Férgeim vannak, és anyám nem hisz,


Bölcsőmben is már gyermeked valék, s csipkém redőin a szűztiszta kék folt azt hirdeté, hogy gazdag lesz a lét.

mik az egyedülálló Trichomonák

Később, hogy életembe vaksötét folyt, s nem leltem az utam nyomára még, jártam kiábrándulva, csüggeteg, nagy bús szemekkel téged néztelek. A többiek kotortak lenn a sárban, és lökdösődtek zsíros konc miatt, nem látva, hogy amott fönn napsugár van, s lenn a csatorna a szennytől kicsap.

Nyár volt, július, fehéren forrott a por, lépegettem bánatos állatok mögött, szívemben nem éreztem semmi örömöt. Míg a rétre elértünk, apró talpaim porban sültek, fejemet nyomta a meleg, álltak a lombok, valamit vártak talán, mint fülek hallgatóztak fényes levelek. Legyek bizsegtek barmaim szeme körül, potyogtak a kis borjak drága könnyei, vért szívtak, vörösödtek éhes bögölyök, elhervadtak a tehenek rózsás tőgyei. A lósóska levelét sodorta a hő sárga tölcsérré, a rét haldokolt, ezer fűszálat szopott ezer fénysugár, vizes-árok füstölgött, virág jajgatott. Akkor a világ beborúlt, jött a vihar, kapkodta ingem, szakított leveleket, óriás nyárfa keresztet akart vetni, rádördült az égbolt, s karja leesett.

Tűrtem, reméltem, halk szavadra vártam, mint vétkező, de mindég hű fiad, lábam botolt és túrta a sarat, de hű szemem mindég rajtad maradt. És mostan is oly izzó a szerelmem, mint a felejthetetlen nász után, szép vagy, ha arcod édes rózsakellem füröszti, s elpirulsz egy szent csudán, szép vagy, ha a hold csendesen mereng fenn, s hű csókja lángra gyújt, nem hűt csupán.

Férgeim vannak, és anyám nem hisz

Szép vagy, magasztos vagy mindenkoron. Te född be kék selymeddel a porom. Akkor vagy a legszebb, ha nő a felleg, ágyúz a villám és a föld süket.

S a birkozó szélvészek ölre kelnek, és felvonul a győzelmes üteg. Képed sötétül és reszketnek ezrek, míg ontasz égető vörös tüzet, és e szilárd golyót megrengeted.

S sóhajt homályosan a rengeteg. Te vagy napom, égbolt, te tiszta pompa!

férgek kezelése a szívben

Költőszivem most is vadul szeret. Mint kisgyerek kihajlék ablakomba, s bámultam a cikázó kék eget, csak lóra vágytam, hogy fussak robogva, amerre vágtat a bősz fergeteg Most is szeretlek úgy, Férgeim vannak hajdanán, villámos, fényes ég, - szülőanyám.

A kályha gyomrán kék parázs szunyókál, s virraszt a szélvészes, bús éjfelen. Ma itt vagyok vaskapcsos fordulónál, holnapra már gőzmén rohan velem, vár a börönd, s köt ide száz hivó szál. Égő halántékom ver esztelen. Egy sziklazápor pattog le a tűzről, s künn a paraziták nektarinok a pályán nyögve prüszköl. S már látom a zöld lámpást künn a ködben, és érzem is, mint indul a vonat.

Seb a cédruson

Nyüzsgő, tolakvó nép zsibong köröttem, felszállok, elfedem bús arcomat. A honi szó csak tétovázva röppen, s égő szemem tüzes könyűt folyat.

Nem írta a váláskínt senki még le, mert hogyha elmégysz, eltemetnek - élve. Ó, ott helyed azok közt, kik szeretnek, s máshol neved jöttment, silány, bitang.

  • Kárt tesz magában, félek; követem.
  •  Не тяжелей, чем обычно.
  • Стратмор прав.

Járása roskadt s nem víg, könnyü, lengő, mondják: egy év és ő meghal talán. Fülig pirul, ha berreg künn a csengő, de mégse pattan ki a nagy talány. Pihegve nézi, mozdul-e a zár.

Férgeim vannak, és anyám nem hisz

Remegve a levélhordóra vár. Ó, ismerem e várást én nagyon jól!

Hogy egykoron száműzetett levék, így vártam én is a levélt honomból, s sarkcsillagom lett a "szárnyas-kerék". Későn feküdtem s vártam, olykor-olykor felkeltem a friss napnál is elébb, és reszketőn, mint aki félve fél, nyitám ki a dobozt, van-e levél? S ha volt, kezembe vettem a papírost, mint az aranypénzét éhes fukar, sokszor merengve firtatám, ki ír most, s küzködtem a reménnyel, a buval.

Férgeim vannak, és anyám nem hisz intohik parazita gyógyszer összetétele

Ajkamra nyomtam a hűs, rózsaszín jóst, amely reánk mindég kedvet fuvall. Száguldozának lelkem vágyai, s nem tudtam a papírt felbontani.

Máskor beteg volt az egyik s a másik kedves hívem, futék mindenhová, Férgeim vannak egy perc a mennyet és poklot hozá, ne bontsd föl a levélt, megtudva fásit, de a Férgeim vannak tarthatod soká, ha jó, örülj előre s légy nyugodt, ha nagy csapás, mit ér, ha megtudod?