Címlap Blog Címke: lábujjpárnás technika


Címke: lábujjpárnás technika

2017.11.02 14:52:00
zoli



  A modern nyugati kultúrában általában azt tanítják, hogy egyenes, függőleges tartással kell futni, futás közben külső sarokéllel kell megfogni a talajt, ezután jön a gördítés, amikor is a lábfej átgördül a belső lábujjpárnára, amivel is elrugaszkodunk.

Ebből egyedül az egyenes tartás állja meg a helyét, a függőlegestől kezdve már egyik állítás sem igaz.
A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra. 
Ez az erőfutás. Nem tesz jót sem a talpnak sem a térdnek, a túlzott alsó lábszári izmok használata pedig újabb felesleges fájdalmakhoz és sérülésekhez vezet. Ez a technika felelős a futók alsó lábszári izom és csonthártya valamint térdízület gyulladásáért.
  Ez a rendszer egyidős a modern cipővel, ami drámaian átalakította a járás és a futás biodinamikáját. Ha cipő nélkül próbálunk így járni vagy futni azonnal észrevesszük, hogy a sarkat nem talajfogásra találták ki. Kijjebb van a kelleténél és túlságosan kerek. Felmerül a kérdés: Hogy a manóba csinálták ezt régen?



(A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra.)

  Két alternatív talajfogási technika létezik, a lábujjpárnás és a talpközepes. Mindkettő egyenes de nem függőleges, hanem kissé előredőlt tartásra épít.

  A lábujjpárnás technika



  A lábujjpárnás technika a lábfejet használja lengéscsillapítónak, tehát lábujjpárnával fogunk talajt, majd visszafelé gördítünk a sarok irányába, ami szinte le sem ér. Így futnak az állatok is és ezt a technikát alkalmazzák a falusi gyerekek is, amikor mezítláb futnak. 
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál. Ma már vannak kifejezetten futószandálok is.

  A talpközepes technika



  A talpközepes technika a futás biodinamikáját használja lengéscsillapítónak, a felesleges energiát a lábszárral vezeti el. Itt nem sarokkal de nem is telitalppal fogunk talajt, hanem valahol a kettő között. Csak azért nem lesz belőle telitalpas lépés, mert kissé előredőlünk. A futót nem csak az izommunka viszi előre, hanem az előredőlés okozta lépéskényszer, ami futás közben lendületté alakul át. Ez a lendület a gravitáció erejének felhasználása futás közeben. Így az alsó lábszári izmok szerepe erősen háttérbe szorul, mert nem azokkal toljuk előre magunkat, hanem inkább arra használjuk, hogy az alsó lábszári izmok segítségével gyorsan felemeljük a talpat a talajról. Ettől egy folyamatosan gördülő érzés jön létre, mintha nem is futnánk, hanem kerekeken húznának minket előre.
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál, hidegebb éghajlaton a szandál köré tekert szövet, a bocskor, a csizma elődje. Ez nagyon elterjedt Indiában, Kínában, Koreában és Japánban.
  A talpközepes technika leveszi a terhelést az alsó lábszári izmokról és a térdről és megakadályozza a sérülésüket is.

  A lábbelik hierarchiája

  A legjobb futó lábbeli a szandál, erről a további cikkekben lesz majd bővebben szó.
  Ez után jön a tornacipő. Sok maraton és ultramaraton futó a legolcsóbb tornacipőben edz és csak a versenyekre veszik fel a szponzorált futócipőt, ami kifogyhatatlan konfliktus forrás a gyártók és az edzők között.
  A következő fokozat a klasszikus lapos talpú, mozgáskontroll nélküli futócipő, amit eredeti formájában már nem gyártanak de a mezítláb stílusú futás miatt megjelent a modern változata.
  És végül jön a modern sarok emelt, mozgáskontrollal ellátott futócipő. Ennek is megvan a maga létjogosultsága sérülés, mozgásszervi betegség esetén. A modern futócipővel a legnagyobb probléma, hogy ez gyakorlatilag egy ortopéd eszköz és ezt terjesztették el az egészséges futók számára is.

