Címlap Blog Címke: Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj


Címke: Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj

2017.01.27 11:00:31
zoli


  Az Érkezés (Arrival) 2016 nagy meglepetése volt és egyben az év sci-fije is.


  A film Ted Chiang, Életed Története (Story Of Your Life) című novellája alapján készült.



  Ted Chiang egy kínai származású, amerikai műszaki és sci-fi író.
Műveiben a tudományos felkészültség látszata nem a véletlen műve, számítástechnikából szerzett diplomát és szabadúszó szakíróként dolgozik. 
  Nem egy grafomán típus. Egy kisregényt és egy novelláskötetet írt. Ezzel némileg átfedésben van 3 esszéje és 11 novellája. Bár keveset ír de az mindig üt. A sci-fin belül az egyik legjobb novellistának és arányában az egyik legdíjazottabb írónak számít. 
  Magyarul eddig három novellája (Bábel tornya, A kereskedő és a bölcsek kapuja, Kilélegzés) és egy novelláskötete jelent meg (Életed Története).

  Az Életed Történetét az Agave adta ki.
Rávezetésképpen a borítóra az Érkezés plakátja és címe is rákerült jelezve, hogy igen, ez az a könyv. Szinte minden novella, saját és kifejezetten jó fordítót kapott.

  A cikk természetesen innentől erősen spoileres: Spoiler Alert On!

  Az emlékek

  A novella a filmhez hasonlóan az emlékekkel nyit.
Az előbbi Hannah fogantatásával kezd és első körben csak pár jelenetet ad. Az apa azonnal része a történetnek. Az utóbbi Hannah születésével kezd és nagy léptekkel de végigmegy az egész életén. Az apát itt egyáltalán nem látjuk, a dramaturgia későbbre tartogatja.
  Annak ellenére, hogy az emlékezéseket és a gondolatokat az írott szöveg jobban vissza tudja adni, ezt mégis a film kezelte hatásosabban. Pár perc alatt látunk egy teljes családi drámát és még el sem kezdődött a film.   

  Az érkezés



  Az Érkezés után egy katona és egy tudós látogatja meg Louise-t. A tudós Garry Donnelly, akinek a keresztneve a filmben Ian-re változik.
  Itt jelentkezik először a könyv és a film között az egyik legfontosabb eltérés. A könyv rövidebb volta ellenére is sokkal jobban belemegy a nyelvészet, később a teológia, filozófia és a tudomány rejtelmeibe. 
  Bővebb magyarázatot kapunk arra, hogy miért kell látni az idegeneket a fordításhoz. Mivel eltérő halló és hangképző szervekkel rendelkezünk, ezért nem halljuk rendesen az idegenek nyelvét és nem is tudjuk rendesen megformálni a hangjaikat.
  Egy idegen nyelvet nem lehet pusztán hallás alapján megtanulni. Louise sem képes felvételről fordítani, ahogy az idegenek sem képesek megtanulni angolul, mondjuk rádióadásból. Ehhez nyelvi oktató anyagra vagy a nyelv egy anyanyelvi képviselőjére van szükség, akivel beszélgetni lehet. A katonaság természetesen azt szeretné ha úgy tanulnánk meg az idegenek nyelvét, hogy ők maguk minél kevésbé értsék a miénket. Loiuse felveti, hogy ha az idegenek együttműködőek, akkor ez alapvetően lehetséges.  
  A tudományos és nyelvészeti kérdéseket egyértelműen a könyv kezeli jobban.

  A könyv több emléket tartalmaz, amik jövőidőben vannak megfogalmazva. Itt sem világos, hogy melyik visszaemlékezés és melyik nem, valamint, hogy maga az emlékezés mikor történik.
  A könyvben Hannah felnő és az üzleti életben helyezkedik el. Autóbalesetben hal meg, ez a filmben egy ismeretlen eredetű betegségre változik, jóval fiatalabb korban, ami Louise gyerekvállalását még inkább drámaivá teszi.

  A novellában is 12 hajó érkezik de nem szállnak le, hanem föld körüli pályára állnak. A földre szálló egységek valójában bonyolult technológiájú képernyők, amiket tükröknek hívnak. Ezeken keresztül lehet kommunikálni az idegenekkel, mintha azok valóban ott lennének.
  A film ezt megint jobban tudta érvényesíteni. Egyfelől nagyon jól sikerültek az idegenek hajók, a héjak, másrészt a rendező nagyobb nyomás alá helyezi a nézőt azzal, hogy beviszi a hajóba.

  Heptapod A és B




  A könyvben sikerül elkülöníteni a heptapod A-t vagyis a heptapod beszédet. Így érthetőbb, hogy a filmben az idegen írást miért heptapod B-nek hívják. De nem sikerül azt a kutatóknak kiadni magukból, tehát nem tudnak beszélni az idegenek nyelvén. A heptapodok viszont reagálnak a saját visszajátszott hangjaikra, mert azt megértik. Itt működik a hang utáni tanulás de nagyon lassú. A filmben ez a törekvés azonnal megbukik és Louise átvált írásra.
  A novellában és a filmben is ezután hangzik el a kengurus történet csak az előbbiben ezt Louise a hallgatóinak meséli, míg az utóbbiban pedig Weber ezredesnek. Mindkét esetben megerősítésre kerül, hogy a történet egy jól használható legenda.
  A novella reálisabb, Louise és Garry/Ian már a kutatás alatt elkezdenek egymással közelebbről ismerkedni és Louise idővel mással is randizik, míg a filmben ez zavaró elem lett volna.
  A könyvben mindkét fél képernyőt használ az íráshoz. A filmben az emberek táblát használnak és csak a visszajátszáshoz használnak képernyőt, a heptapodok pedig egyfajta 3D-s tinta segítségével a levegőbe írnak. Az írás mindkét esetben logografikus.
  Írásban az idegenek a Huhogó és  Prüszkölő, míg a filmben az eredetibb Abbott és Costello nevet kapják. 
  A vizuális elemeket értelemszerűen a film tudta jobban kihasználni. A tábla, erősebb, archaikusabb kép mint a képernyő és a heptapod írás pedig kolosszálisra sikerült. 

  Mindkét esetben a heptapodokkal jól lehet kommunikálni nyelvészeti kérdésekben de a legtöbb tudományos és elvont gondolatot látványosan nem értik. 
A könyvben arra kérdésre, hogy miért jöttek azt felelték, hogy nézni, megfigyelni.
A film sokkal cselekmény dúsabbra sikeredett, ami érthető de ezzel jelentősen el is tért a novella gondolatiságától. Itt a jóval ütősebb "Kínál fegyver" mondat hangzik el, amire rögtön el is szabadul a pokol.
  A novella jobban kezeli azt amit csak néhányan és az olvasó tud meg a heptapodok valódi céljairól. A film viszont az aktuálpolitikai szállal fel tudja duzzasztani a szöveget játékfilm méretűre és ebben a formájában szórakoztatóbb is. 

  A filozófiai irány



  A novellában több fizika kap helyet, amikor fizikai példákat adnak a heptapodoknak, az némileg rávilágít a gondolkodásukra és ezzel az író végkép megágyaz a filozófiai és a teológiai vonulatnak. Eközben kapunk egy rövid leírást a heptapodok bolygójáról is.
Több téma is fut egymással párhuzamosan az egyik egy fénytörési, a másik egy nyelvtani probléma, a harmadik pedig Louise emlékei.
  A fénytörést a vízben, az emberi fizika úgy határozza meg, mint egy ok-okozati, egymásutániságból álló folyamatot. Ezt azonban máshogy is lehet nézni. A fény a vízben a legszélsőségesebb útvonalakat választja, a legrövidebbet vagy a leghosszabbat. Ennek viszont csak a célhoz képest van értelme, de ezt már az elindulása előtt tudnia kell.
  Az írásnál felmerül a kérdés, hogyan jön létre egy mondat. Mivel a logografikus írás egy fraktál, ezért már leírás előtt tisztában kell lennünk vele, hogy mit akarunk írni, nem lehet menet közben megalkotni. Erre van példa az emberi kalligráfiában de senki sem képes ezt megtenni a beszélt nyelv sebességével. 
  Louise emlékei szép lassan elkezdenek összeállni de még nem tudjuk, hogy hová fognak kifutni.

  "A fizika filozófiája régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A tudósokat egészen pontosan azóta nem hagyja nyugodni, hogy Fermat az 1600-as években először megfogalmazta az elméletét. Planck köteteket írt róla. Az a nagy helyzet, hogy míg a fizikatörvények általános megfogalmazása az okszerűségre épül, egy olyan variációs elv, mint Fermaté, céltudatos, már-már teleologikus."

  A könyv jobban megmutatja, hogyan halad Louise a heptapod B-vel és az hogyan változtatja meg a gondolkodását és az érzékelését. A logogrammák hipnotikus hatással vannak rá, gyakorlatilag meditál rajtuk. Mivel ez nem beszélt nyelv ezért elképzeli őket és egyre inkább le tudja írni a gondolatait anélkül, hogy előre megtervezné az írást. Mégis az elsőre behúzott vonalak tökéletesen illettek a későbbi jelekhez. Louise gondolkodása belső monológ nélküli, grafikus formátumra vált. Elmélázás közben a gondolatai logogrammák formájában rajzolódik ki lelki szemei előtt.

  "Vegyük azt a jelenséget, amikor a fénysugár adott szögben a víznek csapódik, majd megváltozott szögben folytatja az útját. Ha ezt azzal magyarázzuk, hogy a sugár a fénytörés törésmutatója miatt kényszerült irányváltásra, akkor az emberek szemével látjuk a világot. Ha úgy fogalmazunk, hogy a fény a lehető legrövidebbre csökkentette a célba jutáshoz szükséges időt, akkor a heptapodok szerint értelmeztük a világot. Két rendkívül eltérő felfogásmód. A látható világegyetem egy nyelv, rendkívül kétértelmű nyelvtannal. Minden fizikai jelenség egy kijelentés, amelyet két teljesen eltérő módon lehet értelmezni, az oksági és a teleologikus elvek mentén, és mindegyik jogos, és egyik sem kizárható, függetlenül attól, mennyire adott a szövegösszefüggés." 

  "Befejeztem a mondat utolsó szógyökét, letettem a krétát, és leültem az asztalomhoz. Hátradőltem a székben, és hosszasan tanulmányoztam az egész táblát elborító munkámat, a gigászi heptapod B mondatot. Több komplex mellékmondat is szerepelt benne, amelyeket sikerült egészen szépen egységbe foglalnom. Egy ilyen mondat láttán azonnal érthetővé vált, miért fejlesztettek ki a heptapodok pont ilyen írásrendszert: ez a felépítés sokkal jobban megfelelt egy olyan fajnak, amely egyidejű tudatossággal rendelkezett. Számukra a beszéd csak szűkítette a lehetőségeket, mert ott egymás után kellett tenni a szavakat. Az írott szövegben viszont minden jel egyszerre látható az oldalon. Miért gyömöszölnék az írást a glottografikus kényszerzubbonyba, ami ugyanolyan sorrendiséget követel majd, mint a beszédtől? Ez eszükbe sem jutott. A szemasziografikus írás természetétől fogva kihasználta a papírlap kétdimenziós kiterjedését, és az egymás után lejegyzett morfémák helyett egyszerre egy egész oldalnyit mutatott belőlük.És most, miután a heptapod B rávezetett az egyidejű tudatállapotra, már a heptapod A nyelvtana mögötti logikát is megértettem: amit az én sorrendiséghez szokott elmém szükségtelenül zsúfoltnak érzékelt, az most már egyértelmű törekvés volt arra, hogy a sorrendiségen alapuló beszéd korlátain belül rugalmasságot teremtsen."

  A novella reflektál egy olyan problémára, ami olyan történeteknél merül fel ahol valaki előre tudja a jövőt. Hogyan fér megy egymással a jövőbelátás vagyis a sors és a szabad akarat? Az író nem a szokványos választ adja, hanem rámutat arra, hogy rossza a kérdés. Aki látja a sorsot az elősegíteni igyekszik, nem megváltoztatni vagy az áldozatául esni. Vannak magasabb erők, amikkel érdekünkben áll összhangban cselekedni.   

  "A heptapodok nem szabadok és nem rabok, legalábbis a mi fogalmaink szerint. Nem akaratuk szerint cselekszenek, de nem is tehetetlen robotok. A heptapodok tudatállapota nemcsak azért más, mert cselekedeteik összecsengenek a történelem eseményeivel – hanem azért is, mert a motivációik egybeesnek a történelem céljaival. Azért cselekszenek, hogy megteremtsék a jövőt, nem egyszerűen eseményeket. csak időrendben lekövetik az A szabadság nem illúzió: teljesen valóságos a sorrendiségen alapuló tudatállapotot tekintve. Az egyidejű tudat összefüggésében a szabadságnak nincsen jelentősége, de a kényszerítő erőnek sincsen: mindkettő másfajta összefüggésnek számít, de egyik sem kevesebb vagy több a másiknál. Olyan ez, mint a híres optikai trükk, amikor egy képen egyszerre látni az elegáns fiatal hölgyet, aki elfordítja az arcát a szemlélőtől, meg a bibircsókos orrú banyát, aki mélyen leszegi az állát. A képnek nincsen egyetlen helyes értelmezése, mindkettő egyformán igaz. De egyszerre nem lehet látni mindkettőt. Hasonlóképpen nem fér meg a jövő ismerete a szabad akarattal. Ugyanaz, ami lehetővé tette számomra a szabad akarat gyakorlását, egyúttal lehetetlenné tette a jövő megismerését. Hasonlóképpen igaz, hogy most, miután már ismerem a jövőt, soha nem cselekednék ellene, és ebbe beletartozik az is, hogy nem árulom el másoknak, amit tudok. Azok, akik olvasták a Korok könyvét, ezt sohasem vallják be."

  "A diplomata éppen az emberek erkölcsi hittételeiről beszélt, hogy majd később innen térjen át az önzetlenség fogalmának tisztázására. Tudtam, hogy a heptapodok már ismerték a beszélgetés végkimenetelét, de attól még nagyon lelkesen vettek részt benne. Ha felismerésemet megosztottam volna bárkivel, aki még nem volt tisztában mindezzel, bizonyára rögtön azt kérdezte volna, hogy ha a heptapodok előre tudták, mit fognak mondani és hallani, akkor mi értelme egyáltalán nyelvet használniuk? Ami teljesen logikus kérdés. A nyelv azonban nemcsak kommunikációra használható, hanem bizonyos értelemben maga is cselekvés. A nyelvfilozófia szerint az olyan kijelentések, mint „le van tartóztatva”, „megjelöllek a kereszt jelével” vagy az „ígérem”, mind performatívak: a beszélő kizárólag úgy tudja végrehajtani a szóban forgó cselekvéseket, ha közben kimondja ezeket a szavakat. Ilyenkor semmit sem változtatott, ha valaki tudta, mit fog mondani. Egy esküvőn mindenki tudta, hogy egyszer elhangzik az „ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket” kijelentés, de amíg ki nem mondták, a szertartás nem számított érvényesnek. A performatív nyelvben a beszéd megegyezett a cselekvéssel. A heptapodoknak minden nyelv performatívnak számított. Ők nem információközlésre, hanem valaminek a megvalósítására használták a nyelvet. Nyilván előre tudták, mi hangzik majd el bármilyen beszélgetésben, viszont ahhoz, hogy ez a tudásuk megerősítést nyerjen, a társalgásnak meg kellett történnie."

  Felmerülhet a kérdés, hogy ha Louise megtanulta a heptapod B-t és vele együtt az egyidejű tudatot is elsajátította, akkor mi van azokkal a tudósokkal akik szintén elsajátították azt. A könyv választ ad erre is. Vannak mások is akik látják a jövőt de nem mondják el, hanem ezzel elősegítik a történelem menetét.
  A teológiai, filozófiai, tudományos és nyelvészeti eszmefuttatás egyértelműen a könyv erőssége, amivel a film nagyon okosan nem próbálkozott meg ilyen szinten, hanem leegyszerűsítette azt. 

  A cselekmények különbsége

  A film legjobban a cselekmény bonyolításával tér el a könyvtől.
A filmben nagyobb a katonai jelenlét, fokozódik a nemzetközi háborús helyzet, nő a paranoia és az összeesküvés elméletek jelenléte a médiában. Ez vezet el egy önkényes katonai merénylethez, ami után a héj biztonságos magasságba emelkedik. Ez a szál a novellából hiányzik.
  Louise privát látogatása közben a hajón derül ki egyértelműen, hogy az emlékei nem flashback-ek, hanem futureback-ek. Akkor kezdődnek amikor Louise elkezdi megtanulni a heptapod B-t. Itt kapunk magyarázatot a heptapodok céljára is, akik a nyelvüket adják eszköznek cserébe egy jövőbeli segítségért. A könyvből hiányzik ez a jelenet, bár Louise jövőbelátása itt is a nyelvtanulással kezdődik. 
  Miután Louise látja a jövőt képes leállítani a küszöbön álló háborút, a héjak pedig elhagyják a Földet. A novellából teljesen hiányzik a háborús szál.

  A heptapodok célja

  A könyvből nem derül ki, hogy a heptapodoknak mi a célja, miért jöttek és miért mentek el.
Semmilyen lábnyomot, használható technológiát nem hagytak maguk után. Bár voltak cserék, nem kaptunk tőlük semmi használhatót. Kivéve a nyelvüket. A könyv nem mondja ki de sugallja, hogy a nyelv megtanítása volt a heptapodok célja.
  A film továbbvitte a csere ötletét és arra futtatta ki a történetet, hogy most a heptapodok segítenek rajtunk és egyesítik az emberiséget, később pedig mi segítünk majd rajtunk. Ez bár nincs benne a novellában de kiváló ötlet.

  Az emlékek

  A könyv keretes szerkezettel rendelkezik az emlékekkel kezdődik és azokkal is ér véget.

  Összegzés

  A könyvben több a teológia, a filozófia, a tudomány és a nyelvészet. Ugyanakkor lebilincselő és sodró lendületű tud maradni. Ez többek között a különböző szálaknak köszönhető. kapunk egy sci-fi cselekményt ebbe ágyazva egy filozófiai eszmefuttatást, ami meg van világítva nyelvészeti és tudományos szempontból is.
  A filmben a fenti elemek kisebb arányban fordulnak elő és jelentősen le vannak egyszerűsítve, több a sci-fi cselekmény, a katonai jelenlét és a politika. Illetve a történethez hozzá van toldva némi akció, háború és egy egyértelműbb magyarázat vagy tanulság.
  Én mindkét megközelítést tudtam szeretni, kicsit olyan mint ugyanaz a történet két különböző megközelítésben.
  Már a film is eléggé rétegfilm volt, a könyv pedig még inkább a sci-fi rajongóknak szól de azoknak kötelező.  

  Könyvek amikben az a legjobb amilyen gondolatokra inspirálnak

  Az Életed története is olyan könyv amiben nem az a legjobb amiről szól, hanem az amilyen gondolatokra ösztönöz. Bár ez a hatás a filmben is megvolt de a könyvben jobban ki van fejtve a filozófia, ezért is inspirálóbb.
 
  Minden dolog egyben van, fraktálszerűen és csak mi érzékeljük őket egymásutániságban. Mindkét érzékelésnek megvan a maga létjogosultsága.
  Az egymásutáni idő érzékelése lehetővé teszi az egyéni döntést és a szabad akaratot.
Az egyidejű tudat pedig lehetővé teszi, hogy igazodjunk a sorshoz, egy nagyobb tervhez, egy magasabb hatalomhoz.
  Az egyidejű tudatba az álmodás és a meditáció útján is betekintést kaphatunk. Ezért nem tudjuk meghatározni egy álom cselekményének vagy egy meditációs élménynek a kezdetét. Mert ez egy tudatéllapot, amit nem elkezdünk, hanem belemerülünk.
  Az előző inkább profán szinten működik, az utóbbi pedig inkább az élet céljaira irányul.
  Az Indiában fennmaradt ősi tudás szerint a felszabadulás lényege, hogy eltűnik az érdekkülönbség az egyéni lélek és a Felsőlélek között. Nem arról van szó, hogy feladjuk a szabad akaratot, hanem az, hogy azonosak az érdekeink.

  Cím: Életed Története és más történetek (1998)
  Író: Ted Chiang
  Kiadó: Agave (2016)

  Függelék

  A heptapod B (logorammák, szemagramma), avagy a heptapodok írása

  A heptapodok hordószerű testtel rendelkeznek, amiből sugarasan állnak ki a végtagok, bármelyik lehet kéz és láb is. A fejükön is körben helyezkednek el a látószervek. Így bármilyen irányban képesek haladni. 
  A heptapod B vagyis az írásuk is hasonlóan épül fel. A logogrammáknak nincs meghatározott irányuk vagy tájolásuk, bármerre állhatnak.
  A logogrammákban nincsenek külön betűk, szavak, mondatok vagy sorok. 
Mivel Louise szavakat fordíttat a heptapodokkal, ezért szavaknak megfelelő elemeket kap vissza. A logogrammák mint szavak nem egymás után következnek egy mondatban, hanem elforgatják és összeolvasztják őket. Minden új vonás új jelentést vagy nyelvtani információt hordoz.
Ez egyfajta nemlineáris, vizuális helyesírás.
  Az emberi írások zöme glottografikus, a kimondott szavakat írják le. A heptapod írás azonban szemasziografikus, úgy hordoz jelentést, hogy nem közvetlenül a beszédet képezi le. Ezért két külön nyelv van, a heptapod A a beszélt nyelv, a heptapod B pedig az írás.
  Az írás vizuálisan dőlt vonalakból áll, ami terjedelmétől függően egy rácsmintává áll össze.


  A Könyv És A Film Összehasonlítása | Érkezés | Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj | enneagram
Hozzászólások 0Találatok: 517  

2016.09.19 16:06:34
zoli


  A Sci-fi alapötletekben olyan történeteket veszek sorra amik nagy hatással voltak a műfajra. 
Ezek zöme egy könyvel vagy egy képregénnyel indult de arra is van példa, hogy egy manga vagy egy anime áll a sor elején.
Az alaptörténet mindig egy visszatérő ötletet bont ki először részletesen vagy kimondottan egy új ötlettel áll elő. Ez idővel nagy hatást gyakorol a műfajra és hasonló motívumok láncolatát indítja el. 

  Az egyik legrégebbi sci-fi ötlet egy láthatatlan, megfoghatatlan gonosz dolog, ami átveszi az irányítást feletted, esetleg lemásol majd elpusztít motívum. Más megközelítésben egy szép nap feltámad benned a gyanú, hogy növekszik azon embernek látszó báboknak a száma körülötted akiket egy megfoghatatlan, gonosz dolog irányít vagy imitál. 

  Ez a motívum elsőre egy eszelős zombi ötletnek tűnik és valóban előszeretettel jelenik meg horror történetekben és sci-fin belül is sokszor vesz fel horror hangulatot de más az oka és a célja.
A sci-fin belül ez egy reflexió az eltömegesedésre mind társadalmilag, mind fizikailag, mint a zombi történetekben is de szellemi szinten ideológiailag is reflektál a problémára.
A zombi történetekben az átalakulás látható, erőszakos és nincs mögötte ideológia.
A sci-fi megfelelőjében azonban a megszállás láthatatlan, nem feltétlenül erőszakos és megjelenik vele együtt egy filozófia is.
Az egész műfajnak egyébként ez a legfélelmetesebb része, amikor körbevesznek bábok és szenvtelenül, már-már kedvesen elmondják neked, hogy azért jöttek, hogy egyformaságot és békét hozzanak az emberiségnek, nincs több háború, nincs több fájdalom, nincs több szenvedés, magány, soha többé nem vagy egyedül... Ezt talán Abel Ferrara járatta csúcsra legjobban a Testrablókban (1993), amiről még lesz szó.

  Az eltömegesedés nagyon felgyorsult a múlt század első felében, amit a világháború és a hidegháború paranoid magasságokba juttatott.
Az ötvenes évek Amerikájában, a béke, a fellendülés és a határtalan lehetőségek eufóriájában a sci-fi irodalom legsötétebb művei születtek meg mert ebben a párhuzamos univerzumban a háború nem ért véget, éppen csak elkezdődött.  

  A sci-fi történelmében két ilyen nagy vonulat van az egyik a Dolog-, a másik a Testrablók filmek. A könnyebb megkülönböztetés kedvéért, a dolog mindig sejtszinten működik, a testrablók esetében viszont mindig van valamilyen gubó.
Bár összefüggnek de a terjedelem miatt két külön cikkben taglalom őket. Most a Dolog vonalat fogom kivesézni.

  A cikk cselekményleírásokat tartalmaz! Bízom benne, hogy a következő művek, senkinek sem újak, a cselekményük ma már különben sem számít fordulatosnak: Mindenki meghal, a többiek megsebesülnek. De aki nem szereti a spoilereket az ne olvasson tovább!

  ELSŐ RÉSZ: A KÖNYVEK

  1939 - Az Izé (Who Goes There)



(apolloreborn.blogspot.com)

  "Az utolsó élőlény a táborban... aligha lesz ember" - Cooper

  Alaptörténet


  A legrégebbi általam ismert mű ebben a témában az igen eltalált című Who Goes There.
Az 1930-as alapítású, legrégebben futó sci-fi magazin, az Analog jelentette meg 1939-ben.
A magazin indította el Heinleint is, akiről szintén lesz még szó a cikk sorozatban.
Írója az Analog szerkesztője, John W. Campbell, aki Don A. Stuart álnéven publikált. Az álnév a felesége nevének az átköltése -Donna Stuart.
  Magyarul két fordítása is megjelent.
1992-ben a Walhalla Páholy kiadásában, az Analógia 1. kötetben Izé címmel és 2000-ben a Szukits kiadásában a Holnap Történt antológiában Ki Van Odakinn címmel.
  Bár a második fordításnak szerencsésebb a címe, mégis az első olvasmányosabbnak, kerekebbnek, gördülékenyebbnek tűnik. Ugyanakkor pont a sarkossága, élessége miatt a második fordítás helyenként egyértelműbb.
  A történet egy sarkköri expedíció bázisán játszódik, ami még izgalmasabbá teszi a címét, ami engem a legrövidebb horror történetre emlékeztet, amit Frederik Brown lőtt el egy novellájában (És Akkor Kopogtak): "Az utolsó ember a Földön a szobájában ült. És akkor kopogtak az ajtón..."
  Rögtön a történet közepén vagyunk: az expedíció talált valamit odakinn, összehívják az összes embert, ezután elmesélik, hogy mi is történt eddig.
Ez egy nagyon jó technika, mert megadja az alaphangulatot és anélkül kezdi húzni a történetet, hogy unalmas lenne. 
  Az expedíció talál egy lezuhant űrhajót az Antarktisz 20 millió éves jege alatt. Az űrhajót elhagyta az egyik utasa de csakhamar megfagyott. A felfedezők kivágták a lényt a jégből és behozták a bázisra.
  A vita azzal veszi kezdetét, hogy kiolvasszák-e az izét. A vita lényege, hogy a lény szervezett vagy sejtszinten életre kelhet-e? Hány fajtája lehet az életnek? Milyen lehet egy idegen életforma, hasonlítani fog ránk vagy teljesen különbözik majd tőlünk? Végül a tudományos kíváncsiság győz és megkezdődik a kiolvasztás.

  A lény

  A lény természetesen életre kel és elszabadul. Akkor kapják el amikor éppen megpróbál bekebelezni és lemásolni egy számhúzó kutyát. Nagy nehézségek árán tudják megölni, konkrétan agyonütik árammal. A holttestet megvizsgálva a tudósok megértik, hogy ez az élőlény bárkit lemásolhat, meghódíthatja a Földet, konkréten a Föld népességévé válhat. Nem engedhetik meg, hogy a lény bármilyen formában elhagyja a bázist.
  Ebben a novellában választ kapunk a hasonló történetek egyik gyenge pontjára: hogyan másolja le a lény a személyiséget? A lény telepatikus kapcsolatba lép az áldozatával, tanulmányozza, mielőtt lemásolná. 
  Csakhamar felmerül a gyanú, hogy nem a kutyák lehettek az első célpontok, valaki vagy valakik közülük már nem emberek. Senki nem bízik senkiben, az emberek egyre paranoidabbá válnak... 

  Összegzés

  A novella a mai napig aktuális, nem évült el, teljesen élvezhető, minden sci-fi rajongónak kötelező.

  Hagyaték

  Ez az általam ismert legrégebbi megszállós történet. Mind a történet, mind a magazin amiben megjelent komoly hatással volt a műfajra. Ebben a magazinban kezdett el publikálni Heinlein is aki továbbvitte a stafétát.

  Cím: Who Goes There (1939)
  Író: John W. Campbell (mint Don A. Stuart)
  Kiadó: Analog Science Fiction and Fact

  Magyar fordítás: Az Izé (1992)
  Fordító: Lukács Anita
  Kiadó: Walhalla Páholy (Megjelent az Analógia 1. antológiában.)

  Magyar fordítás: Ki Van Odakinn (2000)
  Fordító: Lukács Anita
  Kiadó: Szukits (Megjelent a Holnap Történt antológiában.)

  MÁSODIK RÉSZ: A FILMEK

  1951 - A Lény - Egy Másik Világból (Thing From Another World)



(wallpapersafari.com)

  Alaptörténet


  Az első Dolog film a korához képest nagyon fejlett openinggel rendelkezett, ezt vitte tovább az 1982-es változat is. Itt a főcímet még megküldték egy alcímmel is, hogy világos legyen mindenkinek, a dolog, a lény egy másik világból jött.
Mivel ki kellett bővíteni a novellát a mozifilmhez, az eredeti történet köré felhúztak egy másikat, ami bemutatja az expedíciót és a kornak megfelelően felvonultatja a karaktereket is. A karakterek között vannak ujjak és természetesen kellett egy nő is, aki lazítja a hangulatot de amikor kell emeli a drámai hatást. Nem maradt el a kötelező szerelmi szál sem. Valahogy sikerült belevarázsolni a történetbe egy őrült tudóst is, aki a Frankenstein óta visszatérő elem a sci-fiben.
  A történet egy katonai támaszpontról indul, akik segítséget küldenek egy közeli kutató állomásnak, mert a közelükben lezuhant egy ismeretlen repülő. A film meg akarta tartani azt a motívumot, hogy a hajó a jég alatt van, ezért a hajtómű forróságával magyarázták, hogy az elsüllyedt majd befagyott. A hajó körbeállása, hogy láthassák mekkora és milyen formája, ikonikus jelenet, a 82-es film is átvette. A jég felolvasztásakor itt is megsemmisül a hajó, mint a novellában.
  A lényt itt is a hajótól nem messze találják meg és egy jégtömbben viszik vissza. Még mindig a novella kezdete előtt vagyunk, tovább bonyolódik a történet. A hadsereg képviselője nem akarja kiolvasztani a dögöt, egy fűtetlen helységben őrzik. Az egyik katona letakarja egy elektromos takaróval, hogy ne lássa a borzalmas alakot és leül neki háttal. Nem veszi észre, hogy a takarót bennhagyta a hálózatban és a jég lassan felolvad és a takaró megmozdul... Ez a momentum a novellából származik csak épp a történetben jóval a felolvasztás után de erős mozzanat ezért a későbbi feldolgozás is átvette.

  A lény

A lény elszabadul és megtámadja a kutyákat, akik menekülés közben letépik a karját. Ez egy teljesen fiktív jelenet. A kart beviszik megvizsgálni. Az állomás teljes személyzete összegyűlik és megpróbálják kitalálni mi ez az izé. Ez lenne a novella kezdő jelenete. Innen indul az első jelentős eltérés is, a film teljesen új biológiát ad a lénynek.
  Hollywood nem volt felkészülve a dolog teljes megfilmesítésére. Azt még átvették, hogy a lény teljesen máshogy működik de a szörny itt növényi alapú létforma. Nem sejt alapon szerveződik de a szervei egyesével is életképesek, nem rendelkezik az imitációs képességgel, így nem is alakul át, Az emberek vesztére viszont nem napfénnyel, hanem vérrel táplálkozik. Az egész filmben a saját alakjában láthatjuk. Ez a fajta szörny ábrázolás ma már nagyon vicces de 1951-ben bizonyára nem volt az.
Még sem klasszikus űrszörny stílusban folytatódik a történet, mivel azt a motívumot, hogy a szörny teljesen más életforma mint mi megtartották és továbbfejlesztették. Az őrült tudós a leharapott kézben magokat talál, amiket elültet és vérrel táplál. Hamarosan megjelennek az első hajtások, amelyik mindegyike egy "embernövényt" tartalmaz. Az embervéren növekvő idegen erősen emlékeztet a Világok Harcára, ami jó eséllyel hatást gyakorolhatott az alkotókra.

  Összegzés

  A filmzene felett természetesen eljárt az idő, ez a legidegesítőbb benne. A speciális effektek meglepően jól állták az idő próbáját, mivel szinte mindenhol maketteztek. A lény ma már nyilvánvalóan vicces.
Az első eltérés a novellához képest az, hogy nem mer akkora időtávokkal dolgozni, aztán nem akarja végigvinni következetesen a filozófiát, végül a lényt is egy űrszörnnyé változtatja. A lény új biológiai, növényi alapú ökoszisztémája ma már idejét múlt.
Nekem nem jött át az a vérfagyasztó hangulat, ami a novellából áradt vagy a 82-es változatból.
Ezt a filmet csak sci-fi rajongóknak ajánlanám, akik nem ijednek meg az old school filmektől.

  Hagyaték

  Ez a film egyrészt életben tartotta a műfajt másrészt nagyon sok jelenet van benne, ami utólag ismerős lehet. Ez volt az első ismertebb film, ami egy földönkívüli létformát gonosz szándékkal ruházott fel.

  Cím: Thing From Another World (1951)
  Rendező: Howard Hawks, Christian Nyby
  Stúdió: Winchester Pictures Corporation
  Magyar szinkron: Lény - Egy Másik Világból 

  1972 - Horror Express



(wallpapersafari.com)

  "-Maguk ketten együtt ez remek. De mi van akkor ha egyikük a szörny?
-Szörny? Tudja mi angolok vagyunk."

  Alaptörténet


  A Horror Express a Dolog első, részleges, krimis-vonatra átdolgozott filmadaptációja.
Spanyol-Angol koprodukcióban készült. Nekem elsőre a hindi nyelvű változatot sikerült letöltenem, ami sokat dobott a szürreális hangulaton.
A film meglepő módon olyan sztárokat vonultatott fel mint Cristopher Lee, Peter Cushing és Telly Savalas.    
  A Királyi Társaság kínai expedíciója talál egy jégbe fagyott, 2 millió éves majomembert, amit Oroszországon keresztül szállítanak hazafelé a Transzszibériai Orient-Expresszel.
Az állomáson megtörténik az első haláleset, miután egy tolvaj belenéz a ládába.

  A lény

  A szörny legfontosabb szuper képessége, hogy a vörös szemével fehérre főzi az ellenfele szemét és kiszívja az emlékeit, amitől kifehéredik és kisimul az áldozat agya -megfő. A tudósok közötti rivalizálás miatt elszabadul a vonaton és tovább gyártja a fehér szemű hullákat.
Ám egy szorongatott helyzetben megfordítja a folyamatot és átsugározza magát abba az emberbe aki éppen lelövi őt. A szörny halott, az utasok megnyugodnak.
Csak egy tudós és egy őrült pap sejti, hogy mi történt itt.
A szuper intelligens, több élet emlékeivel rendelkező teremtmény nem tudja elrejteni a létezését a pap elől, mert az tudja, hogy a sátánt nem lehet golyókkal megölni és mert ima közbe a Szűz Mária kép leesett a falról, jelezve, hogy a gonosz még közöttünk jár. Izé, izé...
A tudós is gyanút fog és mintát vesz a szörny szemének csarnokvizéből és a mikroszkópon keresztül megpillantja benne a gyanúsítottat. Frankón. Még több mintavétellel, még több olyan élőlény képét fedezik fel, akikben a szörny volt: brontosaurus, pterodactylus. Látják benne a Föld képét az űrből, mielőtt a lény idejött volna. Nem viccelek, ezt a forgatókönyvírók komolyan gondolták. Ráadásul minden kép úgy néz ki mintha egy általános iskolai tankönyvből vágták volna ki. Szerintem azért mert így is történt.
Itt is van teszt, megpróbálják szűrni a szemeket, ami nyilvánvaló kudarcot vall, mivel elsőre is lehet látni, hogy valakinek megfőtt-e a szeme vagy nem. A lény itt is szisztematikusan elkezdi gyűjteni a tudást, amivel űrhajót építhet. Bónusz gyanánt a lény életre tudja kelteni az összes megfőtt szemű halottat és ki tud állítani belőlük egy zombi hadsereget, akik mind vakok. Jajj, jajj...

  Összegzés

  A Horror Express teljesítménye erősen emlékeztet a Rémület Ivadékaira (Contamination), ami a Nyolcadik Utas A Halál (Alien) olasz változata, tengerjáró hajóval. Ott minden színész olasz volt de amerikai karaktert játszott, mindenkinek iszonyat akcentusa volt és minden nő olyan volt mint egy B-kategóriás pornósztár. A történet csak alakilag próbált hasonlítani bármire is, az egyes elemeket pedig iszonyú következetlen szálak tartották egybe. A Horror Express ennek a vonulatnak a tévéjáték szintű változata, tele van angol poénokkal én csak a nevetés és tapsgépet hiányoltam a háttérből.
  A Horror Express igazi trash film. De van benne kreativitás. A vonat külső képe néha terepasztalra vált, a halottak feje egyértelműen viasz bábú, a kirakatbaba minőségben.
Csak fanatikusoknak ajánlott.

  Cím: Horror Express (1972)
  Rendező: Eugenio Martín (mint Gene Martin)
  Stúdió: Estudios Madrid
  Magyar felirat: opensubtitles.org

  1982 - Thing (Dolog)



(wallpapersafari.com)

  "Természetesen a Dolog bárminek lehet a metaforája. Egy betegségnek, az AIDS-nek, bármi elő jöhet belőled. Ez lehet akár... a bizalom hiánya a mostani világban. Mindenhol ezt látjuk. Országok, emberek... nem bízunk egymásban többé. Nem tudjuk kiben bízhatunk. Úgy érezzük, hogy valaki, akivel együtt vagyunk, bármikor megtámadhat bennünket. Ez maga a Dolog. Sok igazság van benne elrejtve egy szörnyfilm álcája mögé." - John Carpenter 

  "Én még én vagyok. És ha ti mind lények volnátok akkor most mind rám támadnátok. A többség közületek még ember. A lény nem akarja elárulni magát, a lény el akar rejtőzni az álcája mögött. Küzd ha muszáj de szemtől szembe sebezhető. Ha legyőz minket nem lesz kivel harcolnia. Nem lesz aki megállítsa. És akkor végünk. Hat órán belül itt a vihar, addig eldöntjük, hogy ki kicsoda." - MacReady 

  Alaptörténet

  Az 1982-es Dolog, a legjobb Dolog adaptáció.
  Mivel az alapmű egy novella, Carpenternek is ki kellett bővítenie a sztorit. Egy nagyon régi de bevált technikát használt, megteremtette a fenyegetés múltját, ami már jön valahonnan és figyelmeztető jelek kísérik az útját. Először, persze akkor még nem tudjuk, egy kutya képében jön el.
  Az 51-es változat openingje, kora ellenére nagyon jól sikerült, így meg is tartották de ezt is kibővítették, megkapjuk a lezuhanó hajó képét az űrből.
  A nyitójelenet zseniális, a vérfagyasztó zene, a táj, a helikopter és a szánhúzó kutya. A rendező itt arra játszik rá, hogy mindenki azt várja, hogy a helikopteres emberek megmenteni akarják a kutyát, nem lelőni. Még is miféle emberek lőnének le egy kutyát? Ez egy különösen gonosz motívum, hiszen a kutya az ember legjobb barátja. Egy olyan lény aki semmilyen körülmények között nem ártana nekünk.
Mint később kiderül a norvég állomás túlélői kergetik be a kutyát az amerikaira, ahol nem sokkal leszállás után meghalnak. Az amerikaiak elkönyvelik, hogy valószínűleg az agyukra ment az Északi-sark. A kutya így bekerül az állomásra és ellenőrizetlenül jár kel egy darabig.
  Az 50-es és 80-as évek hangulata között óriási a különbség, míg az előbbiben az állomás tiszta, átlátható és tele van úriemberekkel, addig az utóbbiban az állomás koszos, kaotikus és mindenki idegeire ment már a másiknak. Pattanásig feszült a hangulat, ami nagyon jól megágyaz a későbbi bizalmatlan légkörnek. A tábor hangulatát erősen fokozta, hogy valóban felépítették Kanadában nyáron és megvárták míg betemeti a hó. 
  A kutya jelenete ahogy végigmegy a folyosón szintén legendás darab, egyrészt a stáb valószínűleg eladta érte a lelkét, másrészt tökéletesen felerősíti azt a bennünk bujkáló érzést, hogy itt valami nagyon nincs rendben ezzel a kutyával.  
Jed hivatalos állatszínész volt. Malamutként félig kutya, félig pedig farkas volt. Nagyon nyugodtan viselkedett, ha megismerte a körülötte lévő embereket és tárgyakat nem nézett ki többé a jelenetből, sem a kamerába nem nézett, sem a stábra. Ez nagyon ritka az állatszínészeknél. 
Elsőre mindenki beparázott tőle, mert nagyon kísértetiesen viselkedett. Sohasem morgott vagy ugatott a forgatáson. A munkáltatója Clint Rowe kiképezte a stábot, hogy ha Jednek nem tetszik valami nem fog jelezni, hanem jellegzetesen bámulni fog és akkor nem szabad megmozdulni sem.
Hiába nézett ki úgy mint egy szánhúzó, úgy viselkedett mint egy farkas. A néző disszonáns érzése, hogy ez a kutya nem kutya hiteles volt, mivel valóban nem volt az, ez megfelelő kontextusba helyezve pedig igazán vérfagyasztóra sikeredett.  
  Mivel senki nem érti a történteket ketten átmennek a norvég állomásra körülnézni.
Na ezek után következnek minden idők leghátborzongatóbb felvételei. Senki nem tud elhagyatottabb, elátkozottabb helyeket ábrázolni, mint Carpenter. A székben ülő megfagyott vérű halott, aki nyilvánvalóan elvágta mindkét csuklóját és biztos, ami biztos a saját torkát is egy borbélyborotvával, igazi mestermű. A kivésett jégtömb képe is maradandó darab. Az egészet megkoronázza, amikor először látjuk magát a leletet, ami a novellában és az első filmben a lény, itt viszont csak egy imitáció.
  A táborban elkezdik tanulmányozni a leletet. Ismét elérkezünk a novella nyitó jelenetéhez. Carpenter nem bízta a véletlenre, emlékezetesre vette a figurát. Először a karakterek arcán látjuk a néma döbbenetet, majd mi is leróhatjuk tiszteletünket és csodálatunkat az imitáció előtt. Én elfogult vagyok nekem ez volt életem első horror filmje VHS-en és ez volt az első jelenet amit láttam belőle de a maketten nem fogott az idő. 34 év elteltével is az ötlik fel az emberbe, hogy hát ez meg mi a rettenet? 
  Benningsnek feltűnik, hogy az idegen kutya szabadlábon van és bezáratja Clarkkal a kennelbe. Ez a jelenet is ki lett maxolva. A hangulat, a megvilágítás tökéletes és kutyák óriásit alakítanak benne. Ők is érzik, hogy az új sráccal valami gond van. itt láthatjuk először a lényt, ahogy imitációt vált és magát a bekebelezési technikát. A novellával és az első filmmel ellentétben itt sosem látjuk a lényt eredeti formájában vagy ha látjuk, nem tudjuk, hogy azt látjuk. Az is benne van a pakliban, hogy a lénynek az eredeti formája nem szervezett, hanem sejt szintű.

  A lény

  A második imitáció vizsgálatánál elkezd körvonalazódni az elmélet, amit aztán több kiegészítés követ majd: Itt is lezuhan egy űrhajó, a túlélő megfagy, az emberek pedig megtalálják. Mivel itt két történet van egymásba ágyazva a hajó nem semmisül meg, hogy láthassuk. A lény elemészti és közben lemásolja a különféle életformákat így bármilyen alakot tud ölteni. A lény kiszűrésére a vértesztet vetik be, mivel a lénynek minden része önálló egész. Megtartja az eredeti élőlények emlékeit és tudását, ami itt is űrhajó építésbe torkollik.
  Az eredeti leírásban az szerepel, hogy a lény az áldozat fejétől kezdi a bekebelezést, mert először telepatikusan lemásolja az emlékeit. De ez a filmben kimondva már nem jelent meg. 
A film sok kérdést nem válaszol meg. Nem tudjuk, hogyan gondolkodik az idegen lény, illetve mit éreznek az imitációk tudják, hogy ők a lény vagy nem. Ezért mondom, hogy minden idők legkidolgozottabb megszállós története a Puppet Masters (Élősdiek, Parazita).

  A lény útja

  A kutya először Benningsel kerül kapcsolatba és megnyalogatja. Aztán kerül kapcsolatba Clarkkal aki megsimogatja. 
Harmadjára csak egy sziluettet látunk, akihez bemegy egy szobába. Ez az első igazi kapcsolat amit látunk, mivel a másoláshoz bekebelezés kell, a lény érintésre nem fertőz.
Nekem a sziluett leginkább Norrisra hasonlít. Igazából nincs sok lehetőség, kevés ember fertőződött meg, a legtöbb járulékos veszteség volt. Bennings egy imitációtól fertőződött meg, Blair és Palmer esetén nem tudjuk, hogy történt de itt még Blair ember, a sziluett pedig inkább Norris-é mint Palmeré.
  A kutya egy darabig ellenőrizetlenül járkál a táborban, így nem tudjuk kivel került kapcsolatba.
Ezután kerül a kennelbe ahol kapcsolatba kerül a többi kutyával de az imitáció nem megy végbe. A lényt megégetik, a többi kutyát pedig elaltatják.
  Aztán az egyik imitáció amelyik még él egy darabig egyedül marad Benningsel, akit Windows meg is talál félig átalakulva, kiüldözik a fagyba ahol elégetik. Ezután elégetik az összes imitációt.
  Nem tudjuk kik kerültek még kapcsolatba imitációkkal.
  Fuchs talál egy ruhadarabot MacReady nevével, ami arra utalhat, hogy imitáció de később átmegy a vérteszten, tehát valaki csak megpróbálta bemártani. Fuchs tisztázatlan körülmények között elég, talán öngyilkos lett. Nauls megtalálja MacReady ruháját, amit valaki felvitt a kabinjába és felkapcsolva hagyta a villanyt. A gyanú újra ráterelődik.
  Norris az izgalmak közepette feltehetően szívrohamot kap, ami a későbbiek fényében nagyon vicces, mivel újraélesztéskor átalakul. Ő az első akiről nem tudjuk biztosan mikor fertőződött meg: övé volt a ruha, a kutya kapta el amíg szabadon volt, túl sokat volt együtt az egyik imitációval vagy már eleve kapta valakitől. Ekkor hal meg Copper doki.
  A vérteszt előtti nézeteltérésben Macready önvédelemből lelövi Clarkot. Palmer elbukik a teszten és megöli Windowst.
Palmerről sem tudjuk, hogyan fertőződött meg. Palmert valószínűleg Norris fertőzte meg de nem tudjuk, hogy mikor.
Mindenki más átmegy a teszten. Így már csak Blairt kell meglátogatni.
  Eddigre már természetesen Blair is lény és aktív űrhajó építésbe fogott a barakkban.
Bárki megfertőzhette olyan sokáig volt egyedül odakinn de nagy valószínűséggel Norris vagy Palmer volt.
Míg felfedezik a barakkot addig kilövi a generátort, ami csak a többiek halálát jelentené. Mivel innentől már nagy valószínűséggel nem tud tovább imitálódni, mindenki más tiszta. 
  Childs és Nauls eltűnik. Blair megöli Garryt. Mac felrobbantja Blairt és a fél tábort.
  A buli végére megkerül Childs aki Blair után indult de eltévedt a viharban. Ez igaz lehet, mivel integetett a barakk felé az eltűnése előtt. Valószínűleg mindketten emberek.
  Készült egy alternatív befejezés is ami ezt erősíti, ebben Mac és Childs túléli a történetet, egy szobában ülnek, és átesnek egy negatív vérteszten. Végül nem ezzel a jelenettel került a film a mozikba. 

  Összegzés

  Ennio Morricone írta a filmzenét Synthwave stílusban.
A Synthwave a 80-as évek meghatározó elektronikus zenei irányzata volt, ami Retrowave néven mind a mai napig aktív. Minimalista, letisztult vonalvezetése miatt gyakori zenei kísérője filmeknek és játékoknak mivel csak lassan évül el. 
Ma már sok kaotikus, zavaró elem van a zenében de a főtétel még mindig megfagyasztja az emberben a vért. Egyébként John Carpenter is írt zenét a filmjeihez ebben a stílusban, sőt a mai napig jelennek meg Retrowave albumai.
  A lény stop-motion technikával készült ezért nagyon sokáig állta a sarat de mára már elavult, ugyanakkor a film többi része nem és az annyira para, hogy a báb technika sem tudja lerontani. Mivel a hangulat, a díszletek, a hangok, a karakterek hatása megmaradt, a jelenetek még az elavult trükkök ellenére is hatásosak maradtak. Én most újra néztem és a kennel jelenet közben még mindig beparáztam. Ez egy nagyon szép teljesítmény egy 1982-es horror filmtől.
  Sok festett, vetített hátteret használtak a filmben amik annyira jól sikerültek, hogy sok helyen a mai napig nem lehet kiszúrni őket, a film dvd extra kiadása még számomra is árult el még párat belűlük.
  Minden rajongónak kötelező darab. Ha valaki aggódik, hogy nagyon elavult a film, nézze éjjel, még mindenig nagyon hangulatos tud lenni.

  Hagyaték

  A film elsőre nem aratott nagy sikert, vegyes fogadtatásban részesült de végül igazi kultfilm lett belőle. A filmmel egy időben fedezték fel az AIDS-et, akkor még nem tudták mi okozza, ki lehet fertőzött és ki nem, hogyan lehet tovább adni, csak a vérteszt volt biztos. Ez egy fura párhuzamot teremtett a filmmel.
  Több mind tíz évig nem készült megszállós film, így a Dolog nagyon sokáig etalonnak számított.
  A makettezés és a szűk belső terek kezelése visszaköszöntek a műfajban, különösen az Aliens (Bolygó Neve: Halál) kapcsán láthattunk hasonló megoldásokat.

  Cím: Thing (1982)
  Rendező: John Carpenter
  Stúdió: Universal
  Magyar szinkron: A Dolog 

  2011 - Thing



(wallpapersafari.com)

  "Azért fogtok megölni, mert én fogselymet használok?"

  Alaptörténet


  A 2011-es Dolog a 82-es változat előzményfilmje, a norvég tábor történetét meséli el.
Ugye emlékezünk, hogy az űrhajót először a norvégok találták meg?
A film rendkívül zavaró módon a 82-es címet viseli, így sokáig nem lehetett tudni, hogy remake-nek szánták-e. Egyértelműen előzményfilm. nem tudtam utána nézni, hogy miért nem kapott alcímet. Talán a stúdió nem merte bevállalni és önálló filmként akarta tálalni, esetleg ez egy reboot próbálkozás volt.
  A film nem a megszokott openinggel kezdődik, hanem egy nyitójelenettel de a már jól ismert zenei témát hallhatjuk benne. A zenéjét Marco Beltrami szerezte, aki felhasználta Ennio Morricone anyagait. Emeli a hangulatot, hogy a norvég szereplők, tényleg norvégul beszélnek benne.
Egy kis csapat rádiójelek alapján találja meg a hajót. A rendező hamar megoldja, hogy rögtön láthatóvá is váljon, mert a csapat alatt beszakad a jég. Ezután jelenik meg az 51-es főcím továbbfejlesztett változata, ami még hatvan év után is van olyan jó, hogy megtartsák. Egyébként a 82-es változat eredeti tipográfiáját használja.
  Miután a norvég csapat megtalálja a lényt a jégben, hívnak hozzá egy paleontológusnőt. A külső jelenet és a női szereplő (lesz majd hamarosan még egy) az 51-es filmet idézi meg. Miután mindenki összeverődik lemennek a jég alá, a hajóhoz. Itt még jégtakaró borítja a krátert. Majd megnézik a lényt a jégbe fagyva, itt még nem vágták ki belőle. Csak a karmai látszanak a jégen keresztül, ami utalás a novellára.
  A kivágott jégtömb a méltó helyére kerül, amit már ismerünk az előző filmből. Itt olvadozik csendesen míg a szerkezete meg nem lazul annyira, hogy a lény kirobbanhasson belőle. A tábor 2-3 fős csapatokra oszlik és elkezdik keresni a lényt. Ezzel a legszebb horror hagyományok kelnek életre, egy csapatnyi ember kutat egy űrlény után... elemlámpákkal. Némelyiküknél még pisztoly is akad.
  A lény itt is a kutyákat találja meg elsőnek és éppen átalakulás közben találják meg, az egyik versenyzőt be is rántja az egyik épület alá. Itt láthatjuk először a lényt a filmben. Bármennyire elavultak is Carpenter bábjai még is csak ott vannak, itt pedig CGI-t kapunk, abból sem a legjobbat, ami meg nincs ott. Miután a lény elszabadul, kénytelenek felgyújtani.  

  A lény

  A maradványokat elkezdik vizsgálni, ez a jelenet egyértelmű tisztelgés 82-es film előtt. Megint csak érdekes, hogy az imitáció színvonala meg sem közelíti azt a rettenetet, amit Carpentertől láthattunk. De gazdagodunk új elemekkel is. Boncoláskor azt feltételezik, hogy a lény megemészteni akarta az áldozatát, nem pedig lemásolni, ennek ellentmond, hogy megtalálják az áldozat egy titán protézisét a testén kívül. Ebből ered majd a norvégok szintén új de kreatív tesztje.
Ez után a kutatók hamar összerakják a képet. A lény sejt szinten él és képes lemásolni bárkit, kivéve a fogtöméseket és az implantátumokat.
A lény itt is kijátssza az embereket egymás ellen, hamis beszámolókat ad, meghiúsítja a vértesztet. 
  
  A lény útja

  Nem tudjuk, hogy a lény kivel került kapcsolatba míg keresték.
  Az első ismert áldozata Henrik, akit elemésztett de még nem tudott lemásolni.
  A keresés közben Olav megsérül, ezért helikopteren el akarják szállítani a bázisról, még a közelgő vihar kirobbanása előtt.  A helikopter felszállásakor Kate észrevesz egy marék fogtömést a zuhanyzóban. Jelez a helikopternek, hogy baj van. A lény azonban nem Olav, hanem Griggs, aki elszabadul és a helikopter lezuhan. Sam és Derek később visszajutnak a táborba.
  Kate visszamegy a zuhanyzóba de már valaki kitakarított, tehát több báb is van a táborban. Juliette elmondja neki, hogy ő Colint látta egy ronggyal a kezében kijönni a zuhanyzóból. Elhatározzák, hogy nem engedik el a mentőcsapatot és megszerzik a járművek kulcsait. Juliette egy raktárba csalja Kate-et és rátámad. Menekülés közben megöli Karlt. Kis dulakodás után mindkettőt elégetik.
  A fogtesztnél kiderül, hogy Adamnek és Colinnak nincsenek tömései, Dr. Sandersnek pedig fehér porcelánból vannak, Edvard pedig önként beáll a sorba. 
Kate, Lars, Peder, Jonas itt még ember.
Lars és Jonas elmennek Samért és Derekért akik időközben eltűntek. Lars-ot valami elkapja a hóesésben. Sam és Derek visszakeverednek és szembekerülnek Pederrel, aki Edvatd rossz fordítása miatt nekik esik, így lelövik. Peder lángszórója felrobban, a robbanásban pedig Edvard megsérül és lényként tér először magához.
  Edvard megöli Jonast, és Dereket. Megsebesíti Adamet és a padlón összeolvad vele, majd együtt bekebelezik Dr. Sanderst.
  Dr. Sanders visszamegy az űrhajóhoz és megpróbál felszállni de Kate megöli.
  A hajóból Sam már fülbevaló nélkül, lényként jön vissza, Kate felgyújtja az egyik lánctalpassal együtt.
  Az egyedüli túlélő Kate aki elindul az orosz bázis felé -az amerikairól nem tudnak.
Colin és Lars eltűntek.

   A két rész találkozása

  Az 1982-es Dolog elején két norvég egy kutyát üldözve megy át az amerikai táborba. Az egyikük egy számunkra ismeretlen pilóta, aki a film végén a stáblista közben bukkan fel először és a tábort jött megnézni, a másikuk Lars aki túlélte a kalandot de rendesen megőrült. Ők kezdik el üldözni az egyik túlélő kutyát aki le akar lépni. Az amerikai táborban mindketten meghalnak. 
  Erre mennek át az amerikaiak a norvég táborba. Az épületek között megtalálják az összeolvadt imitációt, ez Edvard és Adam. Az egyik épületben találnak egy baltát a folyosó falában, ezt Sam hagyta ott amikor kettévágta a lény egy részét.  
Találnak egy férfit a rádiónál átvágott csuklókkal és torokkal. Ő Colin, aki a szerencsétlenül végződött fogteszt után menekült el majd öngyilkos lett.
Végül megtalálják a jég szarkofágot, amit az előző csapat helyezett el. Ez is egy hiba, ugyanis a két szarkofág nem egyezik meg teljesen.
  A második kirándulásnál találják meg a hajót leolvadt jégtakaróval, szabadon. A jégtakarót Dr. Sanders olvasztotta le amikor beindította a hajtóműveket. Ez két szempontból is hiba.
Egyrészt a 82-es változatban világosan látszik a norvég felvételeken, hogy felmérik a hajó feletti jégtakarót majd felrobbantják.
Másrészt ez a csapat nem is készített ilyen irányú kutatásokat és felvételeket, nem készítenek ilyen jegyzeteket, amit a másik részben tömegével találnak meg.

  Összegzés

  A rendező nagyon jól kezelte a bárki lehet bárki hangulatot. Igazából pszichóbb hatást ért el mint Carpenter.
  Az egész filmre jellemző, hogy nem hihető, hogy 1982-ben játszódik, a karaktereken teljesen mai hangulat érződik, a frizurák sem mennek régebbre a kilencvenes éveknél. 
  Miközben ez a film előzmény film, mégis jelentős remake elemeket tartalmaz. Itt Kate lett Mac, van egy ikerjelenete is, ahol az éjszakában, miközben elégetik odakinn a lényt, elmondja, hogy mit kell tenniük. Itt is elkülönítik a gyanús elemeket egy kunyhóban és elsőre szintén vérteszttel próbálkoznak.
Nagyon zavaró ez a folytatás, előzmény, remake, reboot összemosás trend, mert azt jelzi, hogy kifutnak Hollywoodban az ötletekből.
  A film végül nem ad hozzá semmit a 82-es változathoz, nem tágítja ki a témát, mindeközben erőltetetten próbál kifutni a másik rész elejére és közben komoly hibákat vét. Ezek közül a legdurvább az, hogy ezek a norvégok nem végezik el azokat a kutatásokat, amit a másik filmben láthatunk.
Ugyanakkor nem rossz film, ha a hibákon túl tudunk lépni akkor egyszer nézhető.

  Hagyaték

  A 2011-es változat nem kapott elegendő reklámot és figyelmet. Sok néző azt sem tudta, hogy minek az előzmény filmjét nézik. Így ez a film zsákutcának bizonyult a Dolog és általában a megszállós filmek vonalában.

  Cím: Thing (2011)
  Rendező: Matthijs van Heijningen Jr. (mint Matthijs van Heijningen)
  Stúdió: Universal
  Magyar szinkron: A Dolog 

  Sci-fi az utolsó irodalmi műfaj sorozat / Sci-fi alapötletek sorozat
 


  enneagram | Sci-fi: az utolsó irodalmi műfaj | Sci-fi alapötletek | A Dolog
Hozzászólások 0Találatok: 529