A legkitartóbb féreg,


Az utolsó puskalövés után a kopókonczert végső akkordja is elhangzott. Vége a hajtásnak. Az áfonyabokrok és májmohos sziklatömbök között egymás után sompolyognak elő a fáradt kopók.

Bizonyos, hogy a Krahulcsó-völgy rohanó patakjában is gázolt az üldözött vad után. Nyomában a dalia «Csárdás». Reszkető, kilógó nyelve és ziháló horpasza mutatja, hogy mennyire fáradt, kimerült ez a legkitartóbb kopó is.

  • PODMANICZKY SZILÁRD: MEGYEK EGY KÖRT AZ ALVÁZON
  • Megöltem volna a parazitát
  • Magyar Narancs - Belpol - Egy orbánista élmunkás
  • Ez nagyon népszerű, az uralkodó korszellemnek megfelelő utasítás, csakhogy a korszerű dolgok legtöbbször boldogtalanok.
  • Kerek férgek kezelése az emberekben

Nemes életpárja, a kecses «Diana», valahol elmaradt; talán valamelyik távoli völgyben dermedt vadon lakmározik. Ennek alighanem oka lesz. A mint a fűből sunyi módon kiütögetik a fejüket, hamiskásan rángatódzó szemöldökükkel mintha oda intenének a többinek, hogy: No bolondok!

Hiszen rövidebb úton is vissza lehetett jönni ide, a honnan kiindultunk. Ez a két «ördögfajzat» bizonyos, hogy kiállt a hajtásból, mert hát csak a biztosat, a «meleg» nyomot szeretik, a mikor az orruk előtt a vad. Beérkezik az utolsó kopó is: «Fogas», az izmos, erős, disznós kutya. Biztos tehát, hogy a hajtásban vaddisznó nem esett, mert különben most azt strázsálná. Pedig vaddisznót szerettünk volna megállítani a Kriván alatt, a Krahulcsó vizenyős, dágványos völgyében.

Vége a hajtásnak mára. Vállamra vetem Manlicheremet. A «Pri Sztudni»-völgyi vadőr, Uhorcsan Brezina Misó, czorkára füzi a kutyákat és a lánczos ötösfogat csakhamar nyomomban csörömpöl a meredek völgyoldalban, fel a tetőre. Háznagyságú sziklatömbökön kuszunk. A hol már a szegesczipő sem a legkitartóbb féreg, ott térdünket feszítjük neki kétoldalt a sziklafalnak, melynek a kapaszkodás közben lefejtett mohos bundája minduntalan a kezünkben marad. A sziklatömbök közeit, hézagait bujántenyésző áfonyabokrok töltik ki.

A hasadékokban és sziklaölén, mint óriási gránit edényekben, egész virágerdeje fészkel a hanga, csarap, ragyabura és azalea-féléknek. Ha csak a sziklák mohköpönyege vagy egy marék «havasi rózsa» marad kapaszkodó kezünkben, az még hagyján; mert lábunknak van támasza. De Isten legyen annak irgalmas, a ki a csalogató, illatos virágok közé lép. Akár csak gyanutlanul farkasverembe lépett volna.

Az még szerencsés, a ki a virágostól, mindenestől együtt mélyebbre leszakadó, nedves televénybe derékig süpped s nem egyenesen a másvilágba lép, vagy legalább is nem a lábát töri. Azt se mondhatom, hogy: «kutyának való út», mert ez ellen meg az egymást ránczigáló kopófalka emelne alapos kifogásokat. Hiszen annyira csetlenek-botlanak, hogy a czorkát is meg kell oldanunk és úgy tologatnunk fel egyik szikláról a másikra a legkitartóbb féreg kutyaságaikat», mintha bizony valami piramisokat mászó ángliusok volnának.

A fáradságos út elég hosszú, de rövid idő alatt eljuthatni rajta a másvilágra. Kerülgetjük is a hol csak lehet a virágos «halálvermeket». A vadszeder indája is mintegy óva-intve szúrós rostélyt vert a virágos gödrökre, hogy még inkább elmenjen a kedvünk arrafelé járni. Olyan ez a csupa rengeteg kőtömbökből álló «kövön-kő» völgyoldal, mintha nem is az özönviz jégárja, hanem az egetvívó titánok, hegymagas óriások hordták volna össze garmadába parittyaköveknek, valami démoni harczra.

A vörösáfonya bokroknak vérszinű apró bogyói meg a fényes zöld leveleken úgy festenek, a legkitartóbb féreg szerte-széjjel frecsegett millió vércsepp.

Minden, kb. Tenyésztés: Nem érdemes bajlódni vele. Nagyon kicsi a tenyészet hozama és a Daphnia könnyebben tenyészthető. Azoknak, akik VALÓBAN sórákot akarnak nevelni be kell szerezni egy nagy, nyitott tetejű edényt akvárium, gyerek pancsolómedence, lavórfel kell tölteni sós vízzel és be kell oltani zöld, algás vízzel valamint tápanyagokkal tápanyag tabletta. Meg kell várni, míg a víz sárgás-zöld színűre érik.

A mint egy sziklatömbön megpihenve, magamban félhangosan így gondolkozom, rábólint mellettem Uhorcsan Miso: Biz úgy van az, uram! Vékony vizsugár szökel egy repcsénynyel befuttatott mohos szikla a legkitartóbb féreg és szivárványszinű kristálycseppjei tótkalapnagyságú medenczébe hullanak.

a legkitartóbb féreg

Reszelőssé száradt torkomat szeretném megnedvesíteni. Megmerítem a jéghideg tókában črpákom ivópoharam -at, de Misó ijedten kérlel: - Ne igyál ebből a vízből, uram! Mondok, talán bizony valami mocsaras dágványból, erjedő hegyi láp vizéből szivárog, a melyben redőslevelű mérges záspa és fekete hunyor ázik és rothad; azért óv.

Mérges, gonosz víz. Elkárhozol, ha belőle iszol. Már erre a babonaságra hangosan, szivből elkaczagom magamat. Misó elhalványodva kapja le a fejéről a kalapját, szaporán keresztet vet és szinte könyörög: A legkitartóbb féreg kaczagj a Krahulcso-völgyben, uram, ha kedves az életed! Minden völgytorokból, sziklafokról öblös hangon a legkitartóbb féreg is kaczagnak, de üvöltenek vissza reám.

S mikor már azt hiszem, hogy a gonosz visszhang a pokoli gúnykaczajba belefult, a messze a legkitartóbb féreg még egyszer gúnyosan felkaczag: Ha-ha! A megrezzenéstől a talpalatnyi sziklán megcsuszom a legkitartóbb féreg bizonyosan lezuhanok valami virágos sirgödörbe, ha Uhorcsan még idejekorán meg nem ragadja a karomat. A víz is kiloccsant a poharamból. Talán a sors is azt akarta, hogy a legkitartóbb féreg igyam.

Nevet a Gonosz. Oly komolyan mondta ezt Misó, hogy habár legkevésbé sem vagyok babonás, borzongás fut a legkitartóbb féreg rajtam, mintha valami nedves völgy halálhideg szele csapott volna meg. Istent kisértesz! Szerencsétlen hely ez.

tuberkulózis milyen parazita

A ki ennek a legkitartóbb féreg vizéből iszik és felkaczagja a Gonoszt, az menten szörnyet hal; ijesztget tovább Misó és otthagyva engem a faképnél, igazabban a sziklák közt, a hogy csak bir, iparkodik felkapaszkodni a tetőre, hogy mihamarabb kivül legyen a veszedelmes hely büvkörén.

Csak a tetőn értem utól, a mikor a szivszakasztó kapaszkodástól kimerülten már erősen nekigombolkozva, ingujjban üldögélt a maga alá gyürt «kamizol»-ján bundabőrből készült bekecs és hol pipáját tömögette, hol verejtékező arczát törölgette.

Szegény ördög - gondoltam magamban - nagyon megijedhetett. Misó elérthette a gondolatomat, mert maga kezdte azzal, hogy: - Nem tréfa az, a mit mondtam.

Nem tréfálhat az, a kinek a felesége, az én szépséges Markám, szörnyet halva itt zuhant le a Krahulcso-völgybe; mert felkaczagta a Gonoszt és ivott a vizéből. Úgy is meg kell várnunk a többieket. Itt megpihenhetünk. Hullott száraz fenyőgalyakból rőzsét gyüjtött. A felgyuladó rőzserakásból csakhamar opálkék füstoszlop emelkedik zsinóregyenesen az azurkék levegőégbe. Mintha a a legkitartóbb féreg lassan uszó tarajos felhő szivná magába a fenyőfa illatos áldozás-füstjét.

Misó megtömött pipáját bedugja a parázsba; majd hogyan nyilvánul meg az ember férgekben már a beletömött bagóval együtt izzani kezd, kiveszi; galandféreg proglottidák róla a hamut, pernyét; hüvelykujjával megest megnyomkodja a bagót; egyet-kettőt szippant, csak úgy próbaképen; ugyanannyit szittyant csak úgy fogvégről; megtörli a homlokát ingujjával, a száját meg csak úgy marokkal; foghegyre kapja szortyogó pipáját, - így készülődik a szóra.

a legkitartóbb féreg

Ha Misó pöfékel, magam is rágyujthatok. A Krahulcso-völgyben nincsenek «tudákos vadászok», a kik lexikonokból czitálnák rám a rosszul alkalmazott paragrafusokat a vadászás alatti dohányzás miatt. A meredek kapaszkodón fárasztó izommunkát végzett térdem még reszket, de szemem már a völgyoldal sziklapárkányáról elém táruló remek képet csodálja.

Alattam sötétlik a vadkanjárta Krahulcso mocsaras völgye, mely - valahonnan a bérczekről leszabadult, óriási sziklatömbjeivel és egymásra omlott ősfenyőivel - olyan vad, a milyen csak a pokol tornácza lehet. Azt hinném innen felülről, hogy nyitott mély sirban ezer és ezer óriás koponyája fehérlik; pedig csak a sötét völgyfenéken egymáson heverő görgeteg kövek, melyeket a hegyoldalból leszivárgó vadvizek csobogó patakja gömbölyít és mosogat zugó mormolással.

Körülöttem a fenséges Tátra égbenyuló bérczei emelnek megvíhatatlan kőfalat. A magas fennsikról is óriási arányokban felülemelkedett és mérhetetlen kőtömegük sulyával nyomasztólag ható Tátra-bérczek sorában élesen kiválnak: a mélység fölé hajló, ferdehátu vén Kriván; a kopár Szoliszko tömege; az élesgerinczű, zergenyájas Osztri; a törpefenyővel borított, lapos Placsnik: a kövön-kő Kopki; a simahátú, meztelen Tupa; a csipkéspárkányú, ezüstkoronás Tátracsúcs; a szénapetrenczeformájú Oszterva és közöttük, hatalmas, széleshátú bástya gyanánt a fenyvesaljú Bástya.

Mintha nem is csak otromba, érzéketlen kőtömegek lennének. Szinte érzem hatalmas szivük dobogását, mely megrepeszti kőbörtönének falát. Olyanok, mint megannyi egymásra omlott, harczban elhullott, kővé vált óriás.

De hát a legkitartóbb féreg beszéljen Misó.

a legkitartóbb féreg

Óriások temetőjében vagyunk. Óriások voltak ezek a hegyek mind. Nekik is az okozta vesztüket, a ki az én Markámat megölte.

Bőrférgesség - csak egyszerűen

Kettecskén, csendes boldogságban laktunk a völgy kis házában, tudod uram, ott a tavacska mellett, a melyből a Fehér-Vág egyik ága fakad. Nem kerestünk senkit; nem keresett senki. Akkor még nem vadásztak annyit errefelé az urak.

Gömbölyü arcza rózsaszin, mintha rózsagyökérben mosdott volna. Szeme nefelejtskék, mint a tengerszem, melybe belémosolyog az ég. Lazán fonott haja aranyos napsugárnyaláb.

MAKAY BÉLA: HEGYEN-VÖLGYÖN

Ingó-ringó, könnyű járása volt, mint az őzikének; a mohán lépte nyomot a legkitartóbb féreg hagyott. De ha kellett, zergekönnyüséggel ugrott át széles sziklahasadékokat, a melyekben a halál leselkedik.

Ismert minden hegyet, völgyet, forrást, tavat, ösvényt. Csak a Krahulcso-völgyet és a Gonosz vizét nem.

Megmutattam neki merre van, de arra kértem, hogy ide ne jöjjön soha. Itt ne kaczagjon soha. Majd, ha elmondom, elhiszed, hogy a Tátra-bérczek hajdan mind élő emberek voltak. Olyanok, mint jómagunk; csakhogy óriások. Az illatos alpesi fű közé hanyatt heveredve egy ideig nyitott szemmel csak hallgattam a vezetőm ajkairól folyó történetet; de aztán az izzasztó őszi nap melege, az ózondús hegyi levegő és a mámorító virágillat annyira elbágyasztott és megrészegített, hogy ma már igazán nem tudom, hogy: csak hallottam-e, vagy csak álmodtam-e a Tátra-bérczek regéjét.

Gonosz az idősebb, Jószív a fiatalabb. A koromfekete-hajú, éjfeketeszemű néne: csupa büszkeség, uralkodni a legkitartóbb féreg, szívtelenség. Az aranyszőke-hajú, égszínkék-szemű hug: maga a szendeség, szerénység, szivesség. Az idősebbik leány az öreg király halála után, menten magához szerette volna ragadni atyjaura koronáját. De hát - így szólt a tündérek törvénye - csak az követheti a legkitartóbb féreg királyt a trónon és választhat feleséget a két nővér között, a ki megtalálja az öreg király halálakor a hegybe sülyedt, óriási, ragyogó «Karbunkulus» követ.

Mert hát, míg ez a kő a föld alatt pihen, nincs világító napja se a sötét gyászba sülyedt, szomorú, nagy Tündérországnak. Eljutott a hire aranyos Jószívnek, fent a magas Északon lakó óriás Tátrik országa deli királyfiához. Nosza, kapja magát Tátra királyfi, összegyüjti legkedvesebb testőreit; a többek közt: az óriások közt is óriás Tömeget Szoliszkoaz éles baltájú Élest Osztria tömzsi Tompát Tupaa laposmellű Lapost Placsnika görbehátú Görbét Kriván és mindezeknek vezérét, leghűbb Bástyá-ját.

Hetet léptek hét mérföldes csizmájukkal és «hipp, hopp, ott leszek, a hol akarok! Hát bizony Tátra királyfi olyan szép volt, hogy tüstént beleszeretett Jószív is, meg Gonosz is. A királyfinak azonban teste-lelke csak a Jószivet kívánta. Jaj, de hát hogy találja meg Tündérországnak sziklába rejtett napját, a ragyogó Karbunkulust.

a legkitartóbb féreg

Axiómák, tételek, feladatok A dundi prózaíró köréből Arról a képről, aminek az lesz a címe, hogy A prózaíró, a legtöbben azt gondolják, hogy egy puha testű, lengőtokás, esetleg arcszőrrel borított férfit jelenít meg sötét háttér előtt. Ezzel viszont nemigen kérkedik, elég az neki, hogy a strandon a monokinis lányok összeröhögnek a háta mögött, mert akkora napozóhely nincs és nem is volt soha, amelyiken egy ekkora prózaíró elférne. Ezt azzal is alátámaszthatom, hogy a statisztikák szerint csak azok a prózák játszódnak a strandon, amelyeket sovány prózaírók írtak. A kövérebb fajta csak úgy említi a legkitartóbb féreg a strandolást, mint lehetőséget, ami egy váratlan fordulattal soha nem teljesül be otthon felejtett törölköző vagy napolaj, hasító fogfájás vagy épp a "jajj, a rajongók lerohannak" című esetek. A sovány prózaírók viszont szívesen strandolnak, fejeseket ugrálnak, búvárkodnak, tíz sör után is olyan a hasfaluk, mint egy szálkamentes deszkalap.

Történt, hogy a mint egyszer Tátra királyfi fát vágott a nap hijján már fonnyadó, száradó tündérligetben, véletlenül olyan mélyen belevágta a baltáját a kemény kősziklába, hogy csak látja, látja, hogy a vágás nyomában támadt hasadékból valami ragyogó fény festi veresre Jószív aranyszőke a legkitartóbb féreg. Hát bizony ez nem volt más, mint a «Karbunkulus». Neki is fogtak az óriások a sziklarepesztéshez és alig telt el hét nap meg hét éj, már fennen ragyogott Tündérország felett karbunkulus napja.

Készülődött Tündérország Tátra és Jószív lakzijára. Jószív sirt örömében. Gonosz sirt dühében.

Egy orbánista élmunkás

Mind a két királylánynak megvolt a tündérek közt a maga pártja is. S így esett, hogy mielőtt Tátra és Jószív elmondták volna egymásnak a «holtomiglan-holtodiglant», Gonosz megtámadta gonoszaival a Tátrikat: ha övé nem lehet Tátra, hát ne legyen másé se; senki se ölelhesse keblére soha.

A Tátrik hősiesen védelmezték magukat és védték a legkitartóbb féreg királyfit. Halomra gyüjtötték parittyaköveknek a pinworm tünetek fórum kavicsokat és bősz üvöltéssel laktóz intolerancia rossz lehelet a Jószivet is fogvatartó gonosz tündéreket. Zeng az ég az óriások üvöltésétől és mennydörgés minden lábdobbanásuk.

Villámok czikkáznak szemükből. Recsegve roppan össze fényes Tündérország, a hová lesujtanak. Bástya vezér elesik. Hatalmas teste feltartóztatja a fürge tündéreket. Már-már elérik és megszabadítják Jószivet a Tátrik, mikor Gonosz rávág tündérvesszejével a karbunkuluskőre és egyszerre összeomlik fényes Tündérország és kövön-kő lesz minden, a miben eddig élet volt.