  Vannak egyéb lábbelik is amiket én nem tárgyalok mert nem tartom őket megfelelő eszközöknek. Ugyanazzal a hibával rendelkeznek mind, nem hoznak létre egységes futófelületet és a kövek akupresszúrásan átütnek rajtuk. Ez ujjnyi bőrkeményedés nélkül borítékolhatóan csonthártya ödémát okoz. 
  Ide tartoznak a fémsodrony zoknik, egyéb speciális anyagokból és szövéssel készült zokni. Illetve a Vibram Five Fingers. A VFF eredetileg hajósoknak készült, hogy mezítlábas élmény keretében de biztonságosan tudjanak állni a vizes fedélzeten. A hosszútávfutók hamar felfedezték de sok sportoló lába nem bírta a terhelést és a cég is jogi problémákba bonyolódott mert nem hangsúlyozta ki eléggé, hogy a lábbeli önmagában nem hoz létre sérülésmentes technikát, pusztán az eszköze lehet.

  A futószandál mint energiagyűjtő



  Az indiai yoga, a kínai csikung és a japán kiko egy rendszer három értelmezésben. A segítségükkel olyan dolgokat írtak le évezredekkel ezelőtt, ami nyugaton óriási mániát váltott ki az ezoterikus rajongó rétegből és óriási fóbiát a tudósokból. Mindkét csapatnak ugyanaz a problémája: modern, nyugati és materialista módon gondolkoznak. Az ezotéria a természetéből adódóan, nagy tömegben exoterikussá válik és nem jut túl a babonás materializmus szintjén. Így sok ősi tanítás és gyakorlatrendszer marad elzárva az emberek elöl. 
A kínai, középtalpas, chi futás és a mexikói, lábujjpárnás futás a leghatékonyabb energiagyűjtők az átlagember számára.
  A tudományból hiányzik a szakralitás, az exoterikus ezotériából pedig a gyakorlatiasság. 
Ezért az orvosok a legritkább esetekben beszélnek arról, hogy az izomláz a rossz futótechnika és a rossz lazítás eredménye, ennek az egésznek a csúcsa pedig a sarokkal való talajfogás. Ez egy agyrém, egy betegség, amit kezelni kell. Így le lehet ellenőrizni egy orvos valós képesítettségét a hosszútávfutás terén. Én sosem kérném ki a véleményét egy olyan orvosnak futás ügyileg, aki maga nem fut és nem kezd el azonnal üvöltve röhögni azon, hogy valaki izomlázra izomlazító krémet használ.
Az exoterikus ezoterikusok sem sűrűn beszélnek arról, hogyan kell gyorsan, hatékonyan és az átlagember számára is elérhető módon finom-energiát gyűjteni. Ezekkel a ma még alternatív futó technikákkal kiválóan lehet ellenőrizni a különféle exo-ezo technikák hatékonyságát. Ugyan miért kéne bárkinek is megrendelni, bevonzani bármit is az univerzumtól vagy belemenni bizonytalan energia meditációkba ha azok nem ütik meg egy jó futás szintjét?
  Mexikói futótestvéreink valószínűleg megértettek valamit az élet lényegéből és elkezdték azt megközelíteni a futáson keresztül. A másik irányzat ami használja a futást a lelki gyakorlatai során a Tendai buddhizmus. Vicces de nincs két kultúra ami ennél távolabb lehet egymástól vagy éppen ennél közelebb, attól függően, hogy tartjuk a térképet. 
  A futás végül így vagy úgy de közelebb viszi valamihez az embereket, minél többet futnak, annál inkább meg fogják közelíteni.

  Ajánlott oldalak

  További bejegyzések a Hosszútávfutás témában

  (Utolsó frissítés: 2017. 11. 01.)


  fizikai erő | hosszútávfutás | lábujjpárnás technika | középtalpas technika | futó szandál | futó saru
Hozzászólások 0Találatok: 43  

2017.11.02 14:50:21
zoli


  Az előző részek tartalmából... 

  A modern nyugati kultúrában általában azt tanítják, hogy egyenes, függőleges tartással kell futni, futás közben külső sarokéllel kell megfogni a talajt, ezután jön a gördítés, amikor is a lábfej átgördül a belső lábujjpárnára, amivel is elrugaszkodunk.
Ebből egyedül az egyenes tartás állja meg a helyét, a függőlegestől kezdve már egyik állítás sem igaz.
A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra. 
Ez az erőfutás. Nem tesz jót sem a talpnak sem a térdnek, a túlzott alsó lábszári izmok használata pedig újabb felesleges fájdalmakhoz és sérülésekhez vezet. Ez a technika felelős a futók alsó lábszári izom és csonthártya valamint térdízület gyulladásáért.
  Ez a rendszer egyidős a modern cipővel, ami drámaian átalakította a járás és a futás biodinamikáját. Ha cipő nélkül próbálunk így járni vagy futni azonnal észrevesszük, hogy a sarkat nem talajfogásra találták ki. Kijjebb van a kelleténél és túlságosan kerek. Felmerül a kérdés: Hogy a manóba csinálták ezt régen?

  Két alternatív talajfogási technika létezik, a lábujjpárnás és a talpközepes. Mindkettő egyenes de nem függőleges, hanem kissé előredőlt tartásra épít.

  A lábujjpárnás technika

  A lábujjpárnás technika a lábfejet használja lengéscsillapítónak, tehát lábujjpárnával fogunk talajt, majd visszafelé gördítünk a sarok irányába, ami szinte le sem ér. Így futnak az állatok is és ezt a technikát alkalmazzák a falusi gyerekek is, amikor mezítláb futnak. 
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál. Ma már vannak kifejezetten futószandálok is.

  Luna Sandals

  A Luna szandálok története Mezítlábas Teddel kezdődött.
Ő is egyike volt azoknak a futóknak akik minél drágább, jobb minőségűbb, kipárnázottabb, fejlettebb mozgáskontrollal rendelkező futócipót vettek annál jobban lesérültek, annál sűrűbben és hosszabban jelentkeztek a tünetek és a fájdalmak. Ted végső kétségbeesésében egy balul elsült edzés után mezítláb indult haza és a tünetei azonnal csillapodni kezdtek. Elkezdett mezítláb futni és minden problémája szépen lassan megszűnt. Ezután egy kicsit átesett a ló túlsó oldalára és innentől mezítláb edzett, keményebb talajon pedig Vibram Five Fingerst használt.

  Eközben egy amerikai sportújságíró és egy amerikai de mexikóban élő futólegenda összehozták minden idők legnagyobb amatőr futóversenyét, ami egyben egy találkozó is volt a legjobb nyugati és a legjobb mexikói futók, a rarámurik között. Mezitlábas Ted is meghívást kapott a versenyre és itt ismerkedett meg Manuel Lunával, aki a rarámurik egyik legerősebb versenyzője volt. Tőle tanulta a tradicionális rarámuri futólábbeli, a huarache készítését. Ezt kezdte el gyártani korszerű anyagokból Luna szandál néven.

  A névadás egyrészt tisztelgés Manuel Luna előtt, másrészt egy szójáték. A verseny kitalálója Caballo Blanco, holdkórosoknak (lunatic) nevezte a versenyzőket, akik vállalták az életveszélyes utazást a drogkartell területén keresztül a Barrancasba, ami mexikói Bermuda-háromszög néven is fut.

  A Luna szandál oldalán van szandi választó, ami segít eligazodni a modellek között, hogy a számunkra legmegfelelőbbet tudjuk kinézni magunknak. A vevőszolgálat jól működik chaten és mailben is, lehet segítséget kérni a modellek terén.
  Az általam kiválasztott modellek, a szandál választó és a vevőszolgálat ajánlása gyakorlatilag teljesen lefedték egymást.

  Az oldal segít a méret kiválasztásában a szandálok talpának a pontos méret megadásában, valamint kinyomtatható méretarányos sablonok letöltésében is. Ha ezt kinyomtatjuk és rálépünk, láthatjuk hogyan helyezkedne el a lábunk a szandin. Ezt lefényképezve lehet mailen segítséget kérni a vevőszolgálaton. Ezt egyébként javaslom is, én simán egy mérettel kisebb modellt választottam volna.

  Oso 2.0

  Én elsősorban a bicikli külsőből készült, kézműves futó szandálomat akartam egy masszívabb darabra cserélni. Így az elsődleges szempontom a vastagság volt.
  A legvastagabb modellek a Mono Gordo 2.0 (17 mm) és a Mono 2.0 (11+4) voltak. Ezek nekem túl robosztusnak tűntek és a futófelületük sem tetszett.
  Az Origen 2.0 13 mm vastag, ennek a futófelülete idézi legjobban a gumiabroncsét, a rarámurik kedvenc szandál alapanyagát de nekem nem tűnt elég strukturáltnak.
  Az Oso 2.0 13+4,5 mm vastag és jól strukturált, így e mellett döntöttem.

  Rendelés, szállítás

  A rendelés, fizetés menete egyszerű volt.
  Sajnos később derült ki, hogy a UPS nem hozza házhoz, hanem a határnál átadja a Magyar Postának, ami nagyjából egyet jelent azzal, hogy egy fekete lyukba dobja.
  A UPS trackkeréből eltűnt a rendelésszám, írtam a Lunának, hogy ők látnak-e valamit és ekkor küldték a Posta által megadott rendelésszámot.
A Posta trackerében ugyan lehetett látni, hogy mi történik éppen elméletben de a gyakorlatban nem történt. Én írogattam állandóan nekik, hogy látom adatbekérés van, akkor legyenek olyan kedvesek és kérjék be az általuk hiányolt adatokat. Végül postai értesítő és kiszállítás nélkül letétbe került a csomagom, újabb levélváltás után megtudtam, hogy a Posta privát álomvilágában a kézbesítés meghiúsult. Így el kellet érte zarándokolnom a központba. 
De már annak is örültem, hogy megvan a csomagom és hozzá is jutottam.

  Mi van a csomagban?

  Kaptam a csomagba egy menő matricát, egy új katalógust, egy kupont új vásárláshoz, egy kis ismertetőt a lábbeli befűzéséről és természetesen a szandált. A szandálhoz volt még két tépőzáras rögzítőszalag.



  Az első benyomások



(t's lazy, It's lunatic, It's Luna sandal.)

  A szandál talpa jóval merevebb és keményebb mint gondoltam. Ezen biztosan nem ütnek át a kövek, még kevésbé éreztem őket mint futócipőben. Így utólag bármelyik egy centis saru megtette volna. 
  A talp merevségéből adódóan a felület jobban csattog mint gondoltam, bár erre már a bicikli külsőből készült előző szandálom is hajlamos volt. A szíjak állítása nem bonyolult de egyszer neki kell ülni a beállításnak, hogy jó legyen.
  A szíjakról azt gondoltam, hogy puhábbak lesznek. Egyrészt jól állíthatóak, másrészt megszokhatóak. Az előző szandálom elkényeztetett a biciklibelső szíjaival, ezek most merevebbek.
  Nem szükséges a szandált szorosra húzni, mert a lábujjak amúgy is stabilan fogják, a sarok részt pedig meg lehet tartani a tépőzáras pöt szíjakkal.

  Tetszik a kivitelezés, a minőség. Láthatólag ez egy elpusztíthatatlan darab. El tudom képzelni, hogy a szíjakat néha cserélni kell de a talpban sok minden nem tud elromlani.
  A futófelület tényleg komolyan ki van képezve, jól tapad, nem csúszik. Kiváló városba, túrázni és természetesen futni.
  A talp felüli oldal finoman barázdált, jól tapad hozzá a láb, természetesen zokni nélkül is.
  Teljesen bele lehet feledkezni a futásba, miközben a láb reagál a talaj változásaira és az végzi a mozgáskontrollt nem nyomják a talpat a követ, ezen a talpon még egy üvegszilánk sem megy át. Ellenállóbbnak tűnik mint egy modern futócipő felülete.

  Főbb adatok

Típus: Futószandál
Anyaga: vibram talp (Non-Marking Vibram® Megagrip Outsole + Vibram® Midsole)

Lelőhely: Lunasandal -   Honlap: https://lunasandals.com

Ár és költségek:
- 30.600.- HUF (115 USD) szandál 
--- 2.700.- HUF (10 USD) postaköltség
--- 3.000.- HUF vámügynöki szolgáltatás
--- 8.670.- HUF vámteher
- 45.000.- HUF végüsszeg

  Ajánlott cikkek


  További bejegyzések a Hosszútávfutás témában

  (Utolsó frissítés: 2017. 11. 01.)

  Ajánlott oldalak

  Luna Sandals

  Honlap: https://lunasandals.com

  Szandál választó: https://lunasandals.com/pages/sandal-picker

  Méret választó: https://lunasandals.com/pages/size-chart


  futó saru | futó szandál | középtalpas technika | lábujjpárnás technika | hosszútávfutás | fizikai erő
Hozzászólások 0Találatok: 41  

2014.09.28 15:53:50
zoli


  Az előző részek tartalmából... 

  A modern nyugati kultúrában általában azt tanítják, hogy egyenes, függőleges tartással kell futni, futás közben külső sarokéllel kell megfogni a talajt, ezután jön a gördítés, amikor is a lábfej átgördül a belső lábujjpárnára, amivel is elrugaszkodunk.
Ebből egyedül az egyenes tartás állja meg a helyét, a függőlegestől kezdve már egyik állítás sem igaz.
A trappolás anatómiája furcsa mód nem a telitalpas lépés, hanem a sarokra érkezés. Ugyanis a sarok jóval kijjebb van, mint a lábszár vonala, amire a testsúly nehezedik, így a nem megfelelő szögből érkező súly, a saroknál fogva lecsapja a lábfejet a talajra. 
Ez az erőfutás. Nem tesz jót sem a talpnak sem a térdnek, a túlzott alsó lábszári izmok használata pedig újabb felesleges fájdalmakhoz és sérülésekhez vezet. Ez a technika felelős a futók alsó lábszári izom és csonthártya valamint térdízület gyulladásáért.
  Ez a rendszer egyidős a modern cipővel, ami drámaian átalakította a járás és a futás biodinamikáját. Ha cipő nélkül próbálunk így járni vagy futni azonnal észrevesszük, hogy a sarkat nem talajfogásra találták ki. Kijjebb van a kelleténél és túlságosan kerek. Felmerül a kérdés: Hogy a manóba csinálták ezt régen?

  Két alternatív talajfogási technika létezik, a lábujjpárnás és a talpközepes. Mindkettő egyenes de nem függőleges, hanem kissé előredőlt tartásra épít.

  A lábujjpárnás technika

  A lábujjpárnás technika a lábfejet használja lengéscsillapítónak, tehát lábujjpárnával fogunk talajt, majd visszafelé gördítünk a sarok irányába, ami szinte le sem ér. Így futnak az állatok is és ezt a technikát alkalmazzák a falusi gyerekek is, amikor mezítláb futnak. 
  Ennek a technikának az eredeti lábbelije a szandál. Ma már vannak kifejezetten futószandálok is.

  Futószandál



  A futósarut a Tarahumara indiánok dobták be a köztudatba.
A Tarahumarák egy mexikói indián törzs, az aztékok leszármazottai, szoros rokonságban vannak az apacsokkal. Napisten hívők, a nap tiszteletére rendeznek futóversenyeket, együtt futnak a nappal. Az elképzelésük az, hogy minnél gyorsabban és minnél tovább fut valaki annál közelebb kerül Istenhez.
  Így a Tarahumarák életének központi eleme a hosszútávfutás.
A vadászmódszerük is erre épül, egyszerűen addig futnak a préda után amíg az össze nem esik.
Konfliktuskezelő stratégiájuknak is a futás az alapja, ha valami probléma van... elfutnak. Ez az oka, hogy az európai gyarmatosítás nem tudta bedarálni a Tarahumara kultúrát, mert ahol elkezdett durvulni a helyzet onnan ez a törzs... igen, elfutott.
  Étkezésük alapját a kukorica (ennyit a gabona és a szénhidrát káros hatásáról) és a hüvelyes zöldségek jelentik. Szeretik a guavát ami egy természetes polifenol és ásványanyag bomba. És természetesen a chili, sok chili. Ritkán fogyasztanak húst (csókoltatom az angol-szász dietetikát), akkor is inkább csirkét és halat esznek, az állatokat inkább trágyázásra használják.
  Elképesztő távokat képesek lefutni, nagyon gyorsan és mindezt bonyolult terepen. Rutinszerűen képesek napi 50-80 mérföldet is megtenni. Ami igazán beteg, hogy a Tarahumara hagyomány szerint a legjobb futók 60 év felettiek.
Ha pénzre van szükségük akkor lejönnek a hegyekből és beneveznek egy hosszútávfutó versenyre, amit széjjel is nyernek. Hamar felkeltették a nyugati, akarom mondani a keleti futók és orvosok érdeklődését, akik buzgón elkezdték tanulmányozni a futótechnikájukat és életmódjukat.
Sajnos jelen pillanatban ez jelenti számukra a legnagyobb veszélyt, mivel a mexikói drogkartell előszeretettel használja őket drogfutárként.
  Futósarujuk a huarache (huaraccsi), aminek egzotikus jelentése: szandál. Ezt egy idő után kerékpár gumi hulladékból kezdtek el készíteni. Így terjedt el a nyugati, akarom mondani a keleti világban is. Így az autentikus mexikói futósaru bicikli gumiból készül.
Az egész nyugati, bakker, keleti világ rácsúszott a huarache barkácsolásra, sok oktatóvideó és leírás taglalja a futósaru heggesztés mikéntjét. És természetesen beindult a futósaru ipar is. Ma már a legváltozatasabb szabású és árú modelleket lehet megrendelni.

  Kézműves futószandál - powered by Betti



  Mivel a futósaruk ára azért elég magas ahhoz, hogy az első alkalom után kiderüljön, hogy ezt nem nekem találták ki, elkezdtem nézegetni a házi barkácsolási lehetőségeket de éreztem, hogy ez jóval túlmutat a kézügyességemen. Ebbe a patthelyzetbe lépett bele a kedvenc teázómban, teázás és csivitelés közben cukormókus Betti, aki a sportruházat iparművésze. Körberajzoltuk a tappancsomat és rendeltem egy sarut.
  Nem figyeltem eléggé oda Betti művész vénájára és háromezerért nem vártam sokat, úgy voltam vele, hogy jobb lesz mintha én csinálnám. De nem, ez nagyon frankó lett. Egy minimalista, old school darabot kell elképzelni. A saruk tartják az bicikli gumi természetes ívét széltében és hosszában is, így természetesen ölelik körbe a lábakat. 
  A sarut a biciklibelső fűzőkkel lehet megkötni akárhogyan. Én kereszteztem őket a sarkam mögött, majd elől ahol meg is kötöttem, majd újra hátra és ott is megkötöttem őket. Csomót nem tettem rájuk, ha a végét betűrve rögzítjük nem oldódnak ki.
  Az első parám az volt, hogy erről le fog lógni a lábam, túl keskenynek tűnt. Járkáltam benne és a kisujjam néha lelógott.
Szerintem ezt a sarut simán lehet hordani nyáron utcára is de akkor érdemes a rendelés előtt, mérésnél ráhagyni körben pár centit, mert a fordulásoknál a talp elcsúszik.
Azonban futásnál ez egyáltalán nem jelentkezik. A lábujjpárnás futásnál természetesen ráfognak a lábujjak a központi fűzőkre és stabilizálják a talpat.

  Az első futás



  Biztos ami biztos bedobtam a futó hátizsákomba a cipőmet, a zoknimat egy törölközőt meg egy kulacs vizet, hogy ha sünbe lépek vagy egyéb atrocitás történik haza tudjak jönni.
  Hát amikor kiléptem az ajtón megrohantak álombéli emlékeim, amikor cipő nélkül indulok el otthonról. Furcsán, meztelenül érzi magát az ember és mint álmában próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
  Kicsit aggódtam a technika miatt de lévén, hogy a sarunak nincs sarka, minden erőlködés nélkül sikerült lábujjpárnára vagy középtalpra lépnem. Kemény talajon automatikusan lábujjpárnára léptem, puha talajon pedig már a második lépésnél talpközépre.
  A futósaru nagyon jól fejleszti a biodinamikát, kapcsolatot teremt a talajjal és annak változékonyságaival, amit a vázizomrendszer azonnal elkezd kompenzálni. Ezért itt nem egy statikus és stabil mozgásról van szó, hanem teljesen dinamikus és változékony futásról. Kicsit olyan mint szék után az ülőlabda, ami állandóan mozog az ember alatt.
Itt nem lehet filozofálni az élet értelméről, mint amikor cipőben fut az ember, amivel gyakorlatilag minden tereptárgyat szét lehet rúgni. Ha elvész a tudatosság, akár csak egy pillanatra is akkor jönnek a kavicsok. Szerintem vannak ilyen sunyi kis kövek akik direkt a sarus futókat várják: -Ez az, gondolkodj csak! Erre tessék, erre gyere! Gyere szépen apucihoz!
  A lábujjpárnás talajfogást nehéz lassan csinálni, így a sebesség magától felgyorsul, ugyanakkor ki is egyenlítődik, elmaradnak az ingadozások.
  A vékony talp visszaadja a talaj minden egyenetlenségét. Néha még cipőben is bele lehet futni egy-egy olyan kavicsba, amit még a kevláron keresztül is lehet érezni. Saruban ez egy picit erősebben érvényesül. Mivel a teljes testsúly egy kis felületre összpontosul, ha elkap az ember egy jobbfajta kavicsot akkor megpillanthatja Visnut, a világok lelkét az okozati óceánon, ahogy kiáradnak belőle az univerzumok az összes rohadt csillaggal.
A nagyon kavicsos, bonyolult, oldalra lejtő felületek lelassítják az embert ezt szokni kell.
A homok és a kavicsok könnyen bekerülnek a saruba. A homok nem túl zavaró, a kavicsok meg nem tudnak bennmaradni, ugyanazzal az erővel ki is kerülnek a saruból.

  A saru legfőbb élménye a természethez való közelség. Biztos le lehet írni ezt tudományosan is de ezt másra bíznám. A futás önmagában is betépős tevékenység, lehet érezni az erdőt, a faleveleket, a levegőt. Lehet hallani beszélgetni a fákat vagy ahogy nőnek a füvek. A talajnak nagyjából egy méterig nagyon érdekes kisugárzása van. Különösen ott lehet ezt megfigyelni, ahol az alacsony fák alatt megreked ez a hangulat. A talajból száll fel ez a delejes erő, ami átszűrődik az erjedő levelek és fakéreg darabok szőnyegén, egy párás tavaszi vagy őszi napon és amikor ebbe belefutunk akkor világosan és tisztán lehet érezni ezt a különleges atmoszférát. Ezt cipő nélkül még jobban lehet érezni.
  Mivel a lábfej nagy részét nem szigeteli le a cipő, sokkal több pránát (prána, csí, kí vagyis életerő) vesz fel. A lépés során van egy természetes pumpa mechanizmus, talajfogáskor megfeszül a láb, lendítéskor pedig ellazul. Ez hajtja a talajból származó föld-pránát felfelé a lábban. Saruban ez a pumpa mechanizmus még jobban felerősödik.
  Én széjjel téptem az agyamat az első sarus futás alkalmával, órákig teljesen fel voltam pörögve. A lábnak is szoknia kell a terhelést és az elmének is az élményt. Ezért itt is számít a fokozatosság.
  Reggelente 8 kilométer körül szoktam futni, most csak négyet futottam. Egyszer álltam meg ellenőrizni, hogy bírja a lábam a terhelést. Lemostam vízzel a lábfejemet és szárazra töröltem.
Kinesztetikusan mindent sokkal erősebben érzünk. Biztos voltam benne, hogy kidörzsölődött a talpam, vízhólyag nőtt rá, ki is durrant és már véres is. Amikor levettem a sarut fel voltam készülve a legrosszabbra de semmi különlegeset nem láttam rajta így futottam tovább.
  Itthon megcsináltam a szokásos lábcsapolást, hogy ne legyen izomlázam. Ez nem semlegesíti az izomhúzódásokat, amiket gazdagon éreztem az Achilles-ínban és a vádliban. azonban ezek elég gyorsan elmúltak és csak enyhe izommerevség maradt utánnuk.
 

  Főbb adatok



Típus: Futószandál
Anyaga: Kerékpár gumi külső és belső

Lelőhely: MBfashion - http://www.makaibetti.com
Ár: 2.900 forint + postaköltség

Egyéb elérhetőségek: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. / 703-423-049

  Ajánlott oldalak

  További bejegyzések a Hosszútávfutás témában

  (Utolsó frissítés: 2017. 11. 01.)


  futó saru | futó szandál | középtalpas technika | lábujjpárnás technika | hosszútávfutás | fizikai erő
Hozzászólások 0Találatok: 1462