Címlap Blog Címke: Dobd ki a tévédet


Címke: Dobd ki a tévédet

2016.04.09 07:13:42
zoli


  Valószínűleg a televízió a legfeleslegesebb, legidőrablóbb és legkártékonyabb berendezési tárgyunk. Azért mondom, hogy berendezési tárgy mert hozzá tartozik a lakás képéhez. Mint minden dolog aminek nincsen funkciója, ez is státuszszimbólummá vált.
Külsődleges adatokkal terelik el a figyelmet a tartalom hiányáról: milyen nagy, milyen vékony, milyen típusú a képernyője, mekkora a felbontása.
Akit nem győzött volna meg az esztétika vagy a technika annak számára a televízió a nem létező tartalmával próbálja meg magát nélkülözhetetlenné tenni. Ehhez kötődik a legtöbb mítosz.

  4 mítosz a televízióval kapcsolatban

  A reklámok tájékoztatnak!



(wall.alphacoders.com)

  A tévé eredetileg egy reklámplatform volt. Ugyanakkor akkoriban senki nem nézett volna folyamatosan reklámokat. Ma már eljutottunk odáig, hogy a reklámok annyira kiforrottak lettek, hogy komplett műsorok épülnek vicces reklámok bemutatására de ez a hőskorban még elképzelhetetlen lett volna. Így a gyártó és reklámozó cégek különféle tartalmakat készítettek, hogy az embereket a tévé előtt tartsák. A műsorok maguk is pofátlan reklámok voltak de ahogy fejlődött az iparág, a tartalomban egyre nehezebb volt észrevenni a bújtatott reklámot. A reklámok a műsorok közötti reklámblokkokra összpontosultak, addig kellett a nézőt a képernyő előtt tartani. 

  A televíziós reklámoknak sosem volt meg az az ártatlan kora, mint a televízió előtti reklámoknak.
  Kezdetben az áruk és szolgáltatások a minőségükkel adták el magukat, később a helység és személynevek jelentek meg az elnevezésekben, amik a különleges minőségre voltak hivatottak rámutatni. 
  A nyomtatás megjelenésével elkezdődött a szórólapok, plakátok majd az újsághirdetések kora. Itt kezdett el kialakulni az az egyenlőtlenség, hogy akinek több pénze volt és hamarabb értesült az új technológiai váltásokról az hatékonyabban tudott reklámozni.
  Míg a helyi lapokban még akár egy kis- és középvállalkozó is tudott hirdetni addig a nagy országos csatornákban már nem. Csakhamar a televízió lett a létező legdrágább reklámplatform, ahol csak a legnagyobb cégek tudtak megjelenni.

  Eleinte a reklámok tájékoztattak a meglévő termék kategóriákról és kiemeltek közülük egyet.

  Majd csakhamar egy sok esetben kitalált probléma mentén elkezdtek új igényeket kialakítani.
  Erre a legjobb példa a szájvíz reklámozása.
A szájvíz mindig is egy higiéniás, rétegtermék volt. Kevés ember használta. Ezért a piaci növekedéshez szükség volt egy problémára, egy vákuumra ami felhúzza a keresletet. Ez pedig a szájszag eladása volt. Természetesen a szájszag nem jó dolog de ennek elsősorban egészségügyi okai vannak, nem azért kell megszüntetni, mert büdös, hanem mert valami ott tenyészik vagy egyéb betegségre utal. A kor emberét egyébként nem nagyon foglalkoztatta a dolog. Egészen a marketing gépezet beindulásáig. 
A korabeli reklámok kihangsúlyozták, hogy a szájszag egy nagyon kellemetlen dolog mások számára, akik illendőségből sosem fognak szólni de le fogják nézni a szagok tulajdonosát. Az elképzelés egy természetes paranoiát nagyított fel: Mit fognak szólni az emberek? Persze semmit de lehet, hogy gondolják. Lehet, hogy szájszagom van de nem mondják el nekem, csak összesúgnak a hátam mögött. Ezért az emberek elkezdték szagolgatni a leheletüket és elrohantak a patikába szájvizet venni.
  Bár ez egy korai példa és nem az adott korszakra jellemző de előre vetette azt, ami hamarosan általános lett a televíziós reklámozásban, a tájékoztatás és az igényfelmérés helyett az igényfelkeltést. És ahogy az idő haladt előre az igényfelkeltés egyre értelmetlenebb és paranoidabb lett, egyre inkább a félelem lett a marketing mozgatórugója és ez nagyon mélyen befolyásolta és alakította át a kultúrát.  

  A legújabb reklámok meghaladták azt az elképzést is, hogy eladni akarnának.
  Mára a reklámok már nem akarnak eladni, hanem kondicionálni akarnak.
Ezért van az az érzésünk, hogy a reklámok egy kaptafára készülnek, bénák lettek, kínosan nevetgélünk rajtuk és nehezen tudjuk elképzelni, hogy ezek a reklámok bárkit is meg tudnának győzni. De nem is ezért készültek és nem is a kritikus tudatunknak szólnak.

  Össze akarnak kapcsolni egy életérzést, problémát egy termékkel és annak a marketing struktúrájával -szlogenével.
  Egyrészt amikor belekerülünk egy adott szituációba, találkozunk egy adott problémával akkor ezt a terméket akarjuk majd.
Itt az is elegendő, ha olyan szituációkba kerülünk amik csak hasonlítanak a reklámban felvázoltakra és máris beindul a reakció. A reklámok bepofátlankodtak az életünk minden területére, szerepeibe, legmeghittebb pillanataiba.
  Másrészt ha egy adott termék kategóriából válogatunk akkor a legmélyebbre ható reklám által bemutatott terméket választjuk majd. 

  Természetesen ez az árukapcsolás tudattalan. És ezt már nem lehet szépíteni, ez már az agymosás kategória. 
  A reklámipar felszívta a legprofibb és legerkölcstelenebb pszichológusokat, akik a leghatékonyabban tudnak minket manipulálni.

  A manipuláció egyik leglátványosabb  területe a gyermekreklámoké. A gyermekreklámokat a kicsik érzékelési struktúrájához igazították. A hangok jól elkülöníthetőek, a színek harsányak. Minden szereplő nagy vagy kicsi, nagy szemük van de kisebb orruk és szájuk, a fogak egyáltalán nem látszanak vagy elnagyoltak, beleolvadnak a mosolyba (nem félelmetesek), az arcuk karakter nélküli, lágy. Mintha angyalok és koboldok nyers klónjai lennének egy sci-fi mesefilmből. Minden szereplő magas hangon beszél, nagyon lassan vagy nagyon gyorsan.
És most jön a személyes kedvencem. Bizonyos korban a gyerekek figyelmét a lassú mozgás ragadja meg, ezért sok gyermekreklám slow motion (lassított felvétel) technikával készül. 
  Ezek a reklámok kicsi használati útmutatók a gyermekek számára: "Most menj és kérd ezt a játékot a szüleidtől, akik szeretnek téged, tehát megveszik neked. Ha nem veszik meg neked akkor nyilván nem szeretnek de nem baj mert azt is megmutatjuk, hogy mit kell tenned ilyenkor, hisztizz!" A reklámok konkrétan bemutatják azt, hogyan kell sikoltozni egy játékbolt padlóján egy jó játékért. 
Ez önmagában undorító de a gyerekek miatt különösen az.

  A manipuláció másik jellegzetes formája a filmek trailerei (bemutatói).
  A trailerek számára külön jeleneteket forgatnak le amik közül sok bele sem kerül a filmbe. Mivel ezt már a jogalkotók sem tudták tétlenül nézni, ezért a filmipar úgy kezdte kezelni a dolgot, hogy a kérdéses jelenetek belekerültek volna a filmbe de a végső vágásnál kikerültek belőle de majd a dvd kiadás extrái között ott lesznek.
  A trailerek számára külön zenét írnak vagy más meglévő filmzenéket használnak fel. Ezek természetesen sosem hangzanak el a filmben.
Meg lehet figyelni, hogy egy adott szezonban vagy filmkategóriában hasonló zenei effekteket használnak fel, "Ha ez tetszett, nézd meg ezt is!" alapon.
  A jeleneteket nem a filmmel megegyező kontextusban vágják össze. Tehát egy autós üldözéses trailer után akár drámát is kaphatunk amiben volt egy autós jelenet. 
  Mindezeket nehéz úgy értékelni, hogy a trailerek tájékoztatnak minket a filmről.
 
  A televízió tudósít!



(lastdaysoftenyek.tumblr.com)

  Nem.
A televízió reklámoz.
A televízióban a hírek is reklámok.

  A gyártott tartalom egyik legfontosabb fajtája a hírtudósítás lett.
  Ugyanakkor a hírekben nem jelenhet meg minden.

  A hírek nem üthetik a reklámokat. Egy gyógyszerreklám után nem jöhet egy leleplező dokumentumfilm a gyógyszerlobbiról, hiszen ennek hatására kivonulnának a hirdetők.

  A híreknek érdekeseknek kell lenniük. Mivel a hír tömegtermék, ezért minden nézőben meg kell, hogy szólaltasson valamit.
Amik minden nézőben megvannak azok a gyökérösztönök. Ezért járatják csúcsra a tudósítások a dráma-faktort.
A legtöbb ember azonban frusztrált a saját ösztönvilágával kapcsolatban, sok hír ezt használja ki. Ezért olyan sikeresek a tabukkal kapcsolatos és erőszakos hírek: gyilkosság, nemi erőszak, rablás, csalás...

  Mivel a hirdetők általában a 30-35 éves, fehér, keresztény, középosztályból kerülnek ki, ezért a hírek is rájuk reflektálnak. Annak van hírértéke, ha egy sötét bőrű bevándorló, megöl egy fehér, középosztálybeli, keresztény családapát vagy megerőszakol/megöl egy szőke nőt/kislányt.  

  A hírnek ezekből kifolyólag könnyen emészthetőnek és sztereotipnak kell lennie. Nagyon zavaró ha egy fehér, középosztálybeli, keresztény férfi, elrabol, megkínoz, megerőszakol és megöl egy sötét bőrű kislányt.

  Mivel ilyen híreket nagyon nehéz találni ezért idővel beindult a valós hírek átnarrálása, amikor az adott hírt kicsit átgyúrnak, hogy emészthetővé váljon. Kell benne valami ami értelmezhetővé teszi. Ugyan egy fehér, középosztálybeli, keresztény férfi volt az elkövető de tagja volt a kommunista pártnak, egy szektába is járni kezdett, drogozott, rossz társaságba keveredett és ordas eszmékben kezdett hinni és egyébként is BANKÁR volt. Nagy stressz nehezedett rá az utóbbi időben, mindig is labilis természete volt, többször is kényszer gyógykezelték, nagy gyűjteménye volt gyermekpornóból.
  Ez vezetett át a hír gyártáshoz. Amikor nem tudósítják a hírt hanem gyártják. Ennek is valós hír az alapja de nem más narratívába helyezik, hanem szándékosan meghamisítják. Ez általában "kreatív" vágást és utólag leforgatott, beállított vágóképeket jelent.
  Mivel ezzel is sok munka van és nagy a lebukás veszélye, általában távoli hírtudósításnál fordul elő. A napi híreknél ezért alakult ki a infotainment iparág. Az infotainment az information (információ) és az entertainment (szórakoztatás) zabigyereke. Ez a középosztály életérzés reklámozása, drámai, vicces, érdekes álfelvilágosító reklámokkal.
Az infotainmentet idehaza az RTL és a TV2 járatta csúcsra.

  A televízió elgondolkoztat!



(michaldziekan.blogspot.com)

  Nem!
A televízió még mindig reklámoz. 
A tartalom csak azért kell, hogy bújtatott reklámot jelenítsen meg és kihúzd a következő reklámblokkig. 

  De mivel van ilyen igény a televízió látszólagosan megpróbálja ezt kielégíteni.
Természetesen az elgondolkoztatás, ismeretterjesztés, oktatás nem lehet ellentétes a reklámokkal, nem szólhat a fogyasztás ellen, csal a gondolkodás illúzióját adja meg. 
-Elgondolkoztál? Hát ez nagyszerű! hagyd is abba, mert még megárt! Lazításként jöjjön egy kis reklám!

  És is bűnben születtem mint minden ember és sokat tévéztem. 
Minden évben, karácsony előtt sok ismeretterjesztő filmet vetítettek Jézusról. Ugye a csávó nem kimondottan a centrális hatalom és a kereskedés apostola volt. Szóval necces róla filmet készíteni de mivel van rá igény meg kell próbálni. Kéne valami film Jézusról, ami olyan mintha elárulna valami érdekest de azért nem megy túl messzire.
  Íme az általános Jézusos dokumentumfilm szerkezete.
-Vajon Jézus valóban történelmi személy vagy csak kitaláció? Most bemutatjuk azokat a történelmi adatokat, amik alapján sokan azt gondolják, hogy Jézus történelmi személy volt. De sokan kételkednek benne, hogy ezek valóban Jézus létezését bizonyítják, mi van ha nem egy személyre, hanem egy titulusra utalnak a feljegyzések? Műsorunk végére értünk, a nézőre bízzuk, hogy mit gondol a világtörténelem legnagyobb rejtélyéről. Stábunk nevében szeretnénk boldog, békés, áldott szent karácsonyt kívánni kedves nézőinknek! 
-Hát nagyon köszi, ezzel most beljebb vagyok.

  A Pingvinek Vándorlása (
La marche de l'empereur) minden idők egyik legszebben fényképezett ismeretterjesztő filmje volt. Mint a címéből is sejthető, a pingvinek éves vándorlását örökíti meg a halászó és a keltető területek között.
  Ám a film csaknem nézhetetlen, jobban mondva hallgathatatlan. Ugyanis a két narrátor folyamatosan végig pofázza a filmet kizárólag szentimentális ostobaságokat beszélve. A film narrációja folyamatosan áthallást tartalmaz a keresztény erkölcsiséggel, arra alapozva, hogy a pingvinek egy életre választanak párt és együtt nevelik gyermekeiket, akikről együtt gondoskodnak. Így állandóan azt hallgathatja a kedves néző, hogy milyen csodálatos a szerelem a pingvinek között, a házasság szent kötelékében, Isten színe előtt. 
  Persze az szép dolog ha tanulunk valamit az állatoktól vagy példát veszünk róluk, ám a mi erkölcseink nem érvényesek rájuk, ahogy az ő ösztöneik sem adnak nekünk feloldozást semmi alól. 
  Egy pingvin nem lesz attól erkölcsös, hogy egy életre választ párt, ahogy egy farkas sem lesz erkölcstelen ha elejt egy nyulat, és a nyúl sem lesz ártatlan áldozat.  

  A televíziós ismeretterjesztés a természetéből adódóan nem működik. Ugye nem akarjuk, hogy az emberek felálljanak a tévé elől és kezdjenek valamit az életükkel. Azt se lenne jó ha megosztanánk a nézősereget valami konkrét állásfoglalással, ha összezavarnánk őket a tényekkel. Így marad az ál-ismeretterjesztés.

  A televízió szórakoztat!



  "Az emberben az érzékek tárgyain elmélkedve ragaszkodás ébred azok iránt. E ragaszkodásból kéj támad, a kéj pedig dühöt szül.
  A dühből teljes illúzió ered, az illúzióból pedig emlékezetzavar. Ha zavart az emlékezet, elvész az értelem, s az értelem elvesztésével az ember ismét visszasüllyed az anyagi lét mocsarába."
  Bhagavad-gítá 02. fejezet, 62-63. vers.

  A televízió szórakoztatásával hasonló problémák vannak mint az ismeretterjesztésessel. Nem nagyon szeretnék a kedves hirdetők és befektetők, ha a kedves nézőnek lennének normális emberi kapcsolatai, felállna a tévé elől és valami valóban szórakoztató dolgot kezdene el csinálni.
Így marad az ál-szórakoztatás.
Persze közben reklámozunk is, meg vannak nyereményjátékok is, amiket a kedves szponzorok ajánlottak fel, a műsorblokkok között meg van némi reklám is.

  A televíziós szórakoztatás nagyon erősen a gyökérösztönökre alapoz.
Ennek több okai is van.

  A legegyszerűbben úgy lehet széles tömegekhez szólni, ha nem tesszük túl magasra tenni a mércét, mert akkor elveszítjük a nézők nagy részét, ezért a legkisebb közös többszörösre kell fókuszálni.
Ha például viccet mesél valaki a tévében és az egy jóféle absztrakt, intellektuális humor akkor azt nem sok mindenki fogja érteni de ha egyszerűbb akkor azt mindenki érti. Itt a tömeghatás az, ami ráveszi a többi embert is, hogy nevessen, a poént értette már csak a hangulat kell hozzá.     
Ezt úgy oldják meg, hogy egyrészt az előadás módján van a hangsúly, másrészt diszkréten beraknak egy kis tapsgépet, amivel jelzik, hogy most bizony itt lehet önfeledten hahotázni.

  A másik módszer a gyökérösztönök megpengetése.

  A közös büszkeség érzése jól össze tudja kovácsolni az embereket de ez túl pozitív érzelem, ezért a legritkábban és legfelületesebben használt média technika. 

  Érzékkielégítés pontosabban a médiában a vásárlás, illetve az azzal -és csak is azzal- elérhető élvezetek tárháza.
Ez leggyakrabban a szex témájában jelenik meg.
A szexuális utalások szintén nagyon erős motivációt jelentenek a vásárlásra. A férfiakat arról próbálják meggyőzni, hogy az adott termékkel ők lehetnek az alfa hímek akik viszik az alfa nőstényt. A nőket pedig arról, hogy megelőzhetik versenytársaikat és ők is lehetnek alfa nőstények. Mindegyik. Külön-külön. 
Ez a szép az illúzióban, mindenki lehet első!

  A félelem (bizonytalanság) a legjobb manipulációs technika, mivel ez mozgósítja a legjobban az embereket, ez az egyik legalapvetőbb motivációnk, ráadásul a félelem hatására jobban költekezünk, mert tudat alatt tartalékolni akarunk. 
  Mivel a félelem nem tartható fenn statikusan, rángatni kell:
-Jön a háború, mindenki meghal! - Már nincs háború de így meg recesszió van, mindenki meghal! 
-Gazdasági válság van, mind meghalunk! - Elmúlt a válság, csökkenek a kamatok, fogy a pénz, mind meghalunk!

  A gyűlöletkeltés is alapvető politikai és média technika. Minden ember más, ami más az idegen, az idegeneket meg ugye gyűlöljük:

  Az irigység is nagy kedvenc, nagyjából ez hajtja előre a bulvár médiát:
-Neki van, neked nincs. Miért nincs?
  A. Lehet, hogy neked nincs de te okosabb vagy. → Büszkeség
  B. Akarod, hogy neked is legyen ilyen? → Érzékkielégítés
  C. Pénzt csak pénzből lehet csinálni, szegényen fogsz megdögleni. → Félelem.
  D. Ellopta tőled. → Gyűlölet.
  E. Jobb volt mint te. → Irigység.
  F. Neked több lesz. → Kapzsiság
  G. Összeharácsolta, igazából bár gazdag de magányos. → Kárörvendés.
  H. Most megnyerheted (dolgozni nem kell). → Lustaság

  A kapzsiságot a médiában takarékosságnak, előnynek vagy ajándéknak hívják.
Egy gyártó ad neked valamit, ingyen és most.
De mint tudjuk ingyen ebéd nincs, tehát ezt valahol, valaki kifizeti. vagy a gyártó fizeti amit a fogyasztóra hárít rejtett költségben vagy közvetlenül a fogyasztó. Tehát ha valami ingyen van, mindig az a legdrágább, legsunyibb dolog.

  A kárörvendés hajtja a televíziós show-kat, ahol egy szegény, szerencsétlen, média analfabétát, aki azt sem tudja hol van, jól megszívatnak a közönség pedig örül, hogy nem ő szív.

  A lustaság fontos filozófia, különösen a filmekben, ahol a szorgalmas emberek a lúzerek, a nyertesek pedig a szerencsés lusták. Ez egy fontos biztonsági modul, hogy az emberek ne kezdjenek semmi értelmeset az életükkel.

  Ezek nem véletlenül a judeo-keresztény kultúra főbűnei, kiegészítve a félelemmel.
A médiában az a leggusztustalanabb, hogy a gyengeségeinkre épít és azt erősíti.

  Összegzés

  Az egyik legnagyobb változást az életben, a televízió készülék felhasogatásával és meggyújtásával lehet elérni. Közben lehet körben énekelni dalokat.
  Örök igazság, hogy célszerű megnézni mit csinál a tömeg és azt nem csinálni.

  Érdemes televízió nézés helyett könyveket nézni. Ebben fehér lapon, fekete betűk vannak és mi magunk lehetünk a rendező, a zeneszerző és a szereplők is. 

  A hírek zöme teljesen felesleges és így elhagyható. Azt a keveset amit pedig érdemes tudni, azt jobb több, egymástól független forrásból, internetes hírportálokról és fórumokról beszerezni.

  Ajánlott oldalak 

  Last Days Of Tények: lastdaysoftenyek.tumblr.com


  természetes célállítás | Életmódváltás lomtalanítással | Dobd ki a tévédet
Hozzászólások 0Találatok: 679