A paraziták megzavarhatják a fogantatást


Az alveolusok mozgása egészséges és surfactanthiányos tüdőben A légzés elősegítése a surfactant speciális, légzés alatt végbemenő mozgásán is alapszik Belégzés végére a felületaktív anyag szétterül az alveolaris felszínen, területre vonatkoztatott koncentrációja csökken, ekkor a felületi feszültség növekszik; a kilégzés azonban passzív folyamat, amely nem igényel légzési munkát.

A kilégzés során a surfactantmolekulák egyre közelebb kerülnek egymáshoz, területre vonatkoztatott koncentrációjuk növekszik, az alveolaris tér felületi feszültsége gyorsan csökken, a kilégzés végére extrém alacsony.

Ez fenntartja kilégzés végén az alveolaris tér stabilitását, és jelentősen mérsékli a következő belégzéshez szükséges nyomást.

Az újszülöttre várva – Babaszoba kialakítása

A surfactant elhelyezkedése a légzés során. A légzésben a molekulák comprimálódnak, a felületi feszültség alacsony. Következmény: FRC megmarad. Belégzési nyomás alacsony Az RDS kezelésében fontos a patomechanizmus ismerete. E betegség kezelésében alapvető szerepe van a pozitív kilégzésvégi nyomásnak, amely megakadályozza az alveolaris tér kilégzésvégi collapsusát, valamint a surfactantpótlásnak.

Mérgező a parazita analógból

A pulmonalis perfúzió emelkedése. A cardiorespiratoricus adaptáció fontos tényezője a foetalis keringés átállása felnőtt típusúra.

Az intrauterin életben a pulmonalis nyomás magas, a perfúzió kicsi E jelentős, keringésben bekövetkező változást az arteria pulmonalis végágainak vasodilatatiója eredményezi.

Ha ez nem következik be, akkor a magzati járatokon foramen ovale, Botallo-vezeték keresztül a vér a venás rendszerből — a tüdőkeringést kihagyva — közvetlenül az arteriás rendszerbe kerül, amely súlyos légzészavart és hypoxiát eredményez.

A pulmonalis perfúzió változása megszületés után A tüdőkeringés azonnali fokozódását számos, szülést követő környezeti változás eredményezi, abban szerepet játszik az emelkedő pH, az alveolaris térbe légzés során bekerülő oxigén, az emelkedő arteriás pO2 és csökkenő pCO2. Az utóbbi évek során azonban számos új tényt ismertek fel arról, hogy milyen egyéb változások játszanak szerepet a pulmonalis nyomás szülést követő gyors csökkenésében.

Ezek közül kiemelkedő — és terápiás — jelentősége is van a tüdővolumen változásának és néhány biokémiai történésnek. A tüdővolumen pulmonalis vérátáramlásra gyakorolt hatását a Kilégzésben a tüdő interstitialis erei szűkülnek, rajtuk a perfúzió csekély, ugyanakkor tágak az alveolaris erek, itt jó a vérátáramlás.

Mély belégzésben az interstitialis erek kitágulnak, bennük a perfúzió nagymértékű, az alveolaris erek ugyanakkor összenyomottak, minimális perfúzióval. A légzési ciklusok kezdetén és végén ezért a pulmonalis vascularis rezisztencia nagy, és a tüdő perfúziója ekkor kicsi.

A tüdő vérátáramlása a légzés során egy ideig azonban emelkedik, optimális a perfúzió, legkisebb a pulmonalis vascularis rezisztencia a légzési ciklus közepén. A teljes pulmonalis vascularis ellenállás optimális tüdővolumennél kicsi Azon optimális tüdővolument, ahol a pulmonalis perfúzió ideális, a magas frekvenciájú oszcillációs lélegeztetésnél használjuk fel.

E lélegeztetési formában a tüdő volumenváltozása minimális 0,3—0,8 ml légvételenkéntígy az átlagos légúti nyomás emelésével megtalálhatjuk azon optimális tüdővolument, amely már kielégítő tüdőperfúziót és ezáltal oxigenizációt eredményez. A pulmonalis perfúzió szülést követő változásában számos biokémiai történés is szerepet játszik, kiemelkedő a prostaglandin-anyagcsere változása.

A prostaglandinok az arachidonsavból képződnek, az arteria pulmonalis végágainak szülést követő vasodilatatiójában kiemelkedő szerepet játszik a prostagladin I2.

Ennek szintézise az arteriák végágainak endothelsejtjeiben megy végbe, a folyamat az angiotensin II képződéséhez kötött. A perzisztáló pulmonalis hypertonia sok esetben magyarázható a csökkent prostaglandin I2 szintézissel A pulmonalis vascularis endothel szerepe az angiotensin indukálta prostaglandin I2 PGI2 képződésben A pulmonalis vasodilatatióban komoly szerepe van a nitrogén-monoxidnak NO. Ennek szintézisét a A folyamat itt is az endothelsejtekhez kötött; a NO argininből képződik, és e biokémiai reakció egyik katalizátora az endothelsejtekben a kininogenek oxidációja során keletkező bradykinin.

A NO az endothelsejtekből az arteriák végágainak muscularis rétegéhez diffundál, és azokat tágítja. A NO gáz terápiásan is felhasználható: kis koncentrációban 5—30 molekula belégzett molekulában jelentős pulmonalis a paraziták megzavarhatják a fogantatást eredményez. A paraziták megzavarhatják a fogantatást betegség kialakulhat a tüdőerek intrauterin fejlődési zavara miatt pl. A connatalis pneumonia és sepsis, a meconiumaspiratio, az RDS, az intrauterin hypoxia, a hyperviscositas-szindróma gyakran vezet pulmonalis hypertoniához, következményes hypoxiához és légzészavarhoz.

A paraziták megzavarhatják a fogantatást intenzív ellátás feladata itt kettős: az alapbetegség gyógyítása és a pulmonalis hypertonia megszüntetése.

További adaptációs zavarok. A korai cardiorespiratoricus adaptáció ezen alapvető zavarai mellett azonban még számos olyan élettani jellemzőt ismerünk az újszülötteknél, amelyek a légzésben és pinworm eozinofilek komoly zavarokat okozhatnak. Egy légzőmozgás kiváltásához 12 mV feszültség szükséges; ez a centrencephalonban nyúltvelő neuron egy időben történő, másodpercenként 12 kisülését feltételezi.

A koraszülöttek éretlen idegrendszere csökkent arborisatio és myelinisatio erre a feladatra még gyakran alkalmatlan. A hypoxiának kitett érett újszülöttek életük első három napján, a koraszülöttek 2 hetes korig hypoxiára nem hyperventilatióval, hanem csökkenő légzéssel és légzésmeg-állással válaszolnak ld. Az minden galandféreg e sajátos adaptációs zavara nehezen magyarázható, mivel giardia parazita megelőzés körülmények között emberen kívül más élőlénynél nem hozható létre.

4. Trichomoniazis

E jelenséget azon élettani vizsgálatok magyarázhatják, amelyek szerint a decorticatio fokozza a légzést, decerebratio során azonban a légzésvolumen változatlan marad. Feltételezések szerint a decorticatio megszünteti az agykéreg gátló hatását a légzésre, a decerebratio viszont megszünteti férfiak kenetében leukociták 15 20 hypothalamus folyamatos aktiváló hatását.

Az újszülöttek hypothalamusának elégtelen dopaminraktára magyarázza ezt a hypoxiára adott inverz választ. A hypoxia hatására a hypothalamus dopaminraktára néhány percen belül ki-ürül, és ezek után megszűnik e struktúra légző-központot aktiváló hatása. Érett újszülöttekben 3 a paraziták megzavarhatják a fogantatást kor után, koraszülöttekben a második élethét végén ez az adaptációs zavar megszűnik.

A nyomásra érzékeny vagusreceptorok feszülése kilégzést az hol kell átadni a parazitát légzés megszűnéséta nyomás alól való felszabadulás belégzést vált ki Hering—Brauer-reflex.

A vagus-afferentatiónak azonban különleges újszülöttkori sajátosságai vannak. Az ebben az életkorban még igen aktív Hering—Brauer-reflex rövid belégzési idő mellett inverz jelleget mutat, és ez apnoét eredményez.

A funkcionális reziduális kapacitás csökkenését pl. RDS, pneumothorax a légzésszabályozásban szereplő baroreceptorok belégzésnek érzékelik, és ennek a paraziták megzavarhatják a fogantatást apnoe.

Ösztrogén alapú paraziták Kerekférgek kezelése és megelőzése

A légzészavarokhoz társuló fokozott légzési munka amely a normális alapérték 8—szerese is lehet olyan megterhelést jelent a légzőizomzatra, amelynek az már nem tud eleget tenni. A légzészavarok e típusa az igen kis súlyú koraszülöttekre szinte kivétel nélkül jellemző. REM alvásban a légzés irreguláris, nyugodt alvásban szabályos.

Az újszülöttkori légzészavarok felosztása. E megjelölés klinikai diagnózist jelent, amelyet a Minden olyan újszülött, aki e tüneteket mutatja, légzészavarban respirációs distress szenved. A respirációs distress szindróma RDS a hyalinmembrán-betegség megjelölésére szolgál. Klinikailag is jól használható felosztás szerint légzészavarhoz vezethet a tüdőparenchyma valamely megbetegedése pulmonalis eredetű légzészavarok és egyéb szervek megbetegedése extrapulmonalis eredetű légzészavarok.

A szülészeti anamnézisben meglévő egyes anyai megbetegedések jellegzetes újszülöttkori megbetegedésekkel kapcsolódnak. Diabeteses anya terhessége esetén gyakori az újszülöttkori hypoglykaemia, és növekszik a hyalinmembrán-betegség incidenciája.

A magzatvíz mennyiségi változása polyhydramnion és oligohydramnion formájában jelentkezhet. Az előbbi oesophagusatresiával, az utóbbi súlyos vesefejlődési rendellenességgel és a magzati légzőmozgások gátoltsága miatt tüdőhypoplasiával társul.

A paraziták megzavarhatják a fogantatást magzatvíz intrauterin infekcióra, meconiumos foetalis hypoxiára, meconiumaspiratióra utalhat.

Hüvelyi fertőzések terhesség esetén

Elhúzódó szülés, medencevégű fekvés esetén gyakoribbak a légzészavart okozó szülési sérülések traumás idegrendszeri vérzés, a nervus phrenicus paresise. Az újszülöttek fizikális vizsgálatánál fontos a szülőszobai szondavizsgálat oesophagus, orrjáratok és az újszülöttek klasszifikálása.

Eutrophiás koraszülöttek hyalinmembrán-betegségre és idegrendszeri vérzésekre, dystrophiások hypoglykaemiára, infekciókra és szülés alatti hypoxiára hajlamosak. A mellkas fizikális vizsgálatánál fontos a megtekintés: sagittalis irányban felfújt mellkas mediastinalis levegőgyülemre pneumomediastinumegyoldali felfújt mellkas pneumothoraxra vagy congenitalis lobaris emphysemára utal.

Ösztrogén alapú paraziták.

A tüdő hallgatózásánál győződjünk meg arról, hogy mindkét oldalon van-e légzési hang. Ennek egyoldali hiánya rekeszsérvre hernia diaphragmatica vagy pneumothoraxra, esetleg főhörgő-elzáródásra és féloldali atelectasiára a paraziták megzavarhatják a fogantatást. A szív fizikális vizsgálatával a cardialis eredetű légzészavarok lehetőségét vethetjük fel. A vitium lehetőségére inkább O2-kezelésre nem reagáló cyanosis, tachycardia és alacsony vérnyomás esetén gondoljunk.

Arteriás hypotensio a bal kamra kiáramlási zavarára vagy shockra hypoxia, infekció, vérvesztés, idegrendszeri sérülés utal. Hepatosplenomegalia esetén infekcióra, haemolyticus anaemiára isoimmunisatio vagy vitiumra gondoljunk. Az idegrendszer vizsgálatával az intracranialis vérzések által okozott légzészavarok detektálhatók.

A légzészavarok okának tisztázásában nagy segítséget nyújt néhány egyszerű laboratóriumi vizsgálat; ezek elvégzése újszülöttkori légzészavar esetén kötelező. A sav—bázis kép és a vérgázértékek vizsgálatakor a hypoxia lehetőleg arteriás vérminta a pulmonalis perfúzió csökkenésére, a CO2-retenció inkább ventilatiós zavarra pl. Az arteriás vérminta és a belégzett oxigénkoncentráció ismeretében a pulmonalis perfúzió zavara jobb-bal shunt mennyiségileg is kiszámítható Metabolikus acidosis postasphyxia-szindrómát vagy anyagcsere-betegséget valószínűsít.

A fehérvérsejtszám változásából intrauterin infekció jelenlétére következtethetünk. A hyalinmembrán-betegség diagnosztikájában fontos a lecitin—szfingomielin arány meghatározása.

A lecitin a pulmonalis surfactant állandó része, koncentrációja azonban a mintavétel helyétől magzatvíz, gyomorváladék és a gestatiós időtől függően változhat. Koncentrációját ezért a magzatvízben mindig állandó mennyi-ségben lévő szfingomielinhez viszonyítjuk.

Ismételt vércukor-vizsgálatokkal a hypoglykaemia diagnosztizálható. A légzészavarok diagnosztikájának fontos eszköze a radiológiai vizsgálat.

2. Gombás fertőzés

Elvégzése minden légzészavarban kötelező. Segítségével jól diagnosztizálhatók a pulmonalis eredetű légzészavarok, és azok elkülöníthetők a légzészavarokat okozó extrapulmonalis betegségektől. Az eddig ismertetett módszerekkel az újszülöttkori légzészavarok legnagyobb része felismerhető. Egyéb vizsgálatokkal ultrahang, Doppler-echo, computer-tomographia, MRI a diagnosztika tovább finomítható. Respirációs distress szindróma RDS; hyalinmembrán-betegség.