Címlap Blog zoli Enneagram - Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj - Sci-fi alapötletek: A Testrablók

2016.11.13 11:54:42
zoli


    A Sci-fi alapötletekben olyan történeteket veszek sorra amik nagy hatással voltak a műfajra. 
Ezek zöme egy könyvel vagy egy képregénnyel indult de arra is van példa, hogy egy manga vagy egy anime áll a sor elején.
Az alaptörténet mindig egy visszatérő ötletet bont ki először részletesen vagy kimondottan egy új ötlettel áll elő. Ez idővel nagy hatást gyakorol a műfajra és hasonló motívumok láncolatát indítja el. 

  Az egyik legrégebbi sci-fi ötlet egy láthatatlan, megfoghatatlan gonosz dolog, ami átveszi az irányítást feletted, esetleg lemásol majd elpusztít motívum. Más megközelítésben egy szép nap feltámad benned a gyanú, hogy növekszik azon embernek látszó báboknak a száma körülötted akiket egy megfoghatatlan, gonosz dolog irányít vagy imitál. 

  A sci-fi történelmében két ilyen nagy vonulat van az egyik a Dolog-, a másik a Testrablók filmek. A könnyebb megkülönböztetés kedvéért, a dolog mindig sejtszinten működik, a testrablók esetében viszont mindig van valamilyen gubó. 
Bár összefüggnek de a terjedelem miatt két külön cikkben taglalom őket.
A Dolog sorozatról írtam már, most a Testrablók vonalat fogom kivesézni.


  A cikk cselekményleírásokat tartalmaz! Bízom benne, hogy a következő művek, senkinek sem újak, a cselekményük ma már különben sem számít fordulatosnak: Mindenki meghal, a többiek megsebesülnek. De aki nem szereti a spoilereket az ne olvasson tovább!

  ELSŐ RÉSZ: A KÖNYVEK

  1951 - Élősdiek (The Puppet Masters)



  "Különös érzés, hogy manapság egyetlen kutya sincs körülöttünk. Ha egyszer majd ölre megyünk velük, több millió kutyát is meg kell bosszulnunk. Meg macskát. Az én esetemben egy bizonyos macskát."

  Alaptörténet

  Herinlein is az Analog magazinban bontogatta a szárnyait.
Nem tudom mennyire hatott rá a Who Goes There de fél évszázad távlatából jól látszik, hogy ugyanazt a csapást követte, én azt gondolom, hogy nem véletlenül.
  Ő is visszaemlékezéssel indítja a regényt, azonnal felkeltve az érdeklődést egy különös történet iránt.
  A regény enyhén a jövőben játszódik, vannak benne a retro future elképzelésekben kötelező repülő autók és idő lassító drogok de amúgy minden más tekintetben a szokványos világban játszódik. 
  A történet azzal veszi kezdetét, hogy egy titkos szervezet feje összehozza két alkalmazottját és hármasban elindulnak felfedezni egy különös esetet: UFO észlelést jelentettek egy kisvárosból. Bár küldtek oda ügynököket azt jelentették, hogy az egész kacsa, vásári mutatványos kölykök csináltak egy kamu űrhajót és azzal vakítják az embereket. Ugyanakkor minden kiküldött ügynök eltűnt. A város adóállomása is elhallgatott egy kis időre. Ideje tehát körülnézni.
Szemrevételezik a kamu űrhajót de rájönnek, hogy valami nincs rendben vele, még kamunak is problémás: a helye nem egyezik meg a jelentésben megjelölttel, indokolatlanul sok munkát és pénzt öltek bele, illetve a főhősnő Mary észreveszi, hogy a helyi férfiak nem nőként néznek rá. A könyv címéből már sejthető, ezek az emberek már bábok.
Ezután szemrevételezik a várost és a rádióállomást, ahol önvédelemből le kell lőniük az igazgatót, aki lelőtt állapotában sem bír meghalni teljesen, ekkor fedezik fel a rátapadt parazitát. 
  A parazitával visszatérnek a központba és összehívják a nemzetbiztonságot, akik természetesen nem veszik komolyan az elemzést. A parazita szállítás közben elbomlott, nincs semmi bizonyíték, a várossal helyre állt a kapcsolat és minden a legnagyobb rendben van. Élesebb elméjű olvasók hamar kitalálhatják, hogy a város minden hivatalos posztján immár bábok állnak.
  Nem hivatalosan visszamennek a városba, hogy felvételeket készítsenek, bár az akció kudarcot vall, a központban észreveszik, hogy az egyikükre rátelepedett egy parazita. Így máris van bizonyíték, elkezdődhet a parazita vizsgálata. Ám az megszökik, így összegyűjtik a központ dolgozóit és sor kerül az első de nem utolsó, nagy, csoportos vetkőzésre. Itt kiderül, hogy ki milyen fegyvereket, fehérneműt és parazitát hord a ruhája alatt. A hunyó egy titkárnő, akit az egyik főszereplő kezd üldözni, Sam akit végül durván leütnek. 

  A lény

  Az író zseniálisan vezeti át Sam viselkedés változását, saját maga előtt is titokzatos viselkedését, ahogy elmegy a kollégái mellett, elhagyja a központot majd felszáll egy vasútra és pénzt lop. Az olvasó már érti amit Sam nem, hősünk beállt a bábok közé.
Itt választ kapunk a műfaj örök kérdésére, milyen megszállva lenni, mit érez az alany, hová tűnik a személyisége? 
A megszállt személy egy bolytudat részévé válik, ami teljesen elnyomja a szabad akaratát, mint egy álomban.
A parazita, minden általa megszállt személy emlékezetével rendelkezik, egyre többet tanul és ezt meg tudja osztani más parazitákkal és a bollyal is, fizikai érintkezés útján. A parazita nem ember, csak használja az embereket, de nem érti a kultúrát, nem vigyáz a gazdatestre, pl. nem értik a tisztálkodást sem.
A regény azért is különleges, mert itt az eredeti személy nem hal meg, csak beleolvad a bolyba, melynek célja a rejtett terjeszkedés, hódítás és tudásszerzés. 
Ez nagyon ügyesen és alattomosan meg tudja szólítani az olvasót, hiszen bolyban nincs nézeteltérés, erőszak, bűnözés vagy háború. Maguk a bábok is ezzel kampányolnak ha sarokba szorulnak. De persze az ilyen "tökéletes" társadalomban nincs fejlődés sem. A regény jól rámutat, hogy a fejlődéshez hibázni kell, ami veszélyes lehet ugyan de nélküle nincs fejlődés. 

  Összegzés

  Heinleinnek sok nehéz, lassú és elvont könyve van, ez épp egy olvasmányos és fordulatos darab. Meglepően jól állja az idő próbáját. Legjobban a technológiai jóslatok koptak el, a szokásos helyzet, repülő autók vannak de sehol egy mobil.
  Aki ismeri az író magánéletét az felfigyelhet néhány visszatérő elemre: biztosítani kell az emberiség túlélését, vészhelyzetben a törvények és az egyének nem számítanak, az utóbbiak amúgy sem túl értelmesek. A központot vezető Öreg a zseniális diktátor aki megmenti a világot nem a demokrácia rajongója. 
  Heinlein jól rámutat a tisztán racionalitásra törekvő kollektivizmus alaphibáira. Nem lehet nem észrevenni, hogy a paraziták mennyire jól rímelnek a kommunista terjeszkedésre.
  A könyv teljesen olvasható maradt és etalonná vált a műfajban, rengeteg ötlet ide vezethető vissza. 

  Hagyaték

  Terjedelme és kidolgozottsága miatt ez minden megszállós történetek atyja, bár nem filmesítették meg 1994-ig és azóta sem de óriási hatással volt a műfajra.
 
  Cím: The Puppet Masters (1951)
  Író: Robert A. Heinlein
  Kiadó: Doubleday

  Magyar fordítás: Élősdiek (1995)
  Fordító: Füssi Nagy Géza
  Kiadó: Móra

  1955 - The Body Snatchers

  Cím: The Body Snachers (1955)
  Író: Jack Finney
  Kiadó: Dell Books

  MÁSODIK RÉSZ: A FILMEK

  1956 - Invasion Of The Body Snatchers



  "Santa Mirában nem maradt egyetlen ember sem!"


  Alaptörténet

  Az első testrablók feldolgozás 1956-ban a hidegháború kellős közepén történt, így kisebb balhét is okozott mert a nézők azt hitték, hogy a kommunizmus terjedése ihlette.
  A mű keretes szerkezetű, a rendőrök orvost hívnak egy furcsa férfihoz, aki maga is orvos. Elsőre mindenki őrültnek hiszi és természetesen fel is vonultatja az őrültekre jellemző összes tünetet: hajtépés, -"Nem vagyok őrült!"- mondat ismételgetése stb. Aztán belekezd egy különös történetbe.
  Hősünket egy konferenciáról hívja haza az asszisztense mert furcsa dolgok kezdenek el történni a városban. Egyre több ember hívja fel, hogy beszélhessen vele de nem hajlandó elmondani a problémát. Utána viszont visszamondják a megbeszélt találkozókat. Közvetetten jut az orvos tudomására, hogy egyre több ember válik paranoiddá, azt gondolják, hogy egy hozzátartozójuk nem ugyanaz a személy többé.   
Az ötvenes évek filmjeihez képest gyorsan megvan a bevezető és a karakterbemutatás, voltaképpen párhuzamosan fut a történettel. Húz perc múlva már találkozunk az első befejezetlen bábbal aki még nem alakult át senkivé de hőseinknek kezd derengeni, hogy talán még sem járványos tömeghisztéria tört a városra. 
Ma már persze tudjuk, hogy mi történik de akkor még ez az ötlet vadonatúj volt és a történet zseniálisan kezeli a témát. Hirtelen mindenki meggyógyul, a tömeghisztériának vége van, mindenre van racionális magyarázat... mert már mindenki báb. A néző meg is nyugodhatna akár de nem tud, egyrészt mert látta a bábokat, másrészt mert egy sci-fi/horror első félórája telt el még csak, szóval a helyzet rohamos romlása várható.

  A lény

  Az első gubót a negyvenedik percben látjuk. Miután a hőseink látják a gubókat és bennük a még át nem alakult testeket, hamar összerakják a történet nagy részét. Még nem tudják, hogy kerültek ide, hogy másolják le a testeket és mi lesz az eredeti példányokkal de már tudják mi a járványos tömeghisztéria oka. 
  A gubók magvak formájában az űrön keresztül érkeztek a Földre, ahol kihajtottak. Képesek alvás közben, telepatikus úton lemásolni az embereket, elnyelik az elméjüket és az emlékeiket. Az emberek végül egy új testben támadnak fel, egy új társadalomban, ahol mindenki egyforma. Nincsenek többé problémák, érzelmek, csak éppen nincsenek többé emberek sem.   

  Összegzés

  A gubókhoz kötődik a film összes speciális effektje. Nem szerepel bennük más csak növények, hab, színészek és némi smink, ami a karakteres vonásokat hivatott eltüntetni. Így nem járt el felettük az idő. A film teljesen a színészi játékra alapoz, ami meglepően nézhetővé teszi a filmet mind a mai napig.
  Az egyedüli ami elavul az a zene, illetve viccesek benne az autók, különösen a rendőrautók, mert a kinézetük és a hangjuk egyértelműen játékautókra emlékeztet. 
  Sci-fi és horror rajongóknak kötelező darab.

  Hagyaték

  Ez volt a második megszállós film de az első amiből szinte teljesen hiányzik az erőszak. Nincsenek benne szörnyek, senki nem akar megenni senkit. A környezet rendezett, a felületek tiszták, verőfényes napsütés közben lopakodik a szívünkbe az iszonyat. 
A gonosz megfoghatatlan, nem kínozni vagy megölni akar, hanem lemásolni, elemészteni. Az ehhez vezető út pedig az alvás. A gonosz azt szeretné, hogy elaludj. Egy tökéletes bolyról van szó, amelyik tökéletes társadalmat eredményez.
  A film gonosz módon rengeteg áthallást tartalmaz. Sok jelenete játszódik éjjel, erősen kötődik a  pincékhez, amin keresztül leviszi az embert a tudattalanba. Felkelti az elemi félelmet az éjszaka, a sötét és az elalvás témakörében. Hihetetlen de jól működő recept, mert mindenkiben van egy négy éves gyermek aki fél a sötétben. A történet társadalmilag is áthallásos, mert bár törekszünk a tökéletes társadalomra, a tökéletes társadalom hajszolása eddig még mindig embertelenséghez és tömegmészárláshoz vezetett.
  Bár a korai kritikusok inkább a kommunizmus fenyegetettségét érezték a filmet, azt hiszem nem néztek elég mélyre. Ez inkább a társadalom eltömegesedésének a réme, ahol az emberekben feltör a tudattalan és a tömeg veszi át az irányítást.
  Ez a film indította el az intelligens horror filmeket, ahol nem a hentelés okozza a félelmet, hanem az, hogy elveszítjük az egyéniségünket, azt ami emberré tesz minket.
Itt láthatjuk először az elvegyülés technikáját, amikor hőseink üveges szemekkel beállnak a bábok közé és megpróbálnak felszívódni, ezt azóta rengeteg horror film átvette.

  Cím: Invasion Of The Body Snatchers (1956)
  Rendező: Don Siegel
  Stúdió: Walter Wanger Productions
  Magyar felirat: feliratok.hu

  1978 - Invasion of the Body Snatchers



  "Az emberekről másolat készül, akivel megtörténik már közéjük tartozik"

  "Újjászületnek egy gond nélküli világban, ahol nincs félelem, szorongás, gyűlölet."

  Alaptörténet

  Az első testrablók film openingjében baljós felhők érzékeltetik, hogy a fenyegetés fentről érkezik. 
22 év elteltével ez már kevés, most spórák képeit látjuk, ahogy elérik a Földet és megfertőzik a növényvilágot. 
  Az emberek leszedegetik a fertőzött virágokat, mint annyi más virágot és hazaviszik magukkal. Így tesz Elizabeth is aki a közegészségügynél dolgozik. Otthon vízbe teszi a virágot majd elmegy aludni a férjével. 
  A lény itt is alvás közben másolja le az embereket. A néző még nem tudja de reggel a férj már báb. Itt jelenik meg a saját maga után takarító báb képe is, amit szintén átvett a 93-as változat. Az érintkezés közben valószínűleg eltört a pohár és kiömlött a víz. Elizabeth arra kel, hogy az akit a férjének gondol éppen feltakarítja az üvegszilánkokat a padlóról, majd kivisz valamit a reggel arra járó szemetesautóba. Ez ugye az előző test maradványa. Elizabeth ebből mindössze annyit vesz észre, hogy a férje fura. 
  A szintén közegészségügyes Matthew egyre több zavaró dologgal találkozik. Először Elizabeth mondja el neki, hogy a férje megváltozott, aztán a mosodás említi meg neki, hogy a felesége nem önmaga többé.
  Elizabeth elkezdi követni a férjét aki hozzá hasonló furcsa emberekkel találkozik, akik csomagokat adnak egymásnak. (A megszállt emberek elkezdik felépíteni a saját rejtőzködő társadalmukat, és elkezdik szétosztani gubókat.)
  Matthew kikéri egy pszichológus, David tanácsát az ügyben. Aki egyre több ilyen esetről hall de teljesen racionálisan közelíti meg: az emberek nem figyelnek egymásra, nem vállalnak felelősséget a kapcsolataikért. De Matthew-nak bevallja, hogy ez olyan mint egy járvány, egyre többen kapják meg de pár nap alatt (bábok lesznek) felépülnek belőle.
  Matthew barátját, Jacket egy szaunában próbálja lemásolni egy növény, amit a szaunát vezető feleségének Nancynek hoz egy vendég (báb). Idő előtt felébred és megpillantja a félig befejezetlen klónt. Oda hívja Matthew-t aki megvizsgálja. Lassan elkezd neki összeállni a kép. Elrohan Elizabeth-ért, akinél már elindult a másolás és elhozza.

  A lény

  A négy szereplő Elisabeth, Matthew, Jack és David elkezdik összerakni a történetet.
Összekötik a fura virágok felbukkanását, ilyet vitt Nancy egyik vendége, Elisabeth férje is ilyet hozott. Mivel ilyen növényt még soha nem látott senki, arra gondolnak (helyesen), hogy az űrből jött.
Az idegen spórák kereszteződnek egy növénnyel, majd a hibrid kereszteződik az emberrel.
  Az embereket alvás közben másolják le. Itt már megjelenik a lehetséges fizikai kapcsolódás apró indácskákon keresztül. A másolatok a gubókból kelnek ki, majd kiszívják és összeroppantják az eredeti testet.
  A bábok jobban szervezettebbek mint az előző filmben. Ahogy sokasodnak egyre agresszívebbek a túlélőkkel szemben. Jellegzetes sikollyal és kéztartással jelzik, hogy kik azok akik még emberek és a többiek lerohanják őket. 
  Itt is megszervezik a gubók szétosztását és más városokba való átszállítását. 
  Mivel a bábok teljesen érzelemmentesek, ezért -kockázatosan ugyan- de el lehet közöttük vegyülni, ha őket utánozzák az emberek.

  A dokumentarizmus

  A film dokumentarista egyszerűsége a természetfilmeket idézi. Ebben a megközelítésben van valami kegyetlen de tényszerű, ahogy a folyónál a szomját oltó gazella sem látja a háta mögött lopakodó oroszlánt. A sci-fiben visszatérő motívum, egy idegen, lopakodó, rejtőzködő ökoszisztéma terjeszkedése, amiről az embereknek fogalmuk sincs, békésen élik tudatlan mindennapjaikat.
  A film, szinte háttérben egyre több furcsa embert mutat. Reggel már látunk őrülten rohangáló embereket az utcán de ennek még nem tulajdoníthatunk nagy jelentőséget. Egyre több gyanúsan viselkedő ember van mindenhol, eleinte nem tűnik fel, hiszen egy rohanó városban vagyunk. A rendező a természetes paranoiára és elszemélytelenedésre épít, amit amúgy is érzünk és szép lassan ezt adagolja túl.
  Sok párbeszédben jelennek meg életszerű de gyanús fordulatok, amiket csak a kontextus emel ki, ahogy szaporodnak a bábok. 

  Összegzés

  Philip Kaufmannak nagyon erős képei vannak, sok áthallást, utalást tartalmaz.
  A film ismeretlenségéhez képest több híres színészt is láthatunk: Donald Sutherland, Jeff Goldblum, Leonard Nimoy, Veronica Cartwright.
  A filmben van néhány gigantikus easter egg.
  A menekülő ember szerepében Kevin McCarthy-t láthatjuk, aki az előző filmben a főszereplő orvost játszotta. Itt a film végi szerepében van, az autók között rohangál és azt kiabálja, hogy már itt vannak. 
  A taxisofőrt Don Siegel játssza, aki az előző változat rendezője volt.
  Sajnos a zene itt is gyenge pont, ritka idegesítő tud lenni.
  Kaufmann nem igazán gondolta azt, hogy megnyugtató befejezésre kéne törekednie, minden testrablós film közül ennek van a leglehangolóbb de valószínűleg legreálisabb vége, csak így nem igazán szórakoztató.
  A hetvenes évek hangulata nagyon gyorsan elavulttá tette a filmet de rajongóknak természetesen ajánlott.

  Hagyaték

  A 1993-as, Abel Ferrara által rendezett folytatás nagyban erre a filmre épül, sok dolgot vesz át és fejleszt tovább. Az openinget, a hangokat, a másolás folyamatát, a bábok közötti kommunikációt, a szimulált elvegyülést, illetve a bábok óriási szövegeit, monológjait.
  Annak ellenére, hogy ez a film nem lett igazán ismert, sok egyéb film és horror paródia is innen merített.

  Cím: Invasion of the Body Snatchers (1978)
  Rendező: Philip Kaufman
  Stúdió: MGM
  Magyar szinkron: Testrablók Támadása 

  1993 - Body Snatchers



  "-Carol! Menekülnünk kell! Menekülni kell azonnal!
-Figyelj rám Steve!
-Hát nem érted? Menekülni kell!
-Menni? Hová?
-Elmenni de azonnal!
-Steve ez nagyon fontos, hová menjünk? Úgy van! Hová?
Mi történt a szobádban? Figyelsz rám? Ami a szobádban történt az nem egyedülálló eset. Mindenhol ugyanez történik.
Hová mennél? Tehát, hová?
Hová fogsz elmenni, hová fogsz elfutni, hová fogsz elbújni? Sehová! Mert egy olyan sem maradt mint te." -Steve és Carol

  "Nézze mit tett magával a félelem. Nem látja? Ezentúl minden harmonikus lesz. Nem lesznek többé viták, konfliktusok. Nem lesznek problémák. Több százan, több ezren vagyunk már itt. Fényéveket utaztunk a világegyetemben. Mindent túlélve, egyre erősebbé válva. Mert sokat tanultunk. Az egész faj a fontos, nem az egyén." -Platt

  Alaptörténet


   Az 1993-as testrablók, a 78-as film openingjének a továbbfejlesztett változatával nyit. Külön felüdülés, hogy normális, a mai napig értékelhető filmzenéje van.
  A film producere Robert H. Solo ugyanúgy, mint az előző filmnek.
  Egy család, ahol az apa kutató, egy katonai övezetbe költözik. Az alapfeszültség az, hogy a feleség mostoha, a kisebbik fiúgyermek el tudja őt fogadni de a nagyobbik, kamaszlány már nem. A filmet egyébként az ő narrációja indítja el. Martit elkapja egy örültnek tűnő katona egy benzinkút wc-jében és össze-vissza beszél. Ugye ennek nagy hagyománya van a testrablós filmekben. Megadja az alaphangulatot. Innentől egyre több fura embert látunk de ez elsőre nem feltűnő, hiszen egy katonai övezetről van szó.
  Dr. Steve Malone veszélyes vegyszerek tárolását kezdi el tanulmányozni a bázison. Megtalálja Dr. Collins az orvosi alakulat parancsnoka. Nyugtalanító kérdéseket tesz fel arra vonatkozólag, hogy ezek a vegyszerek okozhatnak e hallucinációkat. Elmondja, hogy egyre több olyan emberrel találkozik, akinek extrém réveszméi vannak. Emberek akik félnek elaludni, félnek a saját családtagjaiktól és saját maguktól is. Ez is visszatérő elem a testrablók vonalon.
   Furcsa katonák, furcsa viselkedéssel és hanghordozással, csomagokat hoznak, amiket Marti vesz át, néhány katona egy kis időre eltűnik a házban. Marti megijed amikor meglátja őket, ők pedig azt mondják csak a csomagokat (gubókat) hozták fel a dolgozószobába. Több olyan ijesztő, felvezető jelenet is van a filmben, ahol megijedünk majd azonnal kapunk egy racionális magyarázatot de még sem nyugszunk meg.
  A rendező felhasználja és továbbfejleszti a korábbi filmek elemeit és újakkal is gazdagítja. Emlékezetes jelenet, amikor az óvodában a gyerekek feltartják a rajzaikat az óvónőnek, aki elsétál előttük és monoton hangon kántálja: -"Nagyon szép! Jó! Nagyon szép! Nagyon jó!" Ám az összes képen ugyanaz a lélektelen ákombákom látható. Csak a kis Andy nem kap dicséretet, mivel kilóg a sorból, egyedül ő készített gyerekrajzot. Rajta kívül mindenki báb. Mivel nem igazán érzi jól magát az óvodában, lelép. Egy katonának, Timnek tűnik fel a kisember és hazaviszi őt a családjához. Itt Tim és Marti gyakorlatilag azonnal egymásba habarodnak és gyorsan meg is beszélnek egy randit. 
  Először úgy látunk gubókat a filmben, hogy katonák szedegetik fel őket egy tó aljáról és rakják őket teherautókra. Ez vezeti fel a következő jelenetet, ahol Andy bemegy az édesanyjához éjjel, akinek a test éppen összeroppan. A ruhásszekrényből pedig anyaszült meztelenül előjön az új anyukája. Andy értelemszerűen sikoltozva rohan az apukájához és össze-vissza beszélve számol be az eseményekről, miszerint az anyja meghalt és az ott nem az igazi anyja. Sem az apja, sem Marti nem látják a különbséget -még. 
  Az előző film szemeteskukás jelenetét Ferrara csúcsra járatta. A kukásautók amúgy is ott voltak a háttérben de itt most megértjük miért. A báb epikus zenére, természetellenes beállításból filmezve, távolba révedő tekintettel, kilassítva adja át a fekete zsákot amiben a néhai Carol maradványai vannak.
  A családban egyre nagyobb a szakadás. Marti és az apja között feszültséget szül az előző esti randi. Andy megkapja az ultimate kérdést, hogy elmenne a napközibe vagy inkább itthon maradna az édesanyja bábjával.

   A lény

  Az események itt is félbeszakadt másolással lendülnek be.
  Carol kedvesen elküldi lefeküdni Andyt, fürdővizet csinál Martinak és álomba masszírozza a férjét.
Martit a fürdőszoba álmennyezetébe rejtettek gubó próbálja meg lemásolni. A gubó itt az előző filmekkel ellentétben fizikai kapcsolatot teremt az indáin keresztül az áldozatával. A gubóban elkezd kifejlődni a másolat szép, felgyorsított, magzati képek kíséretében. Ferrara még azt is megjátssza, hogy epikus természetfilmes zenét vág be ami az új élet születését élteti.
A hanghatások egyértelműen a 78-as filmre utalnak. Az álmennyezet nem bírja el a báb rohamosan növekvő súlyát és leszakad, Marti pedig egy kádban találja magát a saját bábjával. Berohan az apjához akiről hasonló matériákat kell levakarnia.
Minden egy csapásra világossá válik, a paranoia, az emberek akik nem bíznak egymásban, minden furcsaságnak előkerül a forrása.
Marti elmegy Andyért, Steve pedig Carolért, aki lenyomja minden idők legnagyobb megszállós szövegét, amiből Steve már azt is megérti miről beszélt Andy. Végül hárman fogják menekülőre.
A bábok itt is sikoltva, rámutatással jelzik a többieknek a még emberi lényeket, már nem rejtőzködnek tovább, üldözni veszik a túlélőket.
  A bábok itt még több pszichó szöveget nyomnak, ha lehet kerülik az erőszakot és inkább rábeszélik az embereket, hogy szülessenek újjá egy tökéletes társadalomban. Mind Carol, mind Platt a megszállós filmek legütősebb monológjait követik el.
  A bábok megszervezik a gubók eljuttatását más katonai támaszpontokra. Itt a legáthallásosabb a szervezkedés, a megafonokon nyomatott szöveg, egyértelműen diktatórikus kontrollra utal, a legsötétebb náci, kommunista rémképek elevenednek meg. A katonaságnak zavaróan jól áll ez a szerepkör. A kórház ahol az átalakulás zajlik és a bábok felsöprik maguk után a hamut egyértelmű utalás a haláltáborokra. 
  Tim próbálja ki először a bábok közötti elvegyülést, ahol el is beszélgetnek vele de átmegy a teszten. A rendező a film minden elemét megfelelteti valamilyen valós dolognak, mindennek van egy másik oldala. Tim elvegyülési képességének is. Már a film elején úgy épül fel a karaktere, hogy megtudjuk, nehezen tudja kimutatni az érzelmeit, ami itt kifejezetten kapóra jön. 

  Összegzés

  Ferrara is sok nyugtalanító képet használ, amik diszkréten meghúzódnak a háttérben, apró utalások kezdettől fogva, amit még nem ért a néző csak nyugtalankodni kezd. Sokat játszadozik a fényekkel, a kép egy részében a lenyugvó nap romantikus fényeit látjuk de a másik felén már rejtelmes sötét van.
  A film előrehaladtával egyre több következetlenséget tartalmaz, egyre inkább televíziós hatást kelt. Különösen a vége van elkapkodva, ahol Tim mindent lebombáz. Mégsem egyértelműen pozitív a befejezés végül az, hogy sikerült-e szállítmányokat kijuttatni a táborból nyitva marad. Mivel Marti meséli a történetet, visszaemlékezésszerűen, legalább addig élnek, míg el nem mesélik az egészet.
  Minden hibája ellenére ez a legfejlettebb és legkorszerűbb testrablós film.  

  Hagyaték

  A film nem kapott igazán nagy nyilvánosságot és idővel méltatlanul elfeledetté vált. Az IMDB 5.9-re hozza ami nyilvánvalóan erősen alul értékelt. Ezért a film kevés nyomott hagyott maga után. ennek egyik oka az is lehet, hogy nem sok említésre érdemes megszállós film készült azóta. Én a Puppet Masters-ben még véltem felfedezni valami hatást, különösen a párbeszédekben és a bábok monológjaiban. Így ez egy igazi csemege geek rajongóknak.

  Cím: Body Snatchers (1993)
  Rendező: Abel Ferrara
  Stúdió: Warner bros
  Magyar szinkron: Testrablók: Az Invázió Folytatódik 

  1994 - Puppet Masters



  "-Hányan vagytok?
-Egyedül."

  Alaptörténet


  Késhegyre menő vita van a rajongók között, hogy a Puppet Masters a dolog vagy a testrablós vonalhoz tartozik-e. Azért van vita mert a könyv ugyanannál a kiadónál született, mint a Dolog és utána. Szerintem is hatással volt az íróra de két ok miatt és a testrablós vonalhoz sorolom.
Először szerintem a testrablós vonal is a dologból származik.
Másodszor a gubó megjelenése mindig a testrablós vonalra utal.
  A legfontosabb változás a könyvhöz képest, hogy a történet a jelenben játszódik. Aztán a könyv terjedelmén és kidolgozottságán kellett egy nagyot vágni, mivel nem fért volna bele egy mozifilmbe. Heinlein művének egy tv sorozatban lenne a helye. Bár nagy vonalakban követi a regény cselekményét az egyszerűsítés miatt át kellett kicsit írni. Nagyjából a könyv közepe hiányzik, különösen az invázió társadalomra gyakorolt hatása. A film jóval rövidebbnek láttatja a történetet.
  A film eleinte teljesen a könyvet követi, csak minimális változtatások vannak. A helyi városka rádióadója itt tv adó, az itt megszerzett parazita nem bomlik le, nem a második látogatás a városba hozza be a parazitát a központba, hanem még az első, Jarvis fertőződik meg és fertőzi meg a titkárnőt de innen  a lény útja már ugyanaz. Sam nem bukik le miután megfertőződött, rejtve tudja megszervezni a terjeszkedést. A film minden létező ponton, érthető okokból a rövidebb utat választja és levágja a kanyarokat.
Itt Sam az elnökre utazik, megfertőz mindenkit akit csak kell, majdnem el is kapják az elnököt de Andrew egy másodlagos különítménnyel megakadályozza. Az elnök így rögtön meg van győzve az ügy komolyságáról, Samet pedig elkapják.

  A lény

  A könyvben a lényt azon a leíráson keresztül kezdjük el megismerni, amit Sam tapasztal. A parazitát Andrew szedi le róla egy sokkolóval.
A filmben nem látunk bele a gondolataiba, hanem egy fiktív de ütős vallatós jelenet következik, ahol Samet a parazitával a hátán kikérdezik. 
A lény itt is ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a könyvben.

  Összegzés

  A Parazita egy jól sikerült de rövidített, egyszerűsített adaptáció. Sajnos pont azokat a dolgokat hagyták ki belőle amik a történetet igazán egyedivé tették és azokat hagyták benne amik jobban megfeleltek a műfaj már bejáratott tulajdonságainak. Ezért a film, az egyre több sci-fi és horror között elavult, megszürkült és középszerűvé vált. Pedig szerintem remek darab és nagyon jó a hangulata de tény, hogy a műfaj keretein belül lehet igazán értékelni. Az IMDB 5.9-re hozza, tehát megint egy alul értékelt darabról van szó.

  Hagyaték

  A parazitával az említésre méltó testrablós filmek megszakadtak, így nem nagyon örökített át maga után semmit. Utolsó mérföldkőként tartja életben a lángot, míg valaki újra a magasba emeli. 

  Cím: Puppet Masters (1994)
  Rendező: Stuart Orme
  Stúdió: Warner bros
  Magyar szinkron: Parazita

  2007 - Invasion

  A 2007-es feldolgozás lehelhetett volna új életet a műfajba de annyira rossz volt, hogy még trash filmnek sem tudom ajánlani. 

  Cím: Invasion (2007)
  Rendező: Oliver Hirschbiegel, James McTeigue
  Stúdió: Warner bros
  Magyar szinkron: Invázió

  Sci-fi az utolsó irodalmi műfaj sorozat / Sci-fi alapötletek sorozat

  (Utolsó frissítés: 2016. 11. 18.)



  enneagram | sci-fi | az utolsó irodalmi műfaj | Sci-fi alapötletek | A Testrablók
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: