Címlap Blog zoli Enneagram - Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj - Érkezés: A mozifilm

2017.01.08 16:41:07
zoli


  Az Érkezés (Arrival) 2016 nagy meglepetése volt és egyben az év sci-fije is.

  A film Ted Chiang, Életed Története (Story Of Your Life) című novellája alapján készült.

  A cselekmény



  A történet két szálon fut. Az egyik szál a cselekményé, a másik pedig egy ettől eltérő idősík, ami kiegészíti a történetet. Mindez pedig keretes szerkezetbe van foglalva, rögtön egy visszaemlékezéssel indulunk.

  Az emlékek

  Egy anyának és a lányának a történetét látjuk, ahogy a  gyermek megszületik, felnő majd egy általunk ismeretlen betegségben meghal.

  Logikusan feltételezzük, hogy amit az előbb láttunk visszaemlékezés de nem tudjuk a történetét, miben halt meg a lány, mi lett az apjával de ez még csak a film eleje, lesz rá még bőven idő, hogy megoldódjon a rejtély. 
  A nyelvész Louise szomorkás kis életét látjuk, ahogy elindul tanítani és nem is veszi észre, hogy a háttérben valami különös dolog történik.
  A film gyorsan, korszerűen de mégis hatásosan vezeti fel az idegenek érkezését, bár sok minden történik, a film mégis lassan, méltóságteljesen hömpölyög.

  A hadsereg hamarosan megtalálja Louise-t, hogy fordítsa le az idegenek nyelvét és közvetítsen a két faj között.
  A katonaság teljesen profán módon akar beszélgetni az idegenekkel (miért jöttek, mit akarnak), míg nyelvész szempontból ennél bonyolultabb szempontok is felmerülnek (kultúra, a nyelv és a gondolkodás kapcsolata, a jelentés).
  Itt érezhetően elkezd szétcsúszni az elmélet és a gyakorlat, illetve a tapasztalható és kézzelfogható és a tapasztalható de racionálisan nem hozzáférhető közötti különbség. Ez vérbeli sci-fi ami a dolgok közötti világba kalauzol el minket. Abba a világba amit az emberi értelem racionálisan nem tud a fogalmaival megragadni. Hogy az év egy kiváló sorozatára utaljak: isten hozott Tótágasban! 
  A filmben ez elsőre úgy jelenik meg, hogy a fizikus Ian a tudományt, míg a nyelvész Louise a nyelvet tartja a gondolkozás és a civilizáció alapjának. 
Érdekes, hogy a nyelvről milyen kevés konkrétumot tudunk (honnan jön, hogyan alakul ki), pedig a felfogásunkon keresztül, mindent befolyásol.

  A rendező ügyesen operál a csenddel, a csendben hangosabbnak tűnő zajokkal, egyszerű eszközökkel kelt feszültséget, mint két autó puszta összekoccanása. 
  Nagyon jellemző a filmre, hogy míg az idegenek a film idejében öt perc alatt megérkeznek, az első héj alakú hajót csaknem negyed órával később látjuk csak élőben. 
A hajónál nagyon jó húzás, hogy klasszikus sci-fi vonalat követnek, amiket viszont eddig így nem jelenítettek meg filmen, nekem áthallásos volt több filmmel és könyvel is. Egyszerűek, lenyűgözőek és a föld felett lebegnek, ami misztikus és nyugtalanító megjelenést kölcsönöz nekik.

  Ennél többet nehéz mondani a filmről úgy, hogy ne károsítsam majd a film megtekintésének az élményét. Előreszaladhatnék és kiragadhatnék pár részletet de valószínű, hogy olyan dolgokra irányítanám ezzel a figyelmet, ami megint csak problémás lenne.
  A spoler előtti összefoglalóm nagyjából annyi, hogy ez egy klasszikus sci-fi, ami a legszebb hagyományokat követi.
Egyik nagy témája a drámaian eltérő fajok közötti kommunikáció. A másik pedig egy elmélet ami ebből következik és ez a film igazi nagy durranása. Egyrészt mert paradigmaváltó gondolat, másrészt mert megkavarja az egész filmet. 

  Spoiler Alert!



  A spoileres részek az űrhajóba való belépéssel kezdődnek el.
  A film Hogyan kommunikálunk űrlényekkel? szála tovább folytatódik.
Senki sem tud beszélni az idegenekkel, a hangjaikat nem sikerül elemezni. Louise talál egy lehetséges lyukat a problémában és írással próbálkozik meg. Ez meghozza az áttörést, az idegenek írásjelei elemezhetőbbek, mint a hangjaik.
  Nemcsak a hajó megjelenítése formabontó, hanem az űrlényeké és az írásuké is. Mind a módját, mind a megjelenését tekintve.
  Louise elkezdi angolra tanítani az idegeneket, hogy legyen elegendő közös szókincsük a kommunikációhoz. A katonaság ennél sokkal gyorsabb eredményt akar. A katonák között is terjed a félelem az ismeretlentől és Kína is mozgolódik. Mindez szűk teret ad a kutatóknak.

  A nyelvleckék vezetik be Louise rosszul levős emlékezéseit. amik egyre érthetetlenebbek lesznek, mivel a jelenre utalnak, viszont fontos kiegészítői a cselekménynek. 
  A heptopodok írása és nyelve eltér. Az írásuk nem esik egybe a beszédükkel. Az írásuk, a logogramok, semasio-grafikusak, hang nélkül közvetítenek értelmet. Valamint nincs irányuk és formai elrendeződésük.
  Itt kezd felmerülni a kérdés, hogyan gondolkodnak a heptopodok?
Ian és Louise a film egyik kulcsjelenetében arról beszélgetnek, hogy a nyelv határozza meg a gondolkodást, egy idő után a beszélt nyelven gondolkodunk és álmodunk. Bár nem mondják ki, világos a kérdés: Ha valaki megtanulja a heptopodok nyelvét az úgy fog gondolkodni mint ők?

  A nemzetközi helyzet fokozódása miatt, még az előtt fel kell tenni a fontos kérdéseket, hogy kialakulhatna a közös szókincs, illetve letisztáznák a közös fogalmakat. Ez végül diplomáciai tragédiához vezet, mivel arra a kérdésre, hogy "Mi a heptopod célja a Földön? az a bájos válasz érkezik, hogy "Kínál fegyver". Az országok megszakítják egymással a kapcsolatot.
  Ian és Louise visszamegy, hogy pontosítsák, hogy az idegenek végül mit is értenek fegyver alatt de egy önjelölt, katonai terrorista akció megakadályozza a kommunikációt. Ők könnyebben megsérülnek, az Abbott nevű idegen pedig súlyosan megsebesül. Az idegen hajó pedig biztonságos de megközelíthetetlen magasságba emelkedik.

  A feladat


  A heptapodok átadják a teljes nyelvük 1/12-ed részét, a másik 11 részt a többi hajó adja át az érintett országoknak, akik megszakították egymással a kapcsolatot. Az üzenet világos, bár csak kevesen látják az embereknek meg kell tanulniuk összefogni egymással.

  A probléma férfias kezelése

  A terrorista akció után, válaszcsapástól tartva befejeződik a kutatás és elkezdik evakuálni a tábort. A kínaiak pedig bejelentik, hogy meg fogják támadni a felettük lévő hajókat. Kínát további országok követik az elhatározásban. Bár Louisék valamennyire meg tudják győzni a katonai vezetőket, senki sem bízik már senkiben, senki nem hallgat senkire és senki sem kommunikál már senkivel. A háború elkerülhetetlennek látszik.

  A heptapodok terve



  Louise emlékezései egyre interaktívabbak lesznek, a nézőben felmerül a gyanú, hogy nem a múltat látjuk, hanem a jövőt. Ezt végül két dolog támasztja alá. Az egyik, hogy Louise látja, hogy egy kisebb hajó jön érte és miután kiszökik a megbeszélésről ez így is történik. A másik, hogy megkérdezi a Costello nevű idegent, hogy ki az a kislány akit állandóan lát. Itt Costello megerősíti, hogy Louise valóban a jövőt látja. Az eddigi flashbackek valójában futurebackek. A film keretes szerkezete miatt csak az első emlék visszaemlékezés mindegyik utána már futureback. 
  Costello azt is elmondja, hogy Louise a "fegyver", ami felnyitja az időt. Azért segítenek az emberiségnek, mert 3000 év múlva majd nekik lesz szükségük segítségre és akkor majd mi segítünk rajtuk.
  A heptapodok nem az egész emberiséget célozták meg csak egy embert és nekik nem a történtek lineáris vonala számít, mert máshogy érzékelik az időt.

  A probléma nőies kezelése

  Míg a férfiak, a katonák nem látnak ki a saját kis világukból Louise követi a belső hangot.
  Egyre több emlékezést látunk a jövőről. Kiderül belőle, hogy tudja előre a jövő illetve, hogy miért hagyta el őt a férje, akiről már sejtjük, hogy Ian lesz az.
Louise azután is belemegy a kapcsolatba és megszüli a kislányát, hogy tudja az meg fog halni.
  Itt nekem nem derült ki teljesen, hogy miért tette ezt.
Azért tette mert máshogy érzékeli az időt? Vagy azért mert enélkül nem történt volna meg a múlt sem? Vagy mert egyszerűen ilyen az élet és nekik ez volt a sorsuk?

  Ahogy egyre többre emlékezik, látja a jövőben, hogy könyvet ír a heptopodok nyelvéről és rájön, hogy érti is. Megpróbálja elmagyarázni a katonáknak, hogy a "fegyver" maga a nyelv, aki jól megtanulja, az úgy fogja érzékelni az időt mint ők.

  Louise újra a belső hangot követi és hallja mit mondott Kína katonai vezetőjének, hogy állítsa le a háború előkészületeit és adja át a rá eső 1/12-ed információt. A megfelelő telefont ellopva fel is hívja Shang tábornokot. Párhuzamosan látjuk ahogy a tábornokkal beszél telefonon és egy fogadáson beszél vele a jövőben, ahol megtudja mit kell mondania.
  Ez talán a film egyetlen komolyabb logikai hibája. Ha Louise tudja mi történik, miért kell hallania ezt Shang tábornoktól? Ezek lehetséges jövők? Dramaturgiailag így lehetett megoldani?

  Ezután Shang tábornok leállítja a háborút, az idegen hajók pedig eltűnnek -az időben.  

  Az emlékek

  Újra látjuk az emlékeket, csak immár bővebben. Louise és ian összeházasodnak, megszületik Hannah. 
  
  Felirat VS. Szinkron

  A filmet valami általam ismeretlen okból nem szinkronizálták. 
  A moziban még fő műsoridőben is fél teremmel ment a vetítés, nem is értettem de aztán leesett, hogy feliratos az előadás. Ezen egyébként sok ember kibukott, a netes hozzászólások között rengeteg ember nyilvánította ki, hogy moziba nem olvasni jár és ha nincs szinkron meg sem nézi.
  Ezt nem szeretném kommentálni. Én kifejezetten szeretem a feliratos filmeket mert a fordítás minősége bizony sokat esett az elmúlt évtizedekben és sok esetben érthetetlen módon a karakterek beszédstílusa nem illik az eredetihez. 
Most hirtelen két példa jut eszembe.
A Dr. Csont sorozatban többször is valami rejtélyes tengelyszögről vitatkoznak a népek. Nos ez az angol linchpin félrefordítása, ami itt összekötő kapcsot jelent.
A Zsivány Egyesben, Donnie Yen rájátszik a kínai akcentusára és az enyhe pöszeségére, amikor megformálja Chirrut Îmwe karakterét. Ez egyfajta extra egzotikusságot kölcsönöz neki, ám ennek nyoma sincs a szinkronban, ahol a karakter tisztán beszél, ahogy a hegyi patak csörgedezik.
  A filmnek kifejezetten jót tett, hogy meghagyták az eredeti nyelvet, még egyszerűbb, tisztább és hitelesebb lett tőle. Még a zene is jobban érvényesül mellette. Nem tudom később lesz-e hozzá szinkron de én mindenkinek felirattal javaslom.

  A filmzene

  A filmzene az zseniális.  
  Jóhann Jóhannsson minden témához külön zenét írt, amik stílusban eléggé eltérnek egymástól, így azonnal külön világokba ránt minket. 
A két legemlékezetesebb talán Louise és az idegenek témája.
Louise emlékei alatt mindig egy lassan hömpölygő, szomorú zenét hallunk.
Az idegenekkel kapcsolatban egy jóféle sci-fi zenét kapunk, ami engem több ikonikus filmzenére is emlékeztet, hatásos és nyugtalanítóan disszonáns.

  Ajánlott cikkek

  Enneagrammal, sci-fivel és az Érkezéssel kapcsolatos cikkeim



  enneagram | sci-fi | az utolsó irodalmi műfaj | Érkezés
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: