomány egyedüli létjogosultságát az élet különböző területein és irracionális de tökéletesen hiteles hozzáállásról tesz tanúbizonyságot. 

  Mivel a sci-fi még a saját eredetével szemben is kritikus, előre sejthető, hogy megkérdőjelez minden mást is. Megalkuvás nélkül kutatja az élet igazi kérdéseit, amivel szembe megy a modern értékrenddel. Ez az egyik oka annak, hogy a sci-fi klasszikusok mind kisiklanak megfilmesítés közben. 

  A science fiction története

  A nemzetállamokat még nem ismerő, határok nélküli ősi kultúrák, a buddhizmus, a hinduizmus és a taoizmus sok olyan ősi szöveget tartalmaznak amik meglepő párhuzamot mutatnak a fantasy műfajjal.
A fantasy mára a science fiction egy külön kezelt alműfaja.
A tudományos alap helyett, mitikus eredetre épít. A modern fantasy kevésbé reflektál lételméleti kérdésekre, sokkal inkább etikai és erkölcsi szálakat tartalmaz. 
Ezért sokáig nem is volt elismert szépirodalmi műfaj. Számomra még nem egy lejátszott meccs, hogy a sci-fi szülte a fantasyt vagy fordítva, mert nekem így is teljesen logikus a kapcsolat.
A mitikus világban játszódó, epikus történet, mely tele van idegen fajokkal, megidézi a buddhista, hindu és taoista kozmológiát de különösen az Indiában fenmaradt Mahábhárata és Rámayana eposzokat.
Ezért helyenként nehéz elválasztani a mitológiát a fantasytől.
A sci-fi sokkal jobban elválik, mivel behozza a képletbe a tudományt, illetve a fantasyből időközben csaknem teljesen kivesző lételméleti boncolgatást.

  A proto-science fiction

  Szinte minden nagy mitologikus műnél, visszamenőlegesen felmerül a science fiction gyanúja de a legfontosabb műfaji vonások hiányoznak. 
Mivel nincs egységes definíció, ezért saját kritériumokat kell állítanom.
Szerintem a sci-fi egy valószerű történettel kombinál egy tudományos fikciót, ami jelenleg nincs de elméletileg lehetne, utána pedig újra valószerű szabályok között folytatja és teljesíti ki a gondolatkísérletet. Ez a modern ember elképzelése a "Mi lenne ha..." témakörében.
Ez sok proto-science fiction esetében hiányzik.

  Példának okáért sokan említik Lukianosz második századi szatirikus művét, Az igaz történelmet. Bár a műben sok sci-fi toposz található, a mű számomra egyértelműen tudománytalan, mitikus eredetű szatíra.
  Szintén sokan megemlékeznek a tizedik századi japán műről, a Bambuszvágó történetéről. Itt első ránézésre van minden ami kell, űrháború, hercegnő a holdról de második ránézésre ezek csak utólagosan hatnak sci-fi elemekként. Aki csak egy kicsit is ismeri a vonatkozó irodalmat az tudja, hogy ezek az ősi kínai és japán mitológia alapelemei.
  A felvilágosodás szintén sok proto-science fictiont hozott, amiknek már közvetlen hatása volt a műfajra. 
  Gondolok itt Thomas More 1516-os regényére az Utópiára. Ez nekem inkább tűnik szociológiai munkának de a nagy társadalmi vízió egy erőteljes sci-fi vonás és maga a kifejezés is innen került a későbbi műfajba. 
  Johannes Kepler 1608-as, Az álom c. műve tökéletes proto-science fiction, előfutára a tudósok által írt  ismeretterjesztő sci-fi műveknek. Carl Sagan ezt tartja az első sci-fi irodalmi műnek, amivel tudományos szempontból egyet is értenék de irodalmi szempontból már cáfolnám. Az álom, a tudományos képzelet terméke de nincsen cselekménye. Hiába, Keplert nem a jó sci-fi műveiért szeretjük. 

  A science fiction születése

  Nincs egységes álláspont, hogy mikortól számítjuk a sci-fi irodalmat.
  A felvetés, hogy a sarokkő Mary Shelley 1818-as Frankensteinje, Brian Aldiss-tól származik. 
Bár a regény bővelkedik mitikus és gótikus horror elemekben (sokan ide is sorolják a művet), itt jelenik meg először az irodalmon belül a technológia használata és nem fordítva. Igazából ez az egyik eleme ami kiemeli korának gótikus rémtörténetei közül.
De ami a legfontosabb, itt születik meg a science fiction lételméleti szála is.
  Szintén itt jelenik meg először az a motívum is, amikor a tudomány visszafelé sül el. Ez mind a mai napig érdekes erkölcsi szála a tudományos fantasztikus irodalomnak.
Ez az első történet, ahol ember teremt embert minden isteni vagy magasabb rendű beavatkozás nélkül, ez óriási hatással volt a műfajra. Ráadásul itt a teremtmény nagyobb, erősebb és intelligensebb mint egy átlagember. Az ember által létrehozott fejeltebb ember szintén klasszikussá vált. 

  Sokan Jules Verne (1828-1905) és H. G. Wells (1866-1946) műveitől számítják a sci-fi irodalmat.
Kétségtelenül ők a sci-fi nagy alakjai de Shelley évtizedekkel megelőzte őket.
Érdekes, hogy érett férfiakként sem tudták megközelíteni ennek a tizenkilenc éves lánynak a lételméleti gondolatait. Bár a Frankenstein irodalmi stílusa még fejletlen de azt azért vegyük észre, hogy nem kalandregény és nem is földönkívülis-megszállós történet. Ezért nálam minden hibája ellenére is irodalmilag kiemelkedőbb.   

  Shelley nem esett nagyon messze ama bizonyos fától. 
Apja William Godwin ismert író és filozófus, édesanyja Mary Wollstonecraft pedig feminista írónő volt. 

  Mary nem járt iskolába, taníttatásáról apja gondoskodott, akinél gyakori vendégek voltak írók, filozófusok és tudósok. 

  A tudomány ebben a korban, soha nem látott módon, robbanásszerűen fejlődött ez adta a tudományos táptalajt. 
Luigi Galvani orvosi elektromosságtannal kapcsolatos kísérletei ugyan nem tudtak halottakat életre kelteni de még sem voltak légből kapott dolgok.
Ez vezetett el a defibrillatorig, a lebénult izmok elektromos stimulálása pedig a mai napig a tudomány élvonalához tartoznak.
Mivel az idegrendszer és a szív- és érrendszer leállása nem károsítja azonnal a szerveket, azok elektromosan életben tarthatóak, ez teszi lehetővé a szervátültetést. Egyes szervek még tizenkét órával a halál beállta után is hasznosíthatóak. A Frankenstein korában elég meredek volt arról írni, hogy valaki halott emberek testrészeit varrja össze de ma már komplex szerveket, végtagokat is át lehet ültetni, méghozzá működőképesen. 

  A történet fikció része az írónő tragikus életéből származott.
  Édesanyja belehalt a szülésbe, ez a tragédia végigkísérte Mary egész életét. gyermekkorában gyakran játszott a temetőben, ahol halott édesanyja szellemével beszélgetett.
  Első gyermeke koraszülött volt és pusztán két hétig élt. Ez összetörte Maryt. Ezután volt egy visszatérő álma, ami valószínűleg minden gyermekét elvesztett édesanya visszatérő álma. Álmában a kislánya újra életre kelt, teljesen ki volt hűlve és a kandallónál kellett felmelegíteni.
  A három gyermeke közül csak egy nőtt fel, még az örökbe fogadott negyedik gyermeke is meghalt. Elmondhatjuk, hogy nem volt szerencséje élet és halál kérdésében, ami így nagyban meghatározta az életét.

  A tudomány és a fikció Mary álmában keveredik össze, itt látja meg Victor Frankensteint, az őrült tudóst, aki szintén elveszíti az anyját és ezért a halál megszállottjává válik.
  Victor halott emberekből hoz létre egy testet amit életre akar kelteni. Halottakhoz pedig temetőkből jut, ami az írónő kedvenc gyermekkori színhelye. A frissen eltemetett halottak kihantolása tudományos célokra egyébként eléggé elterjedt volt akkoriban.
  Victor az élet szikrájával kelti életre a teremtményét, ahogy Mary álmában a tűz mellett keltette életre a kislányát.  
  Frankenstein teremtménye tragikus sorsából adódóan vándorolni kényszerül. Ez újabb párhuzam, mivel a kis Mary képtelen elviselni mostohaanyját és állandó dührohamokat kap, két évre Skóciába küldik.
A teremtmény a saját erejéből emelkedik fel és tanul csupán azáltal, hogy figyel akárcsak Mary gyermekkorában.
A teremtmény az emberiség szimbóluma, elhagyta a teremtője, ahogy Shelley korában az emberek is azt érezték, hogy elhagyta őket az Isten. A teremtmény barátságosan közelít az emberekhez akik megrémülnek a szörnytől, a történetben valóban ők válnak szörnnyé.
A lény visszatér Victorhoz, hogy kérjen tőle egy társat, amikor Victor végül elpusztítja kísérleti stádiumban, a lény bosszút áll Victoron. Eddig az ember teremtett embert, most a szörny teremt szörnyet.

  Mary Shelley először 1818-ban jelentette meg a könyvet névtelenül, mivel nem volt biztos a fogadtatásában. Közben vidékre költözött. Visszatérte után szembesült vele, hogy a könyv sikert aratott. 1831-ben vállalta fel a regényt és összesen négy kiadást szerkesztett belőle.

  A Frankensetinnel kezdődött el a science fiction könyvek megfilmesítési tragédiája. 
Igazából a klasszikus művek, az elbeszélő szándéka szerinti megfilmesítését szinte senki sem vállalta be. Itt nem csak a fogyasztói kultúráról vagy kapitalizmusról van szó.
  Erre a legjobb példa Stanislaw Lem Solaris-a, amivel sem a kommunista Szovjetunió sem a kapitalista Egyesült Államok sem tudott mit kezdeni, mivel az értékrendje szemben állt minden olyan társadalomformáló erővel, amelyik nem akarta, hogy az emberek gondolkodjanak.   
  A Frankenstein filmek is megfeledkeztek a mű teológiai, filozófiai, erkölcsi vonatkozásairól és horror történetté degradálták a könyvet.

  A sorozat következő részeiben megemlékezem a science fiction nagy klasszikusairól és kitérek arra is, hogyan fejlődött tovább a műfaj lételméleti vonala.

  Sci-fi az utolsó irodalmi műfaj sorozat



  enneagram | sci-fi | az utolsó irodalmi műfaj
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: