Címlap Blog zoli Kedvenc idézetek 10.08.21.

2010.08.21 18:21:45
zoli


  "Mutass nekem egy teljesen simán működő dolgot, és én megmutatom azt, aki leplezi a hibákat. Az igazi csónak hánykolódik."
  A Káptalanház Főházőrzője
  Frank Herbert: Dűne Káptalanház

  Egy kis magyarázat a Dűnéhez.
A klasszikus Dűne egy hat kötetből álló sci-fi könyvsorozat.
(Dűne, Dűne Messiása, Dűne Gyermekei, Dűne Istencsászára, Dűne Eretnekei, Dűne Káptalanház)
  Az író valóságos univerzumot teremtett, gondosan kidolgozta a történet etnikai, geológiai, politikai, történelmi, vallási hátterét. Nagyon gondosan mutatta be az egyes karaktereket és azok egymáshoz való viszonyát. Sajátságos, utánozhatatlan stílusa volt, hogy több dimenzióban mutatta be a párbeszédeket. Minden egyes szónak vagy gesztusnak megvolt a maga burkolt, akár több szinten is értelmezhető üzenete.
  Az író halála megakadályozta a történet befejezését. Fia és annak írótársa (Brian Herbert és Kevin J. Anderson) írta meg a két befejező részt.
(Dűne vadászai, Dűne Homokférgei)
Később írtak egy előzmény trilógiát, majd egy másikat. Az első trilógia a Dűne univerzumát olyannyira meghatározó Butleri Dzsihadot mutatja be a másik pedig a Dűne világának uralkodó családjainak a történetét.
A Butleri Dzsihad azért érdekes, mert egy hatalmas háborút ír le az emberek és a gépek között, amit hihetetlen áldozatok árán végül is az emberek nyernek. Ennek következménye az lesz, hogy törvénybe iktatják: Ne készíts gépet az emberei elme mintájára. Ez nagyon egyedien befolyásolja a Dűne világát, adott egy szuper-fejlett csillagközi civilizáció amiben nincsenek gondolkodó gépek, ahogy ezt egy sci-fitől elvárhatnánk. Tízezer évvel a Butleri Dzsihad után is kínosan vigyáznak, hogy egy-egy komolyabb gép megalkotása után felhívják a figyelmet arra, hogy ez a gép nem hoz döntéseket, csupán egy bonyolult adatszerkesztő.
(Dűne: Butleri Dzsihad, Dűne: Gépírtó Hadjárat, Dűne: Corrini Csata, Dűne: Atreides Ház, Dűne: Harkonnen Ház, Dűne: Corrino Ház)
  Így a Dűne teljes univerzuma tizennégy könyvre rúg.
  Az előzmények és az "utózmányok" meglehetősen megosztották a rajongókat. Aki a klasszikus sorozattal kezdett, annak az új sorozat túl egyszerű volt, aki az új sorozattal kezdett, annak a klasszikus sorozat volt túl bonyolult.
Frank Herbert stílusát esélytelen volt pótolni, fia és annak írótársa nagyon helyesen meg sem próbálták, saját stílusban írták meg az új sorozatot. Ez aztán hol működött hol nem. Egyrészt a klasszikus sorozat rajongói nagyszerű részleteket tudtak meg a Dűne világának a titkaiból, másrészt az írók néha elvesztették az uralmat a történet vagy a szereplők felett, sok sorsfordító esemény nagyon egyszerűre, a párbeszédek pedig sommásra sikeredtek.
Az előzmény trilógiák meglehetősen jól sikeredtek, ám a Dűne Vadászai-t találták el a legjobban, sajnálatosan a negatív csúcsot pont a befejező rész érte el a Dűne Homokférgei.
  A rajongók idegeit tovább borzolta, hogy újabb kötet készül Paul Of Dune címmel, ami a Dűne és a Dűne Messiása között játszódik. Sokan úgy gondolják, hogy különösen a Dűne Homokférgei után ezt már nem kéne eröltetni.
  Én a klasszikus sorozatot szoktam kezdésnek ajánlani.
Egyrészt mert az előzmények és az "utózmányok" titkai jobban értékelhetőek, az olvasó nem marad le egy "poénról" sem. Másrészt mert ha valakinek a klasszikus sorozat túl nyakatekert lesz, akkor az új sorozat nagyobb eséllyel fog tetszeni, mint fordítva.

  A Dűne Univerzum a Wikipédián.



  kedvenc idézetek | idézet | könyv | sci-fi | dűne
 

Válasz erre a bejegyzésre
Felhasználónév:

E-mail:

  Írja be a bal oldalt látható szöveget: