Címlap Blog zoli Enneagram - Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj - Érkezés: A könyv

2017.01.27 11:00:31
zoli


  Az Érkezés (Arrival) 2016 nagy meglepetése volt és egyben az év sci-fije is.


  A film Ted Chiang, Életed Története (Story Of Your Life) című novellája alapján készült.



  Ted Chiang egy kínai származású, amerikai műszaki és sci-fi író.
Műveiben a tudományos felkészültség látszata nem a véletlen műve, számítástechnikából szerzett diplomát és szabadúszó szakíróként dolgozik. 
  Nem egy grafomán típus. Egy kisregényt és egy novelláskötetet írt. Ezzel némileg átfedésben van 3 esszéje és 11 novellája. Bár keveset ír de az mindig üt. A sci-fin belül az egyik legjobb novellistának és arányában az egyik legdíjazottabb írónak számít. 
  Magyarul eddig három novellája (Bábel tornya, A kereskedő és a bölcsek kapuja, Kilélegzés) és egy novelláskötete jelent meg (Életed Története).

  Az Életed Történetét az Agave adta ki.
Rávezetésképpen a borítóra az Érkezés plakátja és címe is rákerült jelezve, hogy igen, ez az a könyv. Szinte minden novella, saját és kifejezetten jó fordítót kapott.

  A cikk természetesen innentől erősen spoileres: Spoiler Alert On!

  Az emlékek

  A novella a filmhez hasonlóan az emlékekkel nyit.
Az előbbi Hannah fogantatásával kezd és első körben csak pár jelenetet ad. Az apa azonnal része a történetnek. Az utóbbi Hannah születésével kezd és nagy léptekkel de végigmegy az egész életén. Az apát itt egyáltalán nem látjuk, a dramaturgia későbbre tartogatja.
  Annak ellenére, hogy az emlékezéseket és a gondolatokat az írott szöveg jobban vissza tudja adni, ezt mégis a film kezelte hatásosabban. Pár perc alatt látunk egy teljes családi drámát és még el sem kezdődött a film.   

  Az érkezés



  Az Érkezés után egy katona és egy tudós látogatja meg Louise-t. A tudós Garry Donnelly, akinek a keresztneve a filmben Ian-re változik.
  Itt jelentkezik először a könyv és a film között az egyik legfontosabb eltérés. A könyv rövidebb volta ellenére is sokkal jobban belemegy a nyelvészet, később a teológia, filozófia és a tudomány rejtelmeibe. 
  Bővebb magyarázatot kapunk arra, hogy miért kell látni az idegeneket a fordításhoz. Mivel eltérő halló és hangképző szervekkel rendelkezünk, ezért nem halljuk rendesen az idegenek nyelvét és nem is tudjuk rendesen megformálni a hangjaikat.
  Egy idegen nyelvet nem lehet pusztán hallás alapján megtanulni. Louise sem képes felvételről fordítani, ahogy az idegenek sem képesek megtanulni angolul, mondjuk rádióadásból. Ehhez nyelvi oktató anyagra vagy a nyelv egy anyanyelvi képviselőjére van szükség, akivel beszélgetni lehet. A katonaság természetesen azt szeretné ha úgy tanulnánk meg az idegenek nyelvét, hogy ők maguk minél kevésbé értsék a miénket. Loiuse felveti, hogy ha az idegenek együttműködőek, akkor ez alapvetően lehetséges.  
  A tudományos és nyelvészeti kérdéseket egyértelműen a könyv kezeli jobban.

  A könyv több emléket tartalmaz, amik jövőidőben vannak megfogalmazva. Itt sem világos, hogy melyik visszaemlékezés és melyik nem, valamint, hogy maga az emlékezés mikor történik.
  A könyvben Hannah felnő és az üzleti életben helyezkedik el. Autóbalesetben hal meg, ez a filmben egy ismeretlen eredetű betegségre változik, jóval fiatalabb korban, ami Louise gyerekvállalását még inkább drámaivá teszi.

  A novellában is 12 hajó érkezik de nem szállnak le, hanem föld körüli pályára állnak. A földre szálló egységek valójában bonyolult technológiájú képernyők, amiket tükröknek hívnak. Ezeken keresztül lehet kommunikálni az idegenekkel, mintha azok valóban ott lennének.
  A film ezt megint jobban tudta érvényesíteni. Egyfelől nagyon jól sikerültek az idegenek hajók, a héjak, másrészt a rendező nagyobb nyomás alá helyezi a nézőt azzal, hogy beviszi a hajóba.

  Heptapod A és B




  A könyvben sikerül elkülöníteni a heptapod A-t vagyis a heptapod beszédet. Így érthetőbb, hogy a filmben az idegen írást miért heptapod B-nek hívják. De nem sikerül azt a kutatóknak kiadni magukból, tehát nem tudnak beszélni az idegenek nyelvén. A heptapodok viszont reagálnak a saját visszajátszott hangjaikra, mert azt megértik. Itt működik a hang utáni tanulás de nagyon lassú. A filmben ez a törekvés azonnal megbukik és Louise átvált írásra.
  A novellában és a filmben is ezután hangzik el a kengurus történet csak az előbbiben ezt Louise a hallgatóinak meséli, míg az utóbbiban pedig Weber ezredesnek. Mindkét esetben megerősítésre kerül, hogy a történet egy jól használható legenda.
  A novella reálisabb, Louise és Garry/Ian már a kutatás alatt elkezdenek egymással közelebbről ismerkedni és Louise idővel mással is randizik, míg a filmben ez zavaró elem lett volna.
  A könyvben mindkét fél képernyőt használ az íráshoz. A filmben az emberek táblát használnak és csak a visszajátszáshoz használnak képernyőt, a heptapodok pedig egyfajta 3D-s tinta segítségével a levegőbe írnak. Az írás mindkét esetben logografikus.
  Írásban az idegenek a Huhogó és  Prüszkölő, míg a filmben az eredetibb Abbott és Costello nevet kapják. 
  A vizuális elemeket értelemszerűen a film tudta jobban kihasználni. A tábla, erősebb, archaikusabb kép mint a képernyő és a heptapod írás pedig kolosszálisra sikerült. 

  Mindkét esetben a heptapodokkal jól lehet kommunikálni nyelvészeti kérdésekben de a legtöbb tudományos és elvont gondolatot látványosan nem értik. 
A könyvben arra kérdésre, hogy miért jöttek azt felelték, hogy nézni, megfigyelni.
A film sokkal cselekmény dúsabbra sikeredett, ami érthető de ezzel jelentősen el is tért a novella gondolatiságától. Itt a jóval ütősebb "Kínál fegyver" mondat hangzik el, amire rögtön el is szabadul a pokol.
  A novella jobban kezeli azt amit csak néhányan és az olvasó tud meg a heptapodok valódi céljairól. A film viszont az aktuálpolitikai szállal fel tudja duzzasztani a szöveget játékfilm méretűre és ebben a formájában szórakoztatóbb is. 

  A filozófiai irány



  A novellában több fizika kap helyet, amikor fizikai példákat adnak a heptapodoknak, az némileg rávilágít a gondolkodásukra és ezzel az író végkép megágyaz a filozófiai és a teológiai vonulatnak. Eközben kapunk egy rövid leírást a heptapodok bolygójáról is.
Több téma is fut egymással párhuzamosan az egyik egy fénytörési, a másik egy nyelvtani probléma, a harmadik pedig Louise emlékei.
  A fénytörést a vízben, az emberi fizika úgy határozza meg, mint egy ok-okozati, egymásutániságból álló folyamatot. Ezt azonban máshogy is lehet nézni. A fény a vízben a legszélsőségesebb útvonalakat választja, a legrövidebbet vagy a leghosszabbat. Ennek viszont csak a célhoz képest van értelme, de ezt már az elindulása előtt tudnia kell.
  Az írásnál felmerül a kérdés, hogyan jön létre egy mondat. Mivel a logografikus írás egy fraktál, ezért már leírás előtt tisztában kell lennünk vele, hogy mit akarunk írni, nem lehet menet közben megalkotni. Erre van példa az emberi kalligráfiában de senki sem képes ezt megtenni a beszélt nyelv sebességével. 
  Louise emlékei szép lassan elkezdenek összeállni de még nem tudjuk, hogy hová fognak kifutni.

  "A fizika filozófiája régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A tudósokat egészen pontosan azóta nem hagyja nyugodni, hogy Fermat az 1600-as években először megfogalmazta az elméletét. Planck köteteket írt róla. Az a nagy helyzet, hogy míg a fizikatörvények általános megfogalmazása az okszerűségre épül, egy olyan variációs elv, mint Fermaté, céltudatos, már-már teleologikus."

  A könyv jobban megmutatja, hogyan halad Louise a heptapod B-vel és az hogyan változtatja meg a gondolkodását és az érzékelését. A logogrammák hipnotikus hatással vannak rá, gyakorlatilag meditál rajtuk. Mivel ez nem beszélt nyelv ezért elképzeli őket és egyre inkább le tudja írni a gondolatait anélkül, hogy előre megtervezné az írást. Mégis az elsőre behúzott vonalak tökéletesen illettek a későbbi jelekhez. Louise gondolkodása belső monológ nélküli, grafikus formátumra vált. Elmélázás közben a gondolatai logogrammák formájában rajzolódik ki lelki szemei előtt.

  "Vegyük azt a jelenséget, amikor a fénysugár adott szögben a víznek csapódik, majd megváltozott szögben folytatja az útját. Ha ezt azzal magyarázzuk, hogy a sugár a fénytörés törésmutatója miatt kényszerült irányváltásra, akkor az emberek szemével látjuk a világot. Ha úgy fogalmazunk, hogy a fény a lehető legrövidebbre csökkentette a célba jutáshoz szükséges időt, akkor a heptapodok szerint értelmeztük a világot. Két rendkívül eltérő felfogásmód. A látható világegyetem egy nyelv, rendkívül kétértelmű nyelvtannal. Minden fizikai jelenség egy kijelentés, amelyet két teljesen eltérő módon lehet értelmezni, az oksági és a teleologikus elvek mentén, és mindegyik jogos, és egyik sem kizárható, függetlenül attól, mennyire adott a szövegösszefüggés." 

  "Befejeztem a mondat utolsó szógyökét, letettem a krétát, és leültem az asztalomhoz. Hátradőltem a székben, és hosszasan tanulmányoztam az egész táblát elborító munkámat, a gigászi heptapod B mondatot. Több komplex mellékmondat is szerepelt benne, amelyeket sikerült egészen szépen egységbe foglalnom. Egy ilyen mondat láttán azonnal érthetővé vált, miért fejlesztettek ki a heptapodok pont ilyen írásrendszert: ez a felépítés sokkal jobban megfelelt egy olyan fajnak, amely egyidejű tudatossággal rendelkezett. Számukra a beszéd csak szűkítette a lehetőségeket, mert ott egymás után kellett tenni a szavakat. Az írott szövegben viszont minden jel egyszerre látható az oldalon. Miért gyömöszölnék az írást a glottografikus kényszerzubbonyba, ami ugyanolyan sorrendiséget követel majd, mint a beszédtől? Ez eszükbe sem jutott. A szemasziografikus írás természetétől fogva kihasználta a papírlap kétdimenziós kiterjedését, és az egymás után lejegyzett morfémák helyett egyszerre egy egész oldalnyit mutatott belőlük.És most, miután a heptapod B rávezetett az egyidejű tudatállapotra, már a heptapod A nyelvtana mögötti logikát is megértettem: amit az én sorrendiséghez szokott elmém szükségtelenül zsúfoltnak érzékelt, az most már egyértelmű törekvés volt arra, hogy a sorrendiségen alapuló beszéd korlátain belül rugalmasságot teremtsen."

  A novella reflektál egy olyan problémára, ami olyan történeteknél merül fel ahol valaki előre tudja a jövőt. Hogyan fér megy egymással a jövőbelátás vagyis a sors és a szabad akarat? Az író nem a szokványos választ adja, hanem rámutat arra, hogy rossza a kérdés. Aki látja a sorsot az elősegíteni igyekszik, nem megváltoztatni vagy az áldozatául esni. Vannak magasabb erők, amikkel érdekünkben áll összhangban cselekedni.   

  "A heptapodok nem szabadok és nem rabok, legalábbis a mi fogalmaink szerint. Nem akaratuk szerint cselekszenek, de nem is tehetetlen robotok. A heptapodok tudatállapota nemcsak azért más, mert cselekedeteik összecsengenek a történelem eseményeivel – hanem azért is, mert a motivációik egybeesnek a történelem céljaival. Azért cselekszenek, hogy megteremtsék a jövőt, nem egyszerűen eseményeket. csak időrendben lekövetik az A szabadság nem illúzió: teljesen valóságos a sorrendiségen alapuló tudatállapotot tekintve. Az egyidejű tudat összefüggésében a szabadságnak nincsen jelentősége, de a kényszerítő erőnek sincsen: mindkettő másfajta összefüggésnek számít, de egyik sem kevesebb vagy több a másiknál. Olyan ez, mint a híres optikai trükk, amikor egy képen egyszerre látni az elegáns fiatal hölgyet, aki elfordítja az arcát a szemlélőtől, meg a bibircsókos orrú banyát, aki mélyen leszegi az állát. A képnek nincsen egyetlen helyes értelmezése, mindkettő egyformán igaz. De egyszerre nem lehet látni mindkettőt. Hasonlóképpen nem fér meg a jövő ismerete a szabad akarattal. Ugyanaz, ami lehetővé tette számomra a szabad akarat gyakorlását, egyúttal lehetetlenné tette a jövő megismerését. Hasonlóképpen igaz, hogy most, miután már ismerem a jövőt, soha nem cselekednék ellene, és ebbe beletartozik az is, hogy nem árulom el másoknak, amit tudok. Azok, akik olvasták a Korok könyvét, ezt sohasem vallják be."

  "A diplomata éppen az emberek erkölcsi hittételeiről beszélt, hogy majd később innen térjen át az önzetlenség fogalmának tisztázására. Tudtam, hogy a heptapodok már ismerték a beszélgetés végkimenetelét, de attól még nagyon lelkesen vettek részt benne. Ha felismerésemet megosztottam volna bárkivel, aki még nem volt tisztában mindezzel, bizonyára rögtön azt kérdezte volna, hogy ha a heptapodok előre tudták, mit fognak mondani és hallani, akkor mi értelme egyáltalán nyelvet használniuk? Ami teljesen logikus kérdés. A nyelv azonban nemcsak kommunikációra használható, hanem bizonyos értelemben maga is cselekvés. A nyelvfilozófia szerint az olyan kijelentések, mint „le van tartóztatva”, „megjelöllek a kereszt jelével” vagy az „ígérem”, mind performatívak: a beszélő kizárólag úgy tudja végrehajtani a szóban forgó cselekvéseket, ha közben kimondja ezeket a szavakat. Ilyenkor semmit sem változtatott, ha valaki tudta, mit fog mondani. Egy esküvőn mindenki tudta, hogy egyszer elhangzik az „ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket” kijelentés, de amíg ki nem mondták, a szertartás nem számított érvényesnek. A performatív nyelvben a beszéd megegyezett a cselekvéssel. A heptapodoknak minden nyelv performatívnak számított. Ők nem információközlésre, hanem valaminek a megvalósítására használták a nyelvet. Nyilván előre tudták, mi hangzik majd el bármilyen beszélgetésben, viszont ahhoz, hogy ez a tudásuk megerősítést nyerjen, a társalgásnak meg kellett történnie."

  Felmerülhet a kérdés, hogy ha Louise megtanulta a heptapod B-t és vele együtt az egyidejű tudatot is elsajátította, akkor mi van azokkal a tudósokkal akik szintén elsajátították azt. A könyv választ ad erre is. Vannak mások is akik látják a jövőt de nem mondják el, hanem ezzel elősegítik a történelem menetét.
  A teológiai, filozófiai, tudományos és nyelvészeti eszmefuttatás egyértelműen a könyv erőssége, amivel a film nagyon okosan nem próbálkozott meg ilyen szinten, hanem leegyszerűsítette azt. 

  A cselekmények különbsége

  A film legjobban a cselekmény bonyolításával tér el a könyvtől.
A filmben nagyobb a katonai jelenlét, fokozódik a nemzetközi háborús helyzet, nő a paranoia és az összeesküvés elméletek jelenléte a médiában. Ez vezet el egy önkényes katonai merénylethez, ami után a héj biztonságos magasságba emelkedik. Ez a szál a novellából hiányzik.
  Louise privát látogatása közben a hajón derül ki egyértelműen, hogy az emlékei nem flashback-ek, hanem futureback-ek. Akkor kezdődnek amikor Louise elkezdi megtanulni a heptapod B-t. Itt kapunk magyarázatot a heptapodok céljára is, akik a nyelvüket adják eszköznek cserébe egy jövőbeli segítségért. A könyvből hiányzik ez a jelenet, bár Louise jövőbelátása itt is a nyelvtanulással kezdődik. 
  Miután Louise látja a jövőt képes leállítani a küszöbön álló háborút, a héjak pedig elhagyják a Földet. A novellából teljesen hiányzik a háborús szál.

  A heptapodok célja

  A könyvből nem derül ki, hogy a heptapodoknak mi a célja, miért jöttek és miért mentek el.
Semmilyen lábnyomot, használható technológiát nem hagytak maguk után. Bár voltak cserék, nem kaptunk tőlük semmi használhatót. Kivéve a nyelvüket. A könyv nem mondja ki de sugallja, hogy a nyelv megtanítása volt a heptapodok célja.
  A film továbbvitte a csere ötletét és arra futtatta ki a történetet, hogy most a heptapodok segítenek rajtunk és egyesítik az emberiséget, később pedig mi segítünk majd rajtunk. Ez bár nincs benne a novellában de kiváló ötlet.

  Az emlékek

  A könyv keretes szerkezettel rendelkezik az emlékekkel kezdődik és azokkal is ér véget.

  Összegzés

  A könyvben több a teológia, a filozófia, a tudomány és a nyelvészet. Ugyanakkor lebilincselő és sodró lendületű tud maradni. Ez többek között a különböző szálaknak köszönhető. kapunk egy sci-fi cselekményt ebbe ágyazva egy filozófiai eszmefuttatást, ami meg van világítva nyelvészeti és tudományos szempontból is.
  A filmben a fenti elemek kisebb arányban fordulnak elő és jelentősen le vannak egyszerűsítve, több a sci-fi cselekmény, a katonai jelenlét és a politika. Illetve a történethez hozzá van toldva némi akció, háború és egy egyértelműbb magyarázat vagy tanulság.
  Én mindkét megközelítést tudtam szeretni, kicsit olyan mint ugyanaz a történet két különböző megközelítésben.
  Már a film is eléggé rétegfilm volt, a könyv pedig még inkább a sci-fi rajongóknak szól de azoknak kötelező.  

  Könyvek amikben az a legjobb amilyen gondolatokra inspirálnak

  Az Életed története is olyan könyv amiben nem az a legjobb amiről szól, hanem az amilyen gondolatokra ösztönöz. Bár ez a hatás a filmben is megvolt de a könyvben jobban ki van fejtve a filozófia, ezért is inspirálóbb.
 
  Minden dolog egyben van, fraktálszerűen és csak mi érzékeljük őket egymásutániságban. Mindkét érzékelésnek megvan a maga létjogosultsága.
  Az egymásutáni idő érzékelése lehetővé teszi az egyéni döntést és a szabad akaratot.
Az egyidejű tudat pedig lehetővé teszi, hogy igazodjunk a sorshoz, egy nagyobb tervhez, egy magasabb hatalomhoz.
  Az egyidejű tudatba az álmodás és a meditáció útján is betekintést kaphatunk. Ezért nem tudjuk meghatározni egy álom cselekményének vagy egy meditációs élménynek a kezdetét. Mert ez egy tudatéllapot, amit nem elkezdünk, hanem belemerülünk.
  Az előző inkább profán szinten működik, az utóbbi pedig inkább az élet céljaira irányul.
  Az Indiában fennmaradt ősi tudás szerint a felszabadulás lényege, hogy eltűnik az érdekkülönbség az egyéni lélek és a Felsőlélek között. Nem arról van szó, hogy feladjuk a szabad akaratot, hanem az, hogy azonosak az érdekeink.

  Cím: Életed Története és más történetek (1998)
  Író: Ted Chiang
  Kiadó: Agave (2016)

  Függelék

  A heptapod B (logorammák, szemagramma), avagy a heptapodok írása

  A heptapodok hordószerű testtel rendelkeznek, amiből sugarasan állnak ki a végtagok, bármelyik lehet kéz és láb is. A fejükön is körben helyezkednek el a látószervek. Így bármilyen irányban képesek haladni. 
  A heptapod B vagyis az írásuk is hasonlóan épül fel. A logogrammáknak nincs meghatározott irányuk vagy tájolásuk, bármerre állhatnak.
  A logogrammákban nincsenek külön betűk, szavak, mondatok vagy sorok. 
Mivel Louise szavakat fordíttat a heptapodokkal, ezért szavaknak megfelelő elemeket kap vissza. A logogrammák mint szavak nem egymás után következnek egy mondatban, hanem elforgatják és összeolvasztják őket. Minden új vonás új jelentést vagy nyelvtani információt hordoz.
Ez egyfajta nemlineáris, vizuális helyesírás.
  Az emberi írások zöme glottografikus, a kimondott szavakat írják le. A heptapod írás azonban szemasziografikus, úgy hordoz jelentést, hogy nem közvetlenül a beszédet képezi le. Ezért két külön nyelv van, a heptapod A a beszélt nyelv, a heptapod B pedig az írás.
  Az írás vizuálisan dőlt vonalakból áll, ami terjedelmétől függően egy rácsmintává áll össze.



  A Könyv És A Film Összehasonlítása | Érkezés | Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj | enneagram
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: