Címlap Blog zoli Fizikai erő - Hosszútávfutás - Talajfogás

2017.11.02 14:52:00
zoli



  A modern nyugati kultúrában általában azt tanítják, hogy egyenes, függőleges tartással kell futni, futás közben külső sarokéllel kell megfogni a talajt, ezután jön a gördítés, amikor is a lábfej átgördül a belső lábujjpárnára, amivel is elrugaszkodunk.

Ebből egyedül az egyenes tartás állja meg a helyét, a függőlegestől kezdve már egyik állítás sem igaz.
A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra. 
Ez az erőfutás. Nem tesz jót sem a talpnak sem a térdnek, a túlzott alsó lábszári izmok használata pedig újabb felesleges fájdalmakhoz és sérülésekhez vezet. Ez a technika felelős a futók alsó lábszári izom és csonthártya valamint térdízület gyulladásáért.
  Ez a rendszer egyidős a modern cipővel, ami drámaian átalakította a járás és a futás biodinamikáját. Ha cipő nélkül próbálunk így járni vagy futni azonnal észrevesszük, hogy a sarkat nem talajfogásra találták ki. Kijjebb van a kelleténél és túlságosan kerek. Felmerül a kérdés: Hogy a manóba csinálták ezt régen?



(A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra.)

  Két alternatív talajfogási technika létezik, a lábujjpárnás és a talpközepes. Mindkettő egyenes de nem függőleges, hanem kissé előredőlt tartásra épít.

  A lábujjpárnás technika



  A lábujjpárnás technika a lábfejet használja lengéscsillapítónak, tehát lábujjpárnával fogunk talajt, majd visszafelé gördítünk a sarok irányába, ami szinte le sem ér. Így futnak az állatok is és ezt a technikát alkalmazzák a falusi gyerekek is, amikor mezítláb futnak. 
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál. Ma már vannak kifejezetten futószandálok is.

  A talpközepes technika



  A talpközepes technika a futás biodinamikáját használja lengéscsillapítónak, a felesleges energiát a lábszárral vezeti el. Itt nem sarokkal de nem is telitalppal fogunk talajt, hanem valahol a kettő között. Csak azért nem lesz belőle telitalpas lépés, mert kissé előredőlünk. A futót nem csak az izommunka viszi előre, hanem az előredőlés okozta lépéskényszer, ami futás közben lendületté alakul át. Ez a lendület a gravitáció erejének felhasználása futás közeben. Így az alsó lábszári izmok szerepe erősen háttérbe szorul, mert nem azokkal toljuk előre magunkat, hanem inkább arra használjuk, hogy az alsó lábszári izmok segítségével gyorsan felemeljük a talpat a talajról. Ettől egy folyamatosan gördülő érzés jön létre, mintha nem is futnánk, hanem kerekeken húznának minket előre.
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál, hidegebb éghajlaton a szandál köré tekert szövet, a bocskor, a csizma elődje. Ez nagyon elterjedt Indiában, Kínában, Koreában és Japánban.
  A talpközepes technika leveszi a terhelést az alsó lábszári izmokról és a térdről és megakadályozza a sérülésüket is.

  A lábbelik hierarchiája

  A legjobb futó lábbeli a szandál, erről a további cikkekben lesz majd bővebben szó.
  Ez után jön a tornacipő. Sok maraton és ultramaraton futó a legolcsóbb tornacipőben edz és csak a versenyekre veszik fel a szponzorált futócipőt, ami kifogyhatatlan konfliktus forrás a gyártók és az edzők között.
  A következő fokozat a klasszikus lapos talpú, mozgáskontroll nélküli futócipő, amit eredeti formájában már nem gyártanak de a mezítláb stílusú futás miatt megjelent a modern változata.
  És végül jön a modern sarok emelt, mozgáskontrollal ellátott futócipő. Ennek is megvan a maga létjogosultsága sérülés, mozgásszervi betegség esetén. A modern futócipővel a legnagyobb probléma, hogy ez gyakorlatilag egy ortopéd eszköz és ezt terjesztették el az egészséges futók számára is.

  Vannak egyéb lábbelik is amiket én nem tárgyalok mert nem tartom őket megfelelő eszközöknek. Ugyanazzal a hibával rendelkeznek mind, nem hoznak létre egységes futófelületet és a kövek akupresszúrásan átütnek rajtuk. Ez ujjnyi bőrkeményedés nélkül borítékolhatóan csonthártya ödémát okoz. 
  Ide tartoznak a fémsodrony zoknik, egyéb speciális anyagokból és szövéssel készült zokni. Illetve a Vibram Five Fingers. A VFF eredetileg hajósoknak készült, hogy mezítlábas élmény keretében de biztonságosan tudjanak állni a vizes fedélzeten. A hosszútávfutók hamar felfedezték de sok sportoló lába nem bírta a terhelést és a cég is jogi problémákba bonyolódott mert nem hangsúlyozta ki eléggé, hogy a lábbeli önmagában nem hoz létre sérülésmentes technikát, pusztán az eszköze lehet.

  A futószandál mint energiagyűjtő



  Az indiai yoga, a kínai csikung és a japán kiko egy rendszer három értelmezésben. A segítségükkel olyan dolgokat írtak le évezredekkel ezelőtt, ami nyugaton óriási mániát váltott ki az ezoterikus rajongó rétegből és óriási fóbiát a tudósokból. Mindkét csapatnak ugyanaz a problémája: modern, nyugati és materialista módon gondolkoznak. Az ezotéria a természetéből adódóan, nagy tömegben exoterikussá válik és nem jut túl a babonás materializmus szintjén. Így sok ősi tanítás és gyakorlatrendszer marad elzárva az emberek elöl. 
A kínai, középtalpas, chi futás és a mexikói, lábujjpárnás futás a leghatékonyabb energiagyűjtők az átlagember számára.
  A tudományból hiányzik a szakralitás, az exoterikus ezotériából pedig a gyakorlatiasság. 
Ezért az orvosok a legritkább esetekben beszélnek arról, hogy az izomláz a rossz futótechnika és a rossz lazítás eredménye, ennek az egésznek a csúcsa pedig a sarokkal való talajfogás. Ez egy agyrém, egy betegség, amit kezelni kell. Így le lehet ellenőrizni egy orvos valós képesítettségét a hosszútávfutás terén. Én sosem kérném ki a véleményét egy olyan orvosnak futás ügyileg, aki maga nem fut és nem kezd el azonnal üvöltve röhögni azon, hogy valaki izomlázra izomlazító krémet használ.
Az exoterikus ezoterikusok sem sűrűn beszélnek arról, hogyan kell gyorsan, hatékonyan és az átlagember számára is elérhető módon finom-energiát gyűjteni. Ezekkel a ma még alternatív futó technikákkal kiválóan lehet ellenőrizni a különféle exo-ezo technikák hatékonyságát. Ugyan miért kéne bárkinek is megrendelni, bevonzani bármit is az univerzumtól vagy belemenni bizonytalan energia meditációkba ha azok nem ütik meg egy jó futás szintjét?
  Mexikói futótestvéreink valószínűleg megértettek valamit az élet lényegéből és elkezdték azt megközelíteni a futáson keresztül. A másik irányzat ami használja a futást a lelki gyakorlatai során a Tendai buddhizmus. Vicces de nincs két kultúra ami ennél távolabb lehet egymástól vagy éppen ennél közelebb, attól függően, hogy tartjuk a térképet. 
  A futás végül így vagy úgy de közelebb viszi valamihez az embereket, minél többet futnak, annál inkább meg fogják közelíteni.

  Ajánlott oldalak

  További bejegyzések a Hosszútávfutás témában

  (Utolsó frissítés: 2017. 11. 01.)



  fizikai erő | hosszútávfutás | lábujjpárnás technika | középtalpas technika | futó szandál | futó saru
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